Forrás: Origo

Szabó István új operatőr után nézhet. Állandó munkatársa, barátja és tanítványa ugyanis kibújt a köpönyegéből, és túl is nőtt a mesterén: Koltai Lajos ma már – egyedüli magyarként – az Amerikai Rendezők Céhének tagja, és nem is szeretne többé mást, kizárólag rendezni. Ha bírálói egyre többen lesznek is, ő nyugodtan tehet rájuk, hiszen ma már az a kérdés, következő filmjében Julia Robertset vagy Gwyneth Paltrow-t rendezi.

„Úgy érzem, ez eldöntetett”

– Mit gondol, el lehet-e rontani egy életet?

– Persze, biztosan, el, el lehet rontani.

– Nem arról szól az Este, hogy igazából nem?

– Nem, ez a film csak a lehetőségekről szól, a döntési lehetőségekről. Lehet jól és rosszul dönteni. De ha a kérdés az, hogy el lehet-e rontani, akkor a válasz: biztosan, hiszen mindannyian próbálkozunk vele, hogy elrontsuk. Erre tulajdonképpen nagyobb esélyünk van, mint az ellenkezőjére.

– Van önnek is valami, amit nagyon bán, úgy, ahogy az Este főhőse?

– Erre nincs kész válaszom. Most csak azt bánom nagyon, hogy valaki nagyon beteg a családban. Ez nagyon bánt, hogy ilyen helyzetbe kerülhet valaki, és ez a szemem előtt történik. Erre persze nem jó kifejezés, hogy bánom, hanem ez egyszerűen feldolgozhatatlan. Szörnyű látni, hogy ennyi az élet, hogy ennyik vagyunk. Kicsit erről is szól a filmem. Hogy lehet, hogy csak ennyi az egész: egy kicsi család, a gyerekek – ami óriási ajándék, és aztán kész. Ez talán kevés, mégis nagyon sok..

– Kinek a véleményére kíváncsi, ha elkészült egy filmmel?

– Megtanultam, amiben az elején nem hittem annyira (a „70-es években ugyanis még egyáltalán nem érdekelt minket a közönség), most meg igen. Persze nagyon sok barátom van, akiknek érdekel a véleménye. Szabó Istvánt szoktam mindig mondani, hiszen 28 évet töltöttünk együtt, érdekel, hogy mit mond. De másnak a véleménye is érdekel, csak azért mondom mindig Szabót, mert őt mindenki elfogadja tőlem, és ha csak még egyet mondanék, a többiek megbántódnának.

Nézz még több képet Koltai Lajosról!

– Izgul még a forgatáson egy-egy jelenet előtt?

– Hogyne! De szerencsére csak annyira, amennyire izgulni kell. Nem reszket a gyomrom, nem reszket a lábam. Az izgalmat az ember reggel éli át, mert nem mindegy, hogy megy ki a forgatásra. Az a lényeg, hogy mennyire végzi el az ember a házi feladatot. Ha felkészült vagy, jöhet bármilyen kérdés. Általában az Este forgatására minden nap így tudtam kimenni. De mielőtt elkezd megszületni egy fontos dolog – és ebben a film sok fontos pillanat van -, mindig nagy az izgalom, hogy meglesz-e.

– Van visszaút a rendezői székből?

– Most úgy érzem, hogy nincs. Úgy érzem, hogy ez eldöntetett. De azt kérdezte az elején, hogy el lehet-e rontani egy életet. Lehet, hogy én most ezzel rontom el, ki tudja. Most nem úgy néz ki, de minden lehet. De most úgy érzem, hogy ezt a fordulatot meg kell csinálni.

– Ez azt jelenti, hogy többé Szabó István vagy Tornatore mellett sem lenne operatőr?

– Igen, momentán még ezt sem vállalnám, maradnék ezen a pályán. Ezt mi már meg is beszéltük Szabó Pistával. Ebben a pillanatban egyébként sincs semmi konkrét, amire azt kellene mondanom, hogy nem.

– Miért nem tudott egyetlen szereplőt sem elhozni Magyarországra az Esté-ből?

– Ez csak pénzkérdés, ők nem maguktól jönnek ide, csak, ha kifizetik nekik. Megkérdeztük Vanessa Redgrave-et, aki rajongva akart idejönni, annyira szereti Magyarországot, meg engem is. Mikor megegyeztünk New Yorkban, ugrált a liftben, olyan boldog volt, hogy „Budapest, Budapest, Budapest”! Szó szerint ugrált, hogy de jó, megyünk! De akkor még úgy volt, hogy Londonból kell csak idehozni, ami nagyon egyszerű lett volna. Aztán kiderült, hogy nem jön vissza Európába New Yorkból, mert odaköti egy munka. Úgyhogy írt nekem egy levelet, amiben az állt, hogy „nagyon szégyellem, hogy nem lehetek veled, nem foghatom a kezed a színpadon, és nem tudlak segíteni ezen az estén.” Ő volt az egyetlen, akit felkértünk, a többiek sajnos szóba sem kerültek a költségek miatt.

Nézz még több képet Koltai Lajosról!

– Mit szólt ahhoz, hogy Claire Danes és Hugh Dancy összejöttek a forgatáson?

– Sokan mondták, hogy én vagyok a matchmaker! Én már az elején éreztem, hogy valami van. Ez ugyanis úgy volt, hogy minden reggel mentem a sminkszobába találkozni a színészekkel. Ilyenkor még mindenkin meglátszik, hogy hogy van és honnan jött. Claire mögött elég sok átmulatott éjszaka volt, és mindig panaszkodott, hogy mennyire fáradt. Én meg mondtam neki, hogy nem baj, majd a jelenetben használjuk a fáradtságodat. De amikor negyedik-ötödik nap is ugyanolyan fáradt volt, akkor rájöttem, hogy valami másról van szó. És aztán meg is hívtak magukhoz. Claire-nek van egy jópofa loft-lakása, ahol egy karácsonyi partit rendezett. Azt találta ki, hogy mindenkinek készítenie kell egy díszt a karácsonyfára. Hozatott egy csomó anyagot, azok szét voltak osztva hosszú asztalokra, és mindenkinek csinálnia kellett valamit. Én hangjegyekből összeraktam neki a Silent Night című dalt – mindenki azt mondta, hogy az én díszem lett a legjobb. Szóval akkor már együtt jelentek meg, és egy nagyon helyes este volt.

„Die Hard 4.0 – legfeljebb egy kis borocska mellett”

– Van most olyan történet, amit nagyon szeretne megrendezni?

– Van egy, amihez most közel kerültem, mivel egyelőre nem tudom megcsinálni azt az „56-ban játszódó szerelmi történetet, amit terveztem. Nálam van egy The Peabody Sisters című történet, ami egy Jane Austen-regényhez hasonlít. Amerikában játszódik az 1830-as években. Csupa olyasmiről szó, amiről Jane Austen gondolkodott: szerelemről, tehetségről, felemelkedésről, nagyravágyásról, árulásról, csalódásról – pontosan olyan „ember-mese”, mint az Este. És Gwyneth Paltrow szeretné játszani a főszerepet, ő az egyik producer is, úgy néz ki, hogy ő az „erős ember” a produkcióban. Én most bejutottam az utolsó fordulóba, az utolsó három jelölt közé. A Sorstalanság-ot már látták, azt tudom, és szeptember 21-én mutatták be Londonban az Esté-t, amit mindenki megnézett. Ez dönti el, hogy akarnak-e velem találkozni. De közben kaptam két másik forgatókönyvet is, és olyan is van, amit még írnak nekem. Van egy, amit Julia Roberts akar játszani, egy Afrikában játszódó, szép történet, de ez sincs még kész, és jövőre is van sok terv. De legközelebb ez a The Peabody Sisters jöhetne. Volt ugyan egy ajánlatom két hete is, amit azonnal kellett volna kezdeni, de lemondtam, mert megint egy holokauszt-történet lett volna, és nem szeretnék beleragadni.

– Fél évvel ezelőtt ugyanebben a cukrászdában találkoztunk. Édesszájú?

– Nem, én csak azért járok ide, mert közel lakom. De egyáltalán nem vagyok édesszájú. Olyan rég nem ettem édességet, hogy már nem is emlékszem rá. Régen mindig az volt, hogy a család megkért, hogy hazafelé ugorjak be a Daubnerbe, és hozzak valamit. Most már senki nem kér meg, még az unokáim sem szeretik az édességet. De mindig vannak ilyen korszakok: én nagyon sokáig nem ettem paradicsomot, most meg el sem tudom képzelni az étkezést nélküle.

– Hasonló operatőri karriert lát Pados Gyula előtt, mint amilyet ön futott be Amerikában?

– Úgy néz ki, hogy nagyon szépen elindult, és szeretik őt. Most szombaton kezd forgatni egy új filmet Angliában Keira Knightley-val és Ralph Fiennesszal. Ennek én is nagyon örülök, bíztattam, hogy menjen. Ő az utolsó percig arra várt, hogy el tudjuk-e kezdeni ezt az „56-os történetet, mert akkor nem ment volna sehová. Azt hiszem, nagyon azon az úton jár, amin én is.

– Kikerül egyszer a neve mellé az A.S.C. (The American Society of Cinematographers, Az amerikai operatőrök céhe – a szerk.)?

– Én biztosan fogok neki ebben segíteni, mert módomban áll. Ide ugyanis ajánlók kellenek. Én is úgy kerültem be az amerikai rendezők céhébe az Este forgatása alatt, hogy ajánlottak. Én vagyok ott az egyedüli magyar. Három ajánló kellett hozzá, az egyik Jodie Foster volt. Úgyhogy én is, és Zsigmond Vilmos is segíteni fogjuk Gyulát abban, hogy bekerüljön. Ehhez persze megfelelő mennyiségű és minőségű film is kell. Már megvan a Sorstalanság, az Este, és ha most ez – a The Duchess című film – is úgy sikerül…, akkor elképzelhető, hogy lehet kérvényezni.

– Ön bámulatosan jól kezeli a kritikát, a támadást, az irigységet. Hol adja ki magából a feszültséget?

– Örülök, hogy ezt mondja, hosszú évek kellettek hozzá, hogy megtanuljam: nem mindent kell komolyan venni. Ha mindent komolyan vennék, amit mondanak rólam, és azt gondolnám, hogy talán igazuk van, akkor meghalnék. Ha nem vagyok tisztában azzal, hogy mire vagyok képes és milyen filmet csináltam, ha nem tudom a megfelelő helyi értékén kezelni, akkor egy elveszett ember volnék. Végzetes dolog, ha valaki arra támaszkodik, amit mondanak róla. Nem is tudom, hol vezetem le ezeknek a harcoknak a feszültségét. Gondolom, a családom elég sokat kap belőle, igazságtalanul sokat. Nem nekik járna az ütés.

Nézz még több képet Koltai Lajosról!

– Meg tudja még nézni az Esté-t?

– Meg. Nagyon sokat láttam ugyan Amerikában, és ott már nem akartam többet látni, de tegnap a budapesti sajtóvetítés előtt levetítettem magamnak, hogy ellenőrizzem, rendben van-e a kópia. Akkor kifejezetten jólesett. Egyedül néztem egy icipici teremben, és olyan közel került hozzám, ahogy régen volt. Ez is bizonyítéka annak, hogy ez az a film, amit meg szerettem volna csinálni.

– És mikor volt utoljára moziban másvalakinek a filmjén?

– Hú, valamikor voltam az unokámmal, most már vele is kell moziba járni. Mit is néztem… ja, ezeket a transformereket! De ezt nem az unokám miatt kellett látnom, hanem a főszereplő fiú, Shia Labeouf miatt, akinek felmerült a neve az egyik filmtervben. A producerek akarták, de én megmondtam nekik, hogy ez nagyon jó fiú, csak én abszolút nem így képzelem a szerepet. Ő Hollywoodban most nagyon nagy fiú lett hirtelen, de hiába, engem nem érdekel.

– De kommersz filmre beülne magától? Mondjuk, kíváncsi a Die Hard 4.0-re?

– Nem nagyon. A Die Hard 4.0-át otthon talán megnézném, hogy elmenjen az este egy kis borocska mellett, hadd menjen valami a tévében. De emiatt nem fogok elmenni moziba. Legfeljebb ha egy színészt kell megnéznem benne. Keveset járok most moziba, sajnos a kórházba kell járnom gyakran.

Gyárfás Dóra

[origo]