2007.09.17., 2007. évfolyam, 37. szám
szerző: Sipos Balázs forrás: 168 Óra
címke: ajánló
Kérem, ne csóválják fejüket a cím láttán, ne gondolják, hogy tiszteletlen, pökhendi gesztus, meg hogy kávékeverékhez, mosogatógép-kapszulához kívánok hasonlítani koncerteket. A fölirat csak figyelmeztetés. Figyelmeztetés, hogy mostanában már fellépés ér fellépésre, furtonfurt hangverseny, doszt meg fesztivál van mindenütt. Dolgozatom tárgya is ez: a 10. Zsidó Nyári Fesztivál, pontosabban annak három estéje. És egy tanulmányozandó kérdés, nevezetesen, hogy mi a giccs.
Egy válasz szerint az Eiffel-tornyot mintázó ceruzahegyező, a Buddha képében az asztalunkon megjelenő papírnehezék, a pálmafák alatt táncoló Wass Albert-mintás nyakkendő, tehát az efféle léptékváltás, a túlhajtás, az illő és oda nem illő vegyítése. De akkor minek nevezzük a klasszikusokat diszkóritmusban? A Walkürök lovaglását szintetizátoron? És mondjuk a Kardtánc átiratát vagy moldovai rock & rollt a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Bandtől? Én a magam részéről ez utóbbi kettőt fergetegesnek. Szellemesnek. Ötlettel telinek. Izgalmasnak. És mindenekelőtt: eredetinek. Az együttes muzsikálását a Dohány utcai zsinagógában lenyűgözőnek.
Amihez csak a velük együtt, egy este fellépő Budapest Klezmer Band részkoncertje hasonlítható. (Ellentétben Mendelssohn Éliás-oratóriumának előadásával ugyanitt. Mert hiába remek kis zenekar az operaházé, hiába igyekezett a Budapesti Kórus, próbálkoztak több-kevesebb sikerrel a szólisták: a koncertezésre kevéssé alkalmas tér és a karmester, Elli Jaffe miatt erősen felejthető lett az este.)
Mások szerint a giccs a boldogság művészete, a közönség menekülése a hedonizmusba, és ezért nem is üdvös agyonjátszott, elcsépelt számokat újra meg újra előadni. Beniamino Gigli ellenben azt gondolta, hogy a publikumnak meg kell kapnia, amit akar, s nem kell ízlését „emelni”. Az orgonista Fassang László (harmadik esténk érdemdús hőse a nagyszerű Palya Bea mellett) úgy döntött: néhány édes ostyaszelettel együtt bead valami újat. A közönség boldog volt, és – mint belőle való – én is.
