2007.09.13., 2007. évfolyam, 37. szám
szerző: Trencséni Dávid forrás: 168ra
cimkék: Lányi András, Nagycsaládosok Országos Egyesülete, Schmitt Pál, Semjén Zsolt, tüntetések
Kormányellenes jelszavakat skandáló tízezres tömeg vonul át a fővároson – itt van az ősz, itt van újra. A hétvégén civil szervezetek mozgatták át kétszer is ugyanazt a tömeget, forrongó nyárutó képét vetítve előre. Munkatársunk együtt sétált velük.
Szombaton tízkor kezdünk a Fiumei úti sírkert bejáratánál – merthogy innen kell kimenteni a jövőt. Egy kisgyermekes családban jó korán kezdődik a reggel, mire befutunk, a tüntetők már tettre készek, bár alig vannak többen hétszáznál. Hogy jön ki ebből az élőlánc a Parlamentig? Amíg tanakodunk, közéleti celebritások az elmúlt évek szerepléseinek gyümölcsét szüretelik.
Demonstrálók lapogatják Schmitt Pál NOB-elnök vállát (ezúttal melegítő nélkül), „kezitcsókolomoznak” Cser Ágnes nagyasszonynak, de jattolnak Éger doktorral is.
Pár perc késéssel fut be a „forradalmi verda”, a már „56-ban is aktív Csepel teherautó. Szállított az már mindenkit az utóbbi egy év alatt – Torockaitól Budaházyig -, most éppen a Nagycsaládosok Országos Egyesületét (NOE) szolgálja. Platóján hangosítás, népi zenekar. Kell a talpalávaló, mert hosszú lesz a séta. A raktérről hangzik az eligazítás: tiltakozni jöttünk a kormány családellenes intézkedései ellen, de nem pártszervezésben, szigorúan magánzóként. Kéretik a pártzászlókat, pártjelszavakat mellőzni. A felszólítás olyan komoly, hogy a szervezők egy – pártosnak ítélt – transzparenst nyomban ki is cenzúráznak: NOE-matricákkal takarják ki a miniszterelnök nevét: „…a nagy család nem három feleséget jelent!” Kérik az egybegyűlteket: csak a nemzeti lobogót lengessék. Majd jön a pontosítás: azt a háromszínűt.
Kattintson a képre!
Fél tizenegyre – állítják – összeáll majd az élőlánc is a temetőtől négy kilométerre lévő Kossuth térig. Magunk csak pár száz métert látunk a sorfalból, ám utóbb igazolva látjuk a bejelentést. A Csepel mögé sorakozva göngyölítjük a demonstráció óriáskígyóját. A teherautó mögött lépdel méltóságteljesen a nagy tüntetés főtriásza: Szabó Endre, a NOE elnöke, Éger kamaravezető és Kerpen Gábor, a PDSZ elnöke. Nehezen megy. Éger – mint egészségügyi szakértő – panaszkodik a kimustrált jármű bűzlő kipufogójára. Nem ő az egyetlen.
Háromévesforma vörös kislány nyüstöli anyját, miért kell itt lennie. Kényszerűségből – szól a válasz -, rosszul élünk, jobban szeretnénk. Respektálható.
A menet kígyózva halad át a városon, megbénítva a közlekedést. Anyukák terelik csemetéiket, apukák osztják az észt kormányról, kommunistákról, tolvajokról. Egyetlen apró incidens zavarja csupán a rendőrök által biztosított sétát: a Deák térnél a „kossuthtériek” akarnak csatlakozni. Lehetnek tucatnyian, majd ugyanennyi sávos zászlóval. Rendezők, rendőrök veszik őket körbe: nem vegyülhetnek, beállhatnak a sor végére. A NOE elhatárolódik a nyilasok által használt szimbólumtól. Utóbb egy szervező igyekszik győzködni az idős, csíkos zászlós hölgyet: „Néni, tegye már el az árpádsávost! Még azt írják rólunk, hogy fasiszták vagyunk.” Motivációnak elég, ideológiának nem.
A Kossuth térre érve a tömeg húszezresre nő. Budapest bő fél éve nem látott ennyi embert menetelni. Panaszolják is a tüntetők a hat hónapos kihagyást. A beszédfoszlányokból kitetszik: miként a jó huszárló, várták már a vezényszót.
Szóba elegyedünk Szöcskével. A gyakorlónadrágos srácot október 23-án a tank tetején láttuk, aktivitása a régi. Megafonnal kezében instruálja a tömeget, majd jósol: egy hét múlva jön az igazi balhé. „Ha nem értenek a szép szóból, értenek a darálóból!” – vigyorog. Otthagyjuk, de visszapillantva látjuk: Csoóri Sándornak kezd magyarázni.
A Parlament előtti betonplaccot csak ritkásan tölti meg a nép. Kisgyerekek hempergőznek a füvön, mások tábori széken uzsonnálnak. Aszfaltpiknik.
Szabó Endre nyitja a beszédek sorát. Elvbarátai sem térnek le a kitaposott gondolati ösvényről. Civil szervezet lévén – hangsúlyozzák – nem a kormány, az intézkedései ellen ágálnak. Majd kezdik a litániát: a hatalom ellopja a jövőt, eladósítja az országot, kiszolgáltatja a globális tőkének, öli a családokat, esélyegyenlőségről papol, aközben kormányzati negyedet épít, iskolákat, kórházakat zár be, hogy eladhassa az ingatlanokat. Két felszólaló között a tömeg kormányellenes jelszavak skandálására ragadtatja magát. A rendezők – bár agitálnak – csitítják is az embereket. Nem ezért jöttünk! Nem?
Ahogy belemelegszünk, úgy tűnik el a különbség a szélsőjobb frazeológia és a civilek „pártatlan szóhasználata” között. De kétségtelen, a NOE szónokai nem mondják ki a vélelmezett okokat. (A tömeg azonban érti: itt derék szélsőpolgárok zsidóznak, családjukat rajongásig szerető családanyák bankároznak.)
A rendezvény legfénylőbb pontja Morvai Krisztina fellépése. A civil jogvédő meghatottan sírja el magát beszédén, amelyben a tavaly októberi sajnálatos események áldozatainak állít méltó emléket. Megkapó még Pelczné Gáll Ildikó Fidesz-alelnök rögtönzött sajtótájékoztatója a tömegben. A magyar Kaszszandra is civilként, derék családanyaként mondja a jövendőt: a megfélemlített emberek könnyen folyamodnak erőszakhoz. Tudhat valamit.
A „megfélemlített emberek” ebédidő tájt szállingózni kezdenek. A gyereket meg kell etetni, és van még egy másik fellépés is. A nagycsaládosok emlékeztetik az egybegyűlteket: délután az Élőlánc Magyarországért civil szervezettel lehet új, tiltakozó sétát tenni. Egymillió lépés Budapesten.
A Lányi András nevével fémjelzett, a mainstream jobboldal szürkeállományának tartott Élőlánc és a hozzá csatlakozó Professzorok Batthyány Köre, Mádl Ferenc exelnök s még sokan mások a Hősök terén gyülekeznek, hogy tiltakozzanak a nemzeti vagyon kiárusítása ellen. A demonstráció oka: a parlament tavaszi ülésszakának végén olyan törvénymódosítást fogadott el, amely a tartósan állami tulajdonban lévő vagyonból bizonyos elemeket egy vagyonkezelő állami részvénytársaságba emelne át, így téve lehetővé „a piaci alapú vagyonkezelést”. Noha az Élőlánc már akkor kérte a köztársasági elnököt, hogy aláírás helyett küldje normakontrollra a jogszabályt, Sólyom László a feladónak – az Országgyűlésnek – dobta vissza a törvényt.
A szombati második demonstráció kezdetére öt-hatezer ember verődik össze. (A képlet egyszerű: NOE-tüntetők, mínusz a gyermekesek.) És bár őket is felkérik az árpádsáv mellőzésére, senki sem veszi komolyan. Miért tennék? Bár képviselőt, narancsos értelmiségieket hallgatnak, a szövegek a jobbikos-MIÉP-es gyűléseket is megszégyenítenék. A föld nem áru, az egészség nem üzlet. Nemzetpusztítás.
A menet – amelyből természetesen nem hiányozhat Szöcske – ezúttal az Andrássy utat bénítja meg. Irány a Pénzügyminisztérium. A szónokok itt nem hurrogják le a „Gyurcsány takarodj!” skandálmányokat. A „nagy” bejelentés a végére marad: hétfőn ismét tüntetés lesz a Kossuth téren. Ott leszünk! – köszön el a nép. Ha mozdulni kell, mozdulunk.
Kattintson a képre!
A hétfői fordulóra a képviselők csapata érkezik a parlamenti szezont nyitni. Ahogy az utcán, a Tisztelt Házban sincs változás. A köztársasági elnök telt ház előtt tartott beszédét elemezgetik a folyosón. A legtöbben – mezszín szerint – már az elhangzás pillanatában állást foglalnak, ez a sors vár a miniszterelnökre is. Gyurcsány az őszi évadnyitón szokott formáját hozza – s ezúttal Új Rend fantázianéven újabb programot hirdet. Taps a kormányoldalról, ám az ellenzéki padsorokban árválkodó Nav-racsics frakcióvezető felszólalása kedvlohasztó.
Az egyetlen eredeti szónok Semjén Zsolt, a KDNP elnöke. Zsidó honfitársaihoz szól, keményen elrettentve őket a koalíció támogatásától. Majd váratlanul fordít a beszéden, és az SZDSZ-en kéri számon „a Talmud betartását”. Miért? A kormányoldal szerint az antiszemita felhangoktól sem mentes szöveg a parlamentarizmus alja. De Semjén doktor nem süllyed.
Mielőtt azonban teljes unalomba fulladna az idénykezdet, Kovács Tamás legfőbb ügyész bejelenti: a miniszterelnök és több civil kérésére kiemelt figyelmet fordítanak a jövőben a Magyar Gárda tevékenységére. (A gyülekezési joggal kapcsolatos írásunkat itt olvashatják. – A szerk.)
Közben a téren az interpellációkkal egy időben gyülekezik a „tömeg”. Hamar kiderül: tüntető és szervező ezúttal nem talál egymásra. A felvonulóknál sávos lobogók – biztos nem hallgatták Sólyom elnököt -, durva transzparensek. A félórás csúszással kezdődő összejövetel elején, közepén, végén a szervezők felkérik a megjelenteket a trikolór használatára. Füttykoncert a válasz.
Lányiék Élőlánca ugyanis kizárólag a vagyontörvény ellen kapaszkodott össze. A demonstrálók zöme meg a kormány ellen vonulna. Nincs összhang. A közös nevező: akadályozzuk meg a parlamenti szavazást. A tüntetők tehát nem mozdulnak, Lányiék, ki tudja, mit remélnek. A koalíciós többség a nyolcszáz elszánt demonstráló nyomására sem hátrál. A jogszabály ellenzői lassanként elvonulnak. Lányi azt ígéri nekik, az Alkotmánybírósághoz fordul.
Marad a háromszáz fős kemény mag mocskolódva, köpködve, a távozó képviselőket fenyegetve. Folytatás 15-én, az őszödi beszéd előre hozott évfordulóján. Aztán egy hét múlva. Aztán megint. És októberben. Majd novemberben. Hetente és naponta. Decemberig majdcsak történik valami…
