2007. szeptember 13. (6. oldal)
Cs. J.
Semjén Zsolt szavai az ülésteremben
DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A Kereszténydemokrata Néppárt nevében – rendhagyó módon – izraelita honfitársaimhoz szeretnék szólni, mert ez jogom és kötelességem. Annak a megfontolását kérem izraelita vallású és zsidó származású honfitársainktól, hogy jó-e az a magyar zsidóságnak, ha egy rossz politika mintegy túszként löki maga elé Schwarz bácsit és Weisz nénit? Jó-e ez a magyar zsidóságnak? (Horn Gábor: Te hülye vagy?)
Tisztelt Ház! Van szociáldemokrata antifasizmus, amiként van kereszténydemokrata antifasizmus is. Hogy mást ne mondjak, egyedül a (moraj és derültség az MSZP padsoraiból) Kereszténydemokrata Néppárt az a párt, aminek két olyan elnöke is volt a rendszerváltoztatás óta, akik itt ültek ezekben a parlamenti sorokban, akiket a nyilas számonkérőszék halálra ítélt, és csak csodával határos módon menekültek meg. Keresztes Sándorról és Varga Lászlóról beszélek.
Ezen a történelmi jogon szeretném emlékeztetni baloldali képviselőtársaimat arra, hogy a második világháború után a nyilasok, akikről önök mostanában annyit beszélnek, nem a Barankovics-féle Kereszténydemokrata Pártba léptek be, nem is a Kisgazdapártba, hanem a kommunista pártba. Akkor a baloldal nem volt finnyás nyilastekintetben.
És nem mi államosítottuk a zsidó vagyont, hanem az önök valahányadik elődje, a kommunista párt. A jobboldal adta viszsza a zsidó vagyont, az Antall-kormány hozta meg azt az ingatlanrendezési törvényt, ami erre a jogi lehetőséget megnyitotta (Horn Gábor: A jobboldal hozta a zsidótörvényeket!), és az Orbán-kormány volt az, amelyik a legtöbb ingatlant adta vissza, és az Orbán-kormány idején kötöttünk három olyan szerződést a magyar zsidósággal, ami csak a vatikáni szerződéshez hasonlítható.
És ellentétben a Magyar Szocialista Munkáspárttal, mi soha nem voltunk Izrael-ellenesek. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Izrael-ellenesek vagyunk?)
Az SZDSZ-hez is hadd szóljak egy-két gondolat erejéig! A köztünk lévő legélesebb ellentét a drogliberalizáció, a melegházasság kérdése, az extrém szekták problémája, az eutanázia kérdése. Ezeknek a kérdéseknek, amelyek megkülönböztetik az SZDSZ-t az MSZP-től, semmi köze nincs a zsidósághoz, és velejéig aljas dolog mindezeket kapcsolatba hozni a zsidósággal. Sőt hadd emlékeztessek arra, hogy mindezek – drogliberalizáció, egyneműek házassága, extrém szekták, eutanázia – szöges ellentétei a mózesi törvénynek, a Tórának, az autentikus rabbinikus hagyománynak. (Horn Gábor: Miről beszél?) Mózes mindezekért egyébként megkövezést írt elő. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. – A Fidesz- és a KDNP-frakció képviselői folyamatosan érkeznek vissza az ülésterembe.)
Tisztelt Ház! Van egy régi történet, amelyet nem árt manapság emlékezetünkbe idézni. A történet Scheiber Sándor főrabbi úrról szól, aki nagy tudós volt, igaz ember és jó magyar. Ő azt mondotta, hogy az Örökkévaló mentse meg a magyar zsidóságot attól a mentalitástól, amelyet az jellemez, hogy ha van konjunktúra, akkor van pajesz, ha pedig nincs konjunktúra, akkor nincs pajesz. Mindennek a megfontolását kérem izraelita honfitársainktól és minden jó szándékú magyar embertől.
Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)Te hülye vagy? – tette fel a keresetlen kérdést Horn Gábor a parlamenti jegyzőkönyv tanúsága szerint képviselőtársának, Semjén Zsoltnak. Lendüljünk túl azon, hogy a stílus maga a politikus. Figyeljünk inkább arra: vajon mi háborította fel ilyen elementárisan Hornt? Hogy egy keresztény politikus nyilvánosan a zsidó és/vagy izraelita honpolgárokhoz fordul? Ez nem háboríthatta fel, hiszen ez a gesztus sem az alkotmányba, sem a törvényekbe nem ütközik. Ha Horn megtagadja ezt a jogot bárkitől, akkor kirekesztő, s frakciójának meg kell válnia tőle. Vagy az háborította fel, hogy a zsidó és/vagy izraelita magyar honpolgár Semjén szerint nem csupán tágabb és szűkebb közösségének tagja, nemcsak veleszületett és/vagy választott társadalmi identitása van, de egyben szabad belátású egyén is? Ez sem lehetséges, hiszen az SZDSZ politikai kiskátéjának lényeges eleme az egyéni szabadságjogok kiteljesítése. Esetleg tévedett volna Semjén az idézett Keresztes- és Varga-féle halálos ítéletek dolgában?
Történelmi tény, hogy nem tévedett. Vitatja valaki, hogy a zsidó kárpótlást megindító Antall-kormány jobboldali volt? Az meg amnéziára vallana. Merészeli valaki azt állítani, hogy a rákosizmus vagy a kádárizmus mentes volt mindennemű nyílt vagy burkolt hatalmi antiszemitizmustól, s hogy az utóbbinak – a Kádár-rendszernek, illetve az azt képviselni hivatott MSZMP-nek – nem volt hivatalos rangra emelt politikája az Izrael-ellenesség? Képes valaki azt mondani, hogy a kormánypárti padsorokban nem ülnek tömegesen volt MSZMP-tagok, akik 1990 előtt elfogadták ezt a hivatalos moszkovita iránymutatást, s csupán 1990 után váltak Izrael-baráttá? (Máskülönben igen beszédes, ha egyes kormánypárti politikusok ma is hallgatnak a Magyar Szocialista Munkáspárt megszólításra.) Létezik, hogy a Semjén-ellenes propaganda-hadjárat élére állt Horn Gábor ne hallotta volna frakcióvezetője, Eörsi Mátyás higgadt megállapítását, amit még Sólyom László köztársasági elnök is méltatott parlamenti felszólalásában – hogy nincs Magyarországon fasisztaveszély? Semjén is ezt mondta, csak más frazeológiával. A KDNP elnöke 1990 óta talán a legfiloszemitább felszólalást tette meg a rendszerváltozás utáni, szabadon választott Országgyűlésben. Mi végre mégis a hisztéria?
Miért a hangulatkeltés, az antiszemitázás? Miért vádaskodik a politikus és nyomában az újságíró, hogy a nagy vehemenciával megvádolt KDNP-elnök perelni kényszerül emberi és politikusi becsülete védelmében? Az ember értetlenül áll ekkora löttyös indulatok előtt, amelyek érzése szerint nem annyira a jogos történelmi sérelemből, a holokauszt kataklizmájából erednek, mint valami megmagyarázhatatlan gyűlöletből. Márpedig gyűlöletnek nincsen helye nehezen kivívott demokráciánkban; főleg nem a parlamenti politizálásban. A gyűlöletet pedig nem a történelem ismerete, hanem elhallgatása táplálja.
Történelmi kérdésekben vitázni kell, miként a politikai kérdésekben is, hiszen a politika napjaink történelme. A dogmák, az imamalomszerű konzervválaszok nem segítik a kívánatos megbékélést. Demokráciában is számon lehet kérni a keresztényi szeretetet, de csakis a keresztényeken számon kérni: merő képmutatás. Az antiszemitizmussal való alaptalan rágalmazás pedig az antiszemitizmussal egyenrangú bűn mindnyájunk ellen. Horn Gábornak talán meg kellene követnie Semjén Zsoltot.
