Forrás: Origo

Évtizedek óta a Közlekedési Múzeum raktárában áll az a Maybach, amelyet állítólag Hitler ajándékozott Horthy Miklósnak. Hétvégén a nagyközönség is láthatja az eddig elzárt luxusautót, amelynek történetéről több legenda ismert, mint tény. Úgy tűnik, ezek egyike bizonyítást nyert.

Ritka pillanat: ha nem is saját erejéből, de gurul a több mint hetven éves Maybach

A mechanikának és a lemezeknek nem feltétlenül, de a mítoszoknak mindenképpen jót tesz az idő. Elég elmenni egy veterántalálkozóra, kicsit fülelni, hogyan emlékeznek az idősebbek, és hamar kiderül: majd minden család tulajdonában volt egy ma már felbecsülhetetlen értékű jármű, amelyet a rossz üzleti érzékkel terhelt nagypapa fillérekért kótyavetyélt el, még egy megsárgult fotó sincs róla. Színesebbek a történetek, ha valóságos alapjuk van, ilyenkor hallani, hogy az ősi családi Mercedesért a gyár bármilyen újat adott volna, de hiába. A végeredmény ugyanaz: bizonyíték nincs, csak egy újabb fejezet a családi legendáriumban.

Súlyosabb a helyzet valóban járműtörténeti vagy kortörténelmi kuriózumoknál. Az időről időre különböző kiállításokon látható páncélozott ZISZ olyan mélyen rögződött Rákosi – ritkábban Sztálin – autójaként a köztudatban, hogy azon már nem segíthet a tény, miszerint a nemzeti bank szállított vele pénzt. A Közlekedési Múzeum tulajdonában lévő, de soha ki nem állított Maybach Zeppelin DS8-as – már csak elzártsága miatt is – remek kiindulópontja a mítoszoknak, 1956-ig tartó történelme javarészt „56 után íródott. Eszerint Hitler ajándékozta Horthynak 1937-ben, a háború után a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, Vorosilov marsall használta, majd Péter Gábor, az ÁVH vezetője járt vele.

Impozáns adatok. 200 lóerőt teljesít a nyolcliteres, tizenkét hengeres blokk

Ahhoz, hogy az évtizedek alatt egyre színesebbé váló sorsú kocsi valódi történetét kiderítsük, olyan alapvető kérdéseket kell tisztáznunk, volt-e egyáltalán Maybachja Magyarország kormányzójának. A harmincas évek közepén Minervával közlekedett, azzal indult kenderesi birtokára is „34 vagy „35 nyarán, az autó azonban Szolnoknál cserbenhagyta. Horthy és családja szégyenszemre gyalog ment el a következő vasúti sorompóig, ahol a bakter segítségével megállították a Kenderesre menő vonatot, és azzal folytatták útjukat. Valószínűleg ez a kellemetlen eset is közrejátszott abban, hogy a kormányzói iroda mielőbb megbízható autó után nézett. Egy Maybach Zeppelin DS8-ast vásároltak – megoldódhatna tehát a múzeumi Maybach rejtélye, ám az a Maybach fehér volt és nyitott karosszériás. Történelmi szempontból persze az sem érdektelen, hiszen ausztriai zergevadászatra menet 1936 augusztusában azzal kereste fel Horthy Berchestgadenben Hitlert, abból tekintette meg Wilhelm Miklas osztrák elnök a városligeti díszszemlét 1937 márciusában, májusban pedig Viktor Emánuel olasz király ült vendéglátója mellett az elegáns luxusjárműben. A fehér Maybach további sorsa ismeretlen.

Így nézett ki egy évvel ezelőtt. Bakok tehermentesítik a gumikat, a fényszórók nem a helyükön, hanem az utastérben vannak

A nyitott Maybach mellett persze lehetett Horthynak egy csukott is, Hitlertől pedig valóban kapott egy autót 1937-ben. A náci pártvezetés azonban nem sokat foglalkozott a Maybachhal, egy másik német márka típusait, Mercedes-Benzeket használtak, nem csoda tehát, hogy a führer is inkább egy Mercedes 770 D Cabriolet-t küldetett el az autógyár igazgatójával Horthynak – derül ki Burányi Gyula kutatásaiból.

Horthy-Maybach eladó

A Közlekedési Múzeum előző igazgatója, Sági Zoltán felvetette az autó eladását is:

„Feletteseim teljes erkölcsi támogatását élvezem, azonban anyagiak terén meglehetősen kedvezőtlen a helyzet. Emiatt gondolkozunk egy sokak szemében eretnek megoldáson is, mint például a raktáron lévő Maybach kocsi eladásán – a műtárgyi védettség fenntartásával. Az autó restaurálására belátható időn belül nem lesz pénzünk, a gépkocsi állapota viszont folyamatosan romlik. Az autóért kapott összeg egy évre biztosítaná a múzeum dologi költségeit, amire például ebben az évben egy fillért sem kaptunk. Ehhez az NKÖM miniszterének engedélye kell. Ez nem azt jelenti, hogy bármelyik járművet eladjuk. Nemrég kaptunk ajánlatot a birtokunkban lévő ZISZ kocsira is, de ebben az esetben fel sem merülhet az eladás, hiszen történelmi szempontból értékes kocsiról van szó, ami a Maybach esetében nem áll fenn. Sarkalatos kérdés, jó-e az a múzeumnak, ha ott pusztul egy tárgy a raktárban, mert még az állagmegóvásra sincs pénz. Meg kell kísérelni eldönteni, mi az, amire majd 100 év múlva is kíváncsiak lesznek az emberek, mit kell megőriznünk az utókornak.” (Veterán Autó és Motor, 2005/6)

Fenti kijelentésével sok haragos tekintetet vont magára az igazgató, ám üzlet nem köttetett. Sági Zoltán ez év elején távozott posztjáról. 

Kiállítás után vissza a raktárba

Éppen felfért az öt méternél is hosszabb luxusautó a tréler platójára

A múzeumi Maybach Zeppelin DS8-as története 1956-tól biztos, akkor került ugyanis a Közlekedési Múzeumhoz. Péter Gábor néhány évvel korábban valóban használt egy Maybachot, de valószínűleg nem ezt a példányt, és a vorosilovos legendát sem támasztja alá bizonyíték. Idáig arról sem volt megbízható adat, hogy Horthynak bármi köze lenne a járműhöz, Négyesi Pál autótörténész azonban nemrégiben igazolást szerzett a Maybach-gyártól. A cég valamennyi, még létező gyártmányáról tud, a múzeumban őrzött, 1934-35-ben készült darabot is ismeri, alváz- és motorszáma regisztrált, és arról is tudnak, hogy az autót Horthy Miklós kapta ajándékba. De nem Hitlertől.

Bár a leglényegesebb kérdésre választ kaptunk, érdemes az autó további évtizedeiről is szólni. A múzeumban nem állították ki, raktárban pihent egészen a nyolcvanas évekig. A tavaszi fesztiválon akkoriban már hagyománya volt a veteránautó-felvonulásnak, kitalálták, hogy a Maybachhal emelik az esemény fényét. Kicsit megpucolták a motor kábeleit, kitörölték az elosztófejet, és a megbízhatóságáról híres DS8-as beindult, így saját erejéből gurulhatott le az Avia trélerről, amellyel egy hidegkúti műhelyhez szállították. Ott kitisztították az üléskárpitokat, felpolírozták a karosszériát és műszakilag is átnézték az autót. Amikor kész lett, ismét jött a teherautó, hogy a vásárterületre vihesse a régi fényében tündöklő muzeális járművet. A műhely és a tréler közötti szintkülönbséget meg sem érezte volna a kétszáz lóerős Maybach, ám a kezelését nem ismerő alkalmi sofőr hetedik fokozatba kapcsolta a váltóját, amely teljesen leégett, mire a 2,8 tonna önsúlyú kocsitestet a harminc-negyven méteres emelkedő tetejére juttatta – emlékszik vissza Eszterváry Ervin, aki még felújítás előtt állt be a műhelybe az autóval. Mivel a Maybach motorja, váltója, kardánja és hátsó hídja egy egység, lehetetlen részenként megbontani, nem szerelhető alulról a váltó. Egy daru kellene a karosszéria leemeléséhez, de a váltót akkor sem merné senki szétszedni, hiszen nem ismerik a különleges, nyolc előre- és négy hátrameneti fokozattal rendelkező konstrukciót. A DS8-as nem lett a tavaszi fesztivál sztárja, visszakerült a Tatai úti raktárba.

Történelmi hűség: Horthy járműszállító vagonjában Horthy Maybachja

Tavaly szeptemberen a Közlekedési Múzeum is megnyitotta raktárait, sok más különlegesség mellett néhányan a Maybachot is láthatták, egy Adler Junior és egy ponyvás Barkas között állt felbakolva. Fényszórói az első ülések előtt hevertek, hiányoznak az indexkarok és még néhány apróság, a kissé megkopott bársonyhuzaton és faberakásokon is látszanak az évek, de az elegancia még így is lenyűgöző. Főbb elemei megvannak, restaurálható volna, ám ennek több tízmilliós költségére nincs keret, a kissé lelakott luxusautót pedig nem állítják ki a múzeumban.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=L4wFwXx0RA2WiEIE

Néhány száz méterre kellett elszállítani az évtizedek óta mozdulatlan Maybachot

Hétvégén mégis látható lesz. Az Európai Királyi Vonatok Találkozóján ugyanis Tito és Maszaryk vonata mellett Kádár és Horthy vonatát is bemutatják, utóbbi járműszállító vagonjába pedig kitalálni sem lehetne stílusosabb dekorációt a Maybachnál. Ezért felszerelték a Maybach fényszóróit, felfújták a kerekeket és kitisztították az autót, majd tréleren átvitték a néhány száz méterre lévő Vasúttörténeti Parkba. A szállításról forgatott videó alapján kijelenthetjük: amíg nincs pénz a járműtörténeti kincs teljes felújítására majd kiállítására, jobb, ha bakon tölti az elkövetkező éveket is.

Száz év Maybach

Wilhelm Maybach 1907-ben lépett ki a Daimlertől, és Friedrichshafenben alapított céget, ahol többek között gróf Zeppelin léghajói számára készített motorokat. 1914-es visszavonulása után fia, Karl vitte tovább a vállalkozást, de a motorgyártás nem volt nyereséges, ezért született meg az első Maybach gépkocsi 1921-ben. Ebben hathengeres, 5,7 literes, könnyűfém dugattyús, dupla gyújtású motor dolgozott, négykerékfékje és kétfokozatú váltóműve is indokolta, miért kerül többe, mint legfőbb konkurense, a Mercedes. Az üzlet beindult, 1928-ig hétszáz Maybach talált gazdára, a legnevesebb karosszériaépítők (Erdmann & Rossi, Spohn, Kellner) készítették a felépítményeket. Egy évvel később Zeppelin körberepülte a földet – léghajóját öt darab, egyenként 570 lóerős V12-es Maybach motor hajtotta.

Csodálatos múltja és kevésbé csillogó jelene is van a Maybachnak. A jövő kérdéses

A DS8 Zeppelin volt a cég korabeli történetének legnagyobb autója, közel 3,8 méteres tengelytávval, alumínium-ötvözetből készült V12-es motorblokkal. Egy családi ház árába, 29500 márkába került egy Zeppelin-alváz, így a Mercedes-Benz 770K után ez volt a második legdrágább német autó. Kisebb változatok is készültek, de a második világháború alatt a cég inkább a motorgyártásra összpontosított. A Maybach 1960-ban olvadt be a Daimler-Benzbe, neve 1997-ben bukkant fel ismét, amikor a cég a Rolls-Royce ellenfeleként élesztette fel, de a gyenge eladási adatok miatt lehet, hogy ismét holt márkává válik az autótörténelem egyik exkluzív tagja.

[origo]