Interjú a náci halálbrigádok egyetlen, még élő nyomozójával
2007. szeptember 21. 07:15
A magyar származású Benjamin Ferenc szövetséges katonából lett nürnbergi főügyész
A műsorvezető Krizsó Szilvia: Better than War – Töltény helyett törvényt. A törvényesség sokkal jobb, mint a háború. Ez a mottója a II. világháború hirhedt náci bűnösei ellen indított nürnbergi perek egyetlen, ma is élő ügyészének. A magyar származású Benjamin Ferenc egyike volt azoknak, akik akasztófára küldték a náci tömeggyilkosokat a háború után. A 87 éves jogász professzorral Budapesten beszélgettünk. A világbékéért küzdő jogász a Közép-Európai Egyetem meghívására érkezett ide.
– R.: Benjamin Ferenc épp befejezte a Harvard Egyetem jogi fakultását, amikor kitört a világháború.
Benjámin B. Ferenc: – Amikor kitört a háború éppen befejeztem a tanulmányaimat és katona lettem, a hadsereg felismerte a bennem lakozó hatalmas tehetséget, közlegény lettem a tüzérségnél. Ebben a minőségben partra szálltam Normandiában és Petten tábornok hadseregében végigharcoltam Európát.
R.: – A szövetséges erők elérték Németországot. Ott találkoztak először a náci háborús bűnök bizonyítékaival, eljutottak a koncentrációs táborokig.
B.F.: – Nem tudtuk mi az, hogy koncentrációs tábor. Korábban azt hittük, hogy ez egyfajta munkatábor. Amikor beléptünk a táborba, mindenfelé holttestek heverek. Felhalmozva a krematóriumok előtt. Azok a képek, amelyeket a táborokról a tévében látunk, töredékét sem adják vissza annak a sok szörnyűségnek, ami ott valójában történt. Az én feladatom az volt, hogy bemenjek a táborokba és minél gyorsabban, minél több bizonyítékot összegyűjtsek a bűnösök ellen.
R.: Megindult a per. A szövetségesek Hitlert már nem tudták felelősségre vonni, de 24 náci vezetőt, köztük Albert Speert, Rudolf Hesst és Hermann Göringet első körben bíróság elé állították. Közülük a bírák 12-t halálra ítéltek. Ennél viszont jóval többen voltak azok, akiknek háborús bűnökért felelniük kellett. Például a hirhedt SS halálbrigádok, az úgynevezett Einsasgruppek tagjai. Ez a mintegy 3000 fő zsidó, cigány, vagy lengye, orosz és magyar hazafiak százezreit ölte meg.
B.F.: – Minden nap ártatlan emberek ezreit ölték meg. Egy nagy hibát követtek el, nyilvántartást vezettek azokról, akiket meggyilkoltak. Egy számológéppel elkezdem összeadni, hogy hány embert öltek meg, amikor túljutottam az 1 millióan, abbahagytam. Nürnbergbe repültem és azt mondtam a főügyésznek, hogy új tárgyalásokat kell kiírni. Azt monda nem lehet, a büdzsé kimerült, nincsenek embereink, nincsenek jágszaink. Azt válaszoltam, ezt nem tehetjük, nem engedhetjük, hogy ezek az emberek megmeneküljenek. Azt kérdezte meg tudod csinálni a munkádon felül? Azt mondtam, persze.
R.: Ez lett az akkor 27 éves jogász első ügye, mindjárt főügyészként. Nagy volt a politikai nyomás a pereken?
B.F.: – A konzervatív amerikaiak között a hadsereg vezetésében sokan voltak, akik úgy gondolták, a valódi ellenség a Szovjetunió és nem Németország. Ezért ők minél hamarabb be akarták fejezni a tárgyalásokat. De a tényleges ügymenetbe nem tudtak beleszólni.
R.: A halálbrigádok ügyének 22 vádlottjából 13-at halálra ítéltek.
B.F.: – Én nem kértem halálbüntetést. Nem azért, mert nem érdemelték volna meg, hanem, mert úgy láttam nem lehet egy mértékkel mérni 22 tömeggyilkos életét és milliónyi áldozatét. A mérlegelést a bírákra hagytam. Azt kértem tőlük, hogy a törvény erejével a jövőt védjék meg.
R.: – A Hitler helyettesének tartott Rudolf Hess kötél helyett életfogytiglani fegyházbüntetést kapott. A spandaui börtön utolsó rabja 93 évesen halt meg.
B.F.: – Őszintén én a legszívesebben elengedtem volna Hesst. Őrült volt és semmi értelme egy mentálisan beteg embert bezárni.
R.: – Megkérdeztem Benjámin Ferncet, hogy mit gondol a szörnyetegek új generácijáról? Fel kellett-e akasztani például Szaddám Hiszeint?
B.F.: – Hogy a jövő szempontjából hasznosabb lett volna-e nem felakasztani, hát nem tudom. Előfordul, hogy a bűnözők a börtönben jobb körülmények között élnek, mint otthon és kétlem, hogy ez korlátozná a háborús bűnök elkövetését. Az ítéletet meghozó bírák vallási meggyőződésére kellett hagyatkoznunk. Lelkiismeretük szerint döntöttek.
R.: – Az pedig, hogy az Egyesült Államok az ENSZ jóváhagyása nélkül megtámadta Irakot, az a professzor szerint súlyos jogsértés.
B.F.: – A nürnbergi alapelvek szerint ez a nemzetközi törvények megsértése. Amelyeket egybéként pont mi, amerikaiak segítettünk lefektetni. A háború egyesek azzal indokolják, hogy a haza védelmében kellett cselekedni. Ilyet én már sokszor hallottam. A náci tömeggyilkosoktól. Ezt az érvelést elutasítottuk, és én ezeket az embereket az Egyesült Államok nevében akasztófára küldtem. Nem helyeslem, hgoy a mostani amerikai kormány is ehhez hasonló érvelést használ. Még sajnos nincs ilyen ellenbíróságunk.
R.: – Az idős professzor szerint igenis lehet javítani ezen a kaotikus világon, de ez lassan megy.
B.F.: – Több tolerancia és kompromisszum kell. Oké, lehet, hogy igazad van, de nekem is igazam van. Találjunk közös megoldást. Ez nem lehetetlen. És van értelme. De nem csinálják. Miért? Mert az embereket nem erre nevelik. Ha erős vagy használd az erődet, a nagy hal megeszi a kicsit és, ha te vagy a kicsi, akkor bocs. Diőcsítjük a háborút, mert az olyan hősies. Lobognak a zászlók és ifjú szép katonáink meghalnak. Micsoda nagyszerű dolog! Hát szerinem ez szörnyű.
R.: – Benjamin Ferenc azt próbálja elérni, hogy a nemzetközi büntetőbíróság, amelynek létrehozásában maga is jelentős szerepet vállalt egyre jobban működhessen.
B.F.: – Hogyan érhetjük ezt el? Megmondom. Javítod a törvényeket. Fejleszted a bíróságokat és erősíted a rendfenntartó szerveket. Most ezen dolgozunk.
R.: – Ehhez a feladathoz azonban partnerek is kellenek. Kik jöhetnek számításba?
B.F.: – Felejtsd el a kormányokat. Az ő gondolkodásuk meg van fagyva. Meg kell védenünk a szuverenitásunkat, ezt mondják. és megpróbálják a szuverenitást a törvény fölé helyezni. Ezt az egészet a fiatalok fogják megváltoztatni, és fogadok, hogy 10 év múlva minden másképp lesz. Ha mégsem, visszajövök és felelősségre vonhat.
Mv.: – Végül egy gyászhír, amiről már tudhatnak is. 84 éves korában elhunyt Polcz Alain író, pszihológus a Magyar Hospice Mozgalom megalapítója. Mészöly Miklós író özvegye. Adásunk után a Kultúrház helyett Polcz Alain emlékműsort láthatnak.
Ez volt Az Este, köszönöm figyelmüket, viszontlátásra!
Az Este
