KONZERVATÍV GYŐZELEM GÖRÖGORSZÁGBAN
Épphogy sikerült megőriznie hatalmát az idő előtti választáson a görög kormányfőnek, ám kétséges, hogy a kétmandátumos parlamenti többség elég-e az átfogó reformok végrehajtására.
Nem kevés izgalommal telt Kosztasz Karamanlisz 51. születésnapja: a felhőtlen ünneplés helyett leköszönő kormányfőként lélegzet-visszafojtva leshette, hogy ismét többséget szerez-e pártja, az Új Demokrácia (ND) a vasárnapi előrehozott választáson. A reformjai folytatásához a választóktól egyértelmű felhatalmazást kérő Karamanlisz azonban még győzelme tudatában sem ünnepelhetett önfeledten. Az új demokratákat egymás után másodszor vezette ugyan hatalomra, ám pártja korábbi megnyugtató fölényétől búcsúznia kellett.
Az eddigi kormánypárt többsége a háromszáz fős törvényhozásban a korábbi 13-ról két mandátumra, 152 képviselőre zsugorodott. A párthíveknek azonban ez nem szegte kedvét: az ND athéni székházánál feleségével megjelent Karamanliszt többezres ujjongó tömeg fogadta. Örömük nemcsak azért volt határtalan, mert ismét legyőzték legfőbb riválisukat, a szocialistákat, de azért is, mert nem lehettek biztosak az újbóli sikerben. A néhai Andreasz Papandreu kormányfő legidősebb fia, Jorgosz vezette Pánhellén Szocialista Mozgalom (Paszok) ugyanis a kampány idején mindvégig fej fej mellett állt a közvélemény-kutatásokban az új demokratákkal. Mindkét párt óriási tömegeket tudott mozgósítani, választási szlogenjüket is ugyanarra a szófordulatra építették: a konzervatívok „Együtt a jövőért”, a szocialisták „Együtt a győzelemért” jelszót skandáltak. A kampányzárót is egyazon helyszínen, Athén egyik központi terén tartották, a múlt csütörtökön a szocialisták hívei vonultak fel a párt zöld zászlóival, másnap a konzervatívok kék lobogóikkal.
Görögös temperamentummal elmondott beszédeiben Karamanlisz a reformok szükségességéről, a felelős politizálás fontosságáról szónokolt, és egy percig sem rejtette véka alá, hogy győzelme esetén ezen az úton halad tovább. Mindezt a nemzeti érzelmekre ható szólamokkal fűszerezte. A Karamanlisznál visszafogottabb, kevésbé karizmatikus Papandreu a skandináv jóléti modell meghonosítását, a szociális biztonság erősítését, az oktatás kiemelt támogatását ígérte. S persze nem hagyta ki a konzervatív kormány ostorozását „a reform leple alatt történt privatizációk”, a szociális megszorításokkal járó költségvetési szigor miatt. Retorikája nem jött be, pártja – bár a második parlamenti erő maradt – 15-tel kevesebb, 102 képviselővel lehet jelen az új törvényhozásban, Papandreu fel is ajánlotta lemondását.
Pedig ha valamikor, akkor most lett volna lehetőség a konzervatívok leváltására. A körülmények ugyanis a szocialisták kezére játszottak. Alig egy héttel az után, hogy Karamanlisz bejelentette a jövő márciusban esedékes választás előrehozatalát, az ország nagy része lángba borult, és a katasztrófát a kormány napokig tétlenül szemlélte. Csak akkor kapott észbe, és kezdte meg az oltás és a mentés szervezését – egyebek között az EU-tagországok, így Magyarország segítségét is kérve -, amikor már több tucat halálos áldozat volt, és a lakosság felháborodása is egyre nőtt. A konzervatívok népszerűségét azonban már korábban megtépázta az állami nyugdíjalapok korrupciós botránya, és a diákokkal támadt összetűzés a magánfinanszírozású egyetemek felállításáról. Emiatt hozta előre Karamanlisz a voksolást, abban bízva, hogy személyes varázsával ismét célt ér.
Volt mire építenie. A 2004-es athéni olimpia előtt néhány hónappal Görögország legfiatalabb kormányfőjeként hatalomra került Karamanlisz – az óriási lemaradás ellenére – sikerre vitte a sporteseményt, az EU-nak éveken át téves gazdasági adatokat szolgáltató szocialistáktól örökölt tetemes költségvetési hiányt pedig ledolgozta. Olyannyira, hogy az euró adatkozmetikázással elért 2001-es bevezetése óta tavaly felelt meg először a deficit a maastrichti feltételeknek. A vállalati beruházások ösztönzésével, a társasági adó csökkentésével nekilódult a gazdaság, 200 ezer új munkahely jött létre, minden korábbinál kevesebb a munkanélküli. Görögország EU-n belüli helyezése azonban változatlan, a régi tagállamok között az egy főre jutó GDP-t tekintve még mindig a harmadik legszegényebb.
Az olimpiára felpörgetett infrastrukturális beruházások egyik jótékony hatása, hogy a repülőtérről pillanatok alatt be lehet jutni metróval Athén belvárosába. A sporteseményre elkészült háromsávos bevezető úton már nehezebb a helyzet, állandó a csúcsforgalom, annak ellenére, hogy körgyűrű is épült. Athénban szembetűnően sok és viszonylag olcsó a taxi (közel 20 ezret tartanak nyilván), de az 5 milliós fővárosban csúcsforgalomban mégis kevés a szabad kocsi. Autópályában amúgy nem bővelkedik az ország, és ahol épült sztráda, ott is kevés a lehajtó, elterjedtebb a kevésbé költséges gyorsforgalmi út.
A gazdasági fellendülés az athéni mindennapokban is tetten érhető, az éttermek, kávézók a nap minden szakában tele vannak – a turisták mellett helybéliekkel is -, a bevásárlóközpontokban is állandó a nyüzsgés. Ugyanakkor lépten-nyomon koldusba ütközik a látogató, Athén egyik központi tere pedig esténként amolyan drogelosztó központtá változik. A jellegtelen főváros hangulatát tovább rontja, hogy a múlt századból megmaradt néhány hangulatos épületet is láthatóan hagyják lepusztulni, csak hogy azok helyébe is betonkolosszust építsenek. Egyedül az Akropoliszra vezető úton és a pireuszi kikötőben marad belőlük mutatóban, ott a jómód is érzékelhető – egyebek mellett a francia Riviéráéival vetekedő jachtkikötőn. A kontinentális vidéken azonban mintha megállt volna az élet, az utóbbi évek gazdasági fejlődése alig látszik.
A konzervatívokból és a szocialistákból kiábrándult szavazók a kisebb pártokhoz csapódtak. A parlamentben eddig is helyet kapott kommunisták és a több baloldali pártot tömörítő Radikális Baloldali Koalíció is megduplázta mandátumait (22, illetve 14 helyet szerezve). De amire a katonai junta 1974-es megdöntése óta nem volt példa: a törvényhozásba bejutott egy szélsőjobboldali párt is. Az egykori testépítő, az új demokratáktól kilépett, választási plakátjain a keménységét fitogtatva piros bokszkesztyűt viselő Georgiosz Karatzaferisz vezette Ortodox Népi Riadó (Laos) épphogy átlépte a 3 százalékos parlamenti küszöböt, de ezzel egyből tíz mandátumhoz jutott.
„A katonai diktatúra fájó emléke miatt a görögök mindig is kizárták a szélsőjobboldalt a politikából” – magyarázta a párt sikerét a HVG-nek Dimitriosz Szotiropulosz, az athéni Eliamep politikai intézet elemzője. Az egyetemi tanár ugyanakkor hozzátette, hogy a görög társadalomban is mutatkoztak olyan jelenségek, amelyek táptalajt adhatnak az általuk képviselt xenofób, mindenkivel szemben ellenséges, populista, antiszemita, a család szentségét, az ortodox egyház mindenhatóságát hirdető, a görögök nacionalizmusára építő párt színre lépésének. Egyre több a külföldi – albán, macedón, Fülöp-szigeteki, pakisztáni – bevándorló, és sokan az ő rovásukra írják a növekvő bűnözést. A szélsőséges párt szerepét felértékeli, hogy a Karamanliszból kiábrándult konzervatív szavazóknak nincs más jobboldali választásuk.
TÁLAS ANDREA / ATHÉN
