Úgynevezett provokáció az úgynevezett művészetben
2007. szeptember 6. (15. oldal)
Varga Klára
A műtehén nem szereti a selymes füvecskét, a kövezett járdán legelészget inkább eldobált cigarettapaklit, csikket, testápolóflakon címkéjét, óvszercelofánt. A műtehén megközelítése nem szemből történik – ugyanis nem rúg -, hanem inkább oldalról, ahonnan rendesen el lehet olvasni a műtehén címét, alkotója, örökbefogadója nevét, valamint a hátára lehet pattanni, tageket firkálni a farára, az oldalára, vagy egyéb módon rongálni.
Tudományos szenzációnak számító megfigyeléseinket az Erzsébet téri Gödör környékén végeztük szakadó esőben, ahová sugaras alakzatban hétfőn állították fel a „Tolnát, Baranyát” bejárt tehénparádés csorda második generációját.
A szervezők még tavasszal, a második pályázati felhívás kapcsán elmondták, azért szánták rá magukat újra a parádézásra, mert a művészek annyira akarták, és annyit hívogatták őket emiatt. A megvalósított ötletek láttán kevéssé érthető, hogy miért, pedig még az utcaművészetben is akadnak csúcsteljesítmények. De ilyesmivel egyik alkotó és kiállított alkotás sem gyanúsítható.
Bár a kortárs „úgynevezett művészetben” az úgynevezett provokáció művészi gesztusnak, értékes attitűdnek számít, a provokáló kedv már tavaly is csak féloldalasan működött: a hátsón döfött Suzuki-kék tehenet ki merték tenni a bazilika elé, az Aranyborjú című, egyforintosokkal kirakott szürkemarha viszont csak tisztes, kritikus asszociációkra lehetőséget nem adó távolságból szemlélhette a Tőzsdepalota épületét. Az idei, nyaktilóval kivégzett tehén, amelynek a címe egy keresztény asztali áldásból való („Áldd meg, amit adtál nékünk”), is messze elkerülte a vágóhidak, az indiai nagykövetség és a buddhista misszió épületének környékét, de a keresztény templomok, zsinagógák tőszomszédságát is. Némi gubanc csak abból adódott, hogy Siófokon az önkormányzat nem engedte be a csordát a főtérre, hanem a Coca-Cola Beach House-ban jelölték ki állomáshelyüket, a polgármester szerint ott ugyanis nagyszerű kontrasztot alkottak a bikinis hölgyekkel.
Rá is fért a csapatra, hogy valaki finoman helyre tegye őket, mert az nem lenne jó, ha a PR-szövegek alapján bárki komolyan hinné, hogy ha a Cowbino tehénről lefeszeget pár betűt, akkor már mindent tud a képzőművészetről. Azzal a gondolattal sem érdemes barátkozni, hogy ez a fajta, igen hiányos kultúrtörténeti, filozófiai és egyéb tudásról tanúságot tevő díszítőigyekezet a jövő művészete. Hiszen minden korábbi értékeiből kiüresedő, új értékeket nehezen megfogalmazó, úgynevezett bomló történelmi kor sajátja a számosodás, a szellemi felhígulás, az eltunyulás, a puszta díszítőkedv elhatalmasodása. Mindezeket reprezentálta az Erzsébet téri helyszínen az olimpiai tehén, a félszemű nyulakkal telefestett tehén, a szőlőfürtökkel dekorált tehén, a kortárs képzőművész tehén is, valamint a tavalyi év „legcukibb” közönségtehene, a Rubik-kockás, felaprított szarvasmarha és ifjabb társai. A kegyetlen kritikus talán csak az Igazgyöngy alapfokú művészeti iskolások rajzainak (A világ gyerekszemmel címen) kegyelmez szívesen, de azoknak is csak azért, mert lám, ezek a nagyon kicsi hátrányos helyzetű gyerekek milyen szépen rajzolnak. Ez a rajzos tehén lett egyébként több vidéki város kedvenc tehene. De hát ebben a döntésben is ott vannak a politikailag korrekt szempontok, akárcsak a Braille-írásos tehén ötletében és a tehénparádé egész koncepciójában, hiszen a szeptember 17-ig a Gödör körül látható teheneket, plusz a Swarowski-gyémántokkal kirakott, Tejút címűt, amelyet az egykori New York kávéház kirakatába menekítettek a viszontagságok elől, a Bátor Tábor Alapítvány, vagyis utókezelésre szoruló gyerekek javára árvereznek el szeptember 22-én. És akkor már nem szép dolog bántani ugye az egész projektet. Pedig ennek a fajta gondolkodásnak a hátterében az áll, hogy érdemes lemondani a minőségről, a szellemi tudásról, az igényességről a felszín és az anyagiak javára, mert elsősorban anyagiak és hírverés kérdése az életminőség, az egészség. Csakhogy az egészséges, ép szellem, erkölcsiség és értékrend által védelmezett-áthatott környezetben ezeknek a gyerekeknek a java része valószínűleg meg sem betegedett volna.
