2007.09.20., 2007. évfolyam, 38. szám
forrás: 168 Óra
Mészáros Tamás komoly önellentmondásba keveredett írásában. Lehetetlen követelményt fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy szerinte mit lett volna helyes mondanom a nemzetközi sajtótájékoztatón a Magyar Gárdáról. Írása egy olyan morális aggályt is felvet, amelyet nem hagyhatok szó nélkül.
Az önellentmondással kezdve, vessük össze az írás két gondolatát: „Gyurcsány Ferenc politikai hibát követett el múlt pénteken. Nem egyedül, de alighanem ő a legnagyobbat” azzal, hogy „nem az volt a feladat, hogy az SZDSZ kinyilvánítsa a szocialistáktól való különállását a magyarországi posztnyilas mozgalmak társadalmi veszélyességének megítélésében”. Mészáros Tamás azt rója fel Gyurcsány Ferencnek, hogy nem ott és nem akkor kellett volna a Fidesszel súlyos belpolitikai harcát megvívnia.
Jómagam is – miközben minden lényeges kérdésben osztom Gyurcsány Ferenc ott kifejtett nézeteit – pontosan úgy ítéltem meg, hogy ezt a harcot nem ott és nem akkor kellett volna megvívni. Hogyan várhatja el komolyan Mészáros Tamás tőlem, hogy ha a szocialista miniszterelnök „politikai hibát követ el”, a liberális párt ebben is vakon kövesse?
Csodálkozom Mészáros Tamás odavetésén, hogy „ezért nem értette az úgynevezett nemzetközi sajtó, miért itt kellett a frakcióvezető úrnak értelmezési vitát nyitnia a kormányfő kifejezésmódjáról”. Már az „úgynevezett” szót sem értem. Ez valódi nemzetközi sajtótájékoztató volt. A kamerák száma meghaladta az összes magyar tévécsatorna számát. Navracsics Tibor frakcióvezető két alkalommal kapott nagyon is világos kérdést angolul arról, hogy a Fidesz miért nem képes világos és egyértelmű elhatárolódásra.
Ám hálás lennék Mészáros Tamásnak, ha elárulná, honnan veszi, hogy valóban értetlenség övezte mondanivalómat! A sajtótájékoztatót követően egészen pontosan három, Budapestre akkreditált nagykövet keresett meg azzal, hogy gratulálnak, egyedül nekem sikerült a helyes hangnemet megütnöm.
Ami a politikai elemzés morális oldalát illeti, meglehetősen hervasztónak találom, ha egy politikai elemző minden beszédet, minden mondatot kizárólag az úgynevezett pártpolitikai pozicionálás összefüggésébe helyez el, és csupán az igazságtartalmat nem vizsgálja. Mészáros Tamás úgy dorongol le, hogy meg sem kísérel válaszolni arra a kérdésre, vajon 2007
Magyarországán van-e fasizmus, és van-e fasiszta veszély. Valóban úgy véli, ma fasizmus van? Vagy valóban úgy véli, reális a lehetősége annak, hogy a fasiszták (helyesen: neonácik) hatalomra kerülnek? Ám ha úgy véli, nincs sem fasizmus, sem neonáci veszély, árulja már el: mi a baja a mondatommal?
Persze, megtudjuk ezt is. Mészáros szerint kinyilvánítottam a szocialistáktól való különállásomat. Hogy képzeli? Mi lehet a fejében? Úgy véli, hogy azzal a szilárd eltökéltséggel mentem el a sajtótájékoztatóra, hogy bármit mond is Gyurcsány Ferenc, az ellenkezőjét fogom mondani? Ha netalán Gyurcsány Ferenc közli a világgal, hogy Magyarországon a demokrácia erős, és nincs fasizmus, csak egy a szélsőjobbal cinikusan kokettáló Fidesz, akkor én bejelentem, hogy „dehogynem, súlyos náciveszély van”? Úgy véli vajon Mészáros Tamás, hogy csupán véletlenül történt fordítva? (Csak megjegyzem, hogy Gyurcsány Ferenc amúgy sohasem mondta, hogy náciveszély lenne, de ez nem idetartozik.)
Nem tettem függővé Gyurcsány Ferenctől a mondanivalómat. A SZDSZ megvitatta a helyzetet, és arra a következtetésre jutott, hogy Magyarországon nincs fasizmus, és fasiszta veszély sincs. Megállapította azt is, hogy az újnácik szervezettebbek és hangosabbak, mint valaha a rendszerváltás óta, és látható egy mocskos együttműködés az ellenzék és a szélsőjobb között. Végül arra a következtetésre jutott, hogy bár nincs nácihatalomátvétel-veszély, minden demokratikus pártnak világosan kell fogalmaznia. Én pedig ezzel az értékeléssel egyetértve – minden más párttól és politikustól függetlenül – ezt képviseltem a nemzetközi sajtótájékoztatón is.
Amióta politikus lettem, a rendszerváltás óta makacsul hiszek abban, hogy a politika a nézetek – vállalom: ideológiák és azok cselekvési programjai – közötti versenyt jelenti. Tisztában vagyok azzal is, hogy mások – némely politikusok, „független” elemzők és pártos politikai újságírók – számára a politika nem más, mint hatalmi machiavellizmus. Mészáros Tamás írása ezúttal ezt a szemléletet sugallja.
Számomra ez a blamázs.
Eörsi Mátyás, frakcióvezető
Válasz Eörsi Mátyásnak
Erős a gyanúm, hogy Eörsi Mátyás pontosan érti, mit kifogásoltam az ötpárti sajtótájékoztatón előadott eszmefuttatásában, de nem akarja érteni, és ezért csúsztat. Gyurcsány Ferenc politikai hibájaként ugyanis nem azt neveztem meg, hogy a fasizálódás veszélyéről beszélt, hanem azt, hogy „akkor és ott” nekitámadt a Fidesznek – mert nézetem szerint ezzel eleve lehetetlenné tett egy közös ötpárti nyilatkozatot. Eörsinek tehát nem azt róttam fel, hogy nem csatlakozott a kormányfőnek a legnagyobb ellenzéki pártot vádoló kijelentéseihez; ebben a tekintetben az SZDSZ frakcióvezetője helyesen türtőztette magát.
Írásomban azt állítottam, hogy Eörsi Mátyásnak nem kellett volna a hazai posztnyilas jelenségek definiálásáról vitát folytatnia Gyurcsánnyal. Mert ott és akkor nem az volt a kérdés, hogy melyikük mennyire tartja súlyosnak az utóbbi idők fejleményeit. Legjobb tudomásom szerint azért hívták össze a külföldi tudósítókat, hogy demonstrálják előttük a magyar parlamenti pártok egységes elhatárolódását a Magyar Gárdától. Ehelyett Gyurcsány és Navracsics egymást okolták, az SZDSZ pedig – Eörsi szájával – kétségbe vonta a miniszterelnök helyzetértékelését.
Eörsi hivatkozik személyes sikerére, amelyet felszólalásának egyedül helyes hangnemével „egészen pontosan” három, Budapesten akkreditált nagykövet körében aratott, és ennek fényében megkérdi, honnan veszem, hogy mondanivalóját értetlenség övezte. Nos, talán a külföldi média munkatársainál is érdeklődnie kellett volna, ha már sajtótájékoztatón szerepelt.
Végezetül szeretném felhívni a frakcióvezető úr szíves figyelmét a lapunkban publikált korábbi cikkeimre; remélem, azokból kitetszik, hogy nézetem szerint Magyarországon igenis veszélyes posztnyilas szervezkedések tanúi vagyunk. De soha nem írtam vagy mondtam azt, hogy itt fasizmus van, netán náci hatalomátvételtől tartok. Nem mellesleg ilyet Gyurcsány sem állított – épp ezért Eörsi értelmetlen látszatvitát provokált az ominózus sajtótájékoztatón.
És az SZDSZ frakcióvezetőjétől, a koalíció kisebbik pártjának képviselőjétől ezt csak azért nem nevezem machiavellizmusnak, mert az általa hivatkozott szerző mindent a politikai ráció felől közelített meg. Ez a gondolkodásmód pedig Eörsi Mátyástól kétségkívül távol áll.
Mészáros Tamás
