Az ukrán bajnok reménytelen játékkal kapott ki 2-0-ra az olasz AS Roma otthonában, az olaszok két gól mellett két kapufát is lőttek, míg a Kijev erejéből egyetlen komoly támadásra sem futotta.
A találkozó után Anatolij Gyemjanyenko vezetőedző beadta lemondását, amit a tulajdonos, Igor Szurkisz elfogadott. „Nehéz döntést hozott meg, de engem meggyőzött arról, hogy ez a helyes megoldás. Megköszöntem a munkáját, és elváltunk egymástól” – idézte fel Szurkisz.
Egy nap sem kellett, amíg az elnök megtalálta Gyemjanyenko utódját. A hatvanhét éves Szabó Józsefre esett a választása, akit igazi profinak tart, és a kritikus időpontokban már többször segítette ki a bajból csapatát. Legutóbb a 2004-2005-ös szezon elején ugrott be, amikor Mihajlicsenkóval a Dinamo a török Trabzonspor ellen kapott ki hazai BL-selejtezőjén. Két hét múlva Szabóval nyertek, és biztosították helyüket a főtáblán.
„Újra sikereket várunk tőle. A csapatban nagy lehetőségek vannak, ezeket Szabó kihozhatja” – bizakodott Szurkisz, és azt is hangoztatta, hogy a hazai bajnokságban is előre kell lépnie a harmadik helyről a gárdának.
Szabó legutóbb a Bajnokok Ligájában nem tudta továbbjuttatni csapatát, a Real Madrid és a Leverkusen lépett tovább. (Akkor a Roma is érdekelt volt a négyesben) A kijeviek a Sporting Lisszabonnal játsszák következő találkozójukat, utána pedig kétszer játsszanak a Manchesterrel.
A Dinamónak van egy magyar játékosa, Farkas Balázs, de őt nem nevezték a BL-sorozatra.
Szabó József karrierje
Szabónak nem volt könnyű érvényesülnie a hatvanas években, többször próbálták beszervezni a kommunista pártba, de édesanyja figyelmeztette, ha belép, akkor ne is térjen haza.
Játékosként hét évig Kijevben – „61-„69 – és két évig Moszkvában – „71-„72 – szerepelt és mindkét együttesét Dinamónak hívták.
A válogatottban évekig helye volt a középpályán, és élete legnehezebb pillanata a „66-os vb-n volt, amikor a magyarokkal került szembe. „Nem fogadtak barátként, megkaptam a kellő mértékű leszidást, pedig nem én tehettem róla, hogy nem Alberték mögött játszottam” – emlékezett vissza.
A szovjetek később 2-1-re elbukták a portugálok elleni bronzmeccset, de ezzel is az ország történetének legjobb világbajnoki szereplését produkálták.
Két év múlva viszont már – sérülése miatt – nem lépett pályára az Eb négyes döntőjéért vívott meccsen a Népstadionban. (Budapesten 2-0-ra nyertek a magyarok, Moszkvában 3-0-ra a szovjetek.) Fasisztának bélyegezték, el akarták tiltani, mert nem hittek neki, de megbocsátották neki vélt bűnét, többek között egyetemi tanulmányainak köszönhetően.
Ezek után „72-ben tagja lehetett az olimpiai bronzérmes válogatottnak, két év múlva pedig befejezte pályafutását, és edző lett. Összesen negyvenegyszer lépett pályára a szovjet válogatottban.
Szakvezetőként dolgozott Vorosilovgrádban, a Dnyiprónál, mostani regnálása előtt „92 és „96 között volt a Dinamo edzője, és elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a multimilliomos Igor Szurkisz a klub fejlődésére költötte el pénzét. A Dinamóval négyszeres bajnok és kétszeres kupagyőztes. 1996 és 2000 között irányíthatta a válogatottat, de a nemzeti csapatot nem sikerült nagy toránra kivezetnie.
