NÉMETORSZÁG: TERRORVESZÉLY ÉS KOALÍCIÓS VITÁK
Legyen-e több jogosítványa a rendőrségnek, s ki érzékenyebb a szociális igazságosság iránt? – egyebek közt ezekről a kérdésekről vitázva kezdi az őszi politikai szezont a német nagykoalíció.
A terrorizmus elleni harc volt a fő beszédtéma az utóbbi napokban a német politikai életben, miután a biztonsági erők látványos sikert könyvelhettek el: a múlt héten kommandósok ütöttek rajta három (két német és egy török) fiatalemberen, akik nagy hatású autóbombákat állítottak elő, hogy németországi amerikai létesítményeket robbantsanak fel. E célból beszereztek például több mint 700 liter hidrogén-peroxidot, ami – megfelelő kezelés után – a bomba alapanyagául szolgált volna.
Az első akciót a hatóságok szerint erre a hétre, egészen pontosan szeptember 15-ére tervezték. A merényletekre készülők mozgását hónapok óta figyelték, olvasták leveleiket, e-mailjeiket, sőt autójukat is bepoloskázták. Az akció sikere – hangsúlyozták a leleplezés után a belügyi vezetők – a német és az amerikai titkosszolgálatok példás együttműködésének is köszönhető: az első információt George W. Bush amerikai elnök súgta Angela Merkel kancellárnak a nyári heiligendammi G-8-as csúcstalálkozón.
Az eset új dimenziókat adott a kormánykoalíción belül – s ott is elsősorban Wolfgang Schű¤uble kereszténydemokrata (CDU) belügyminiszter, illetve a szociáldemokraták (SPD) között – hónapok óta folyó vitának. Schű¤uble kitartóan érvel amellett, hogy meg kell teremteni a törvényi lehetőségeit a számítógépek online ellenőrzésének. Vagyis annak, hogy a rendőrség vagy a titkosszolgálati, illetve alkotmányvédő hatóságok az interneten közvetlenül rákapcsolódhassanak az általuk gyanúsnak tartottak számítógépére, s ott egyfajta elektronikus házkutatást végezhessenek.
A terrorveszély immár nemcsak az ajtónk előtt van, hanem velünk él, s az elhárításhoz minden eszközre szükség van – véli igazoltnak eddigi álláspontját a belügyminiszter és csapata, hangsúlyozva, itt az ideje, hogy az SPD feladja ellenállását. Kétségtelen, most már a szociáldemokraták köreiben is többeket sokkoltak a leleplezések, s hajlanának az internetes kutakodás törvényesítésének valamiféle enyhébb verziójára. Mások – és persze az ellenzék, soraikban a zöldekkel és a szabaddemokratákkal – azzal érvelnek, hogy ha a meglévő eszközökkel is sikerült eredményt elérni, akkor mi szükség újakra. Ez az érvelés azonban gyengének hangzik annak tükrében, hogy mi lett volna, ha mégsem sikerül a mostani rajtaütés: a felhalmozott robbanóanyag szakértők szerint Németországban eddig példátlan erejű merénylet végrehajtására lett volna alkalmas.
Nemcsak ebből a témából jöttek ki rosszul a szociáldemokraták az utóbbi hetekben. Bár elvileg elsősorban az SPD képviseli a kisemberek érdekeit, és a társadalmi igazságosság, a terhek egyenlő elosztása mellett politizál, e fogalmak mostanában a CDU retorikájában bukkannak elő gyakrabban. Az új pártprogramon dolgozó kereszténydemokraták elnöknője a múlt héten egy pártrendezvényen arról beszélt, hogy az embereket részesíteni kell a gazdasági felemelkedés áldásaiból. Mintha nem az ő pártja lett volna, amelynek már választási programjában is szerepelt az áfaemelés, illetve a különböző juttatások-kedvezmények szigorítása, amit Merkel, kormányra kerülve, meg is valósított, illetve ha olyan intézkedésről volt szó, amit még az előző, Gerhard Schröder vezette kormány kezdett el, boldogan folytatott.
E szigorítások egyike volt a dolgozók adókedvezményének eltörlése. Korábban ugyanis a munkába járás költségei leírhatók voltak az adóból, most viszont ezt csak a 20 kilométernél távolabbról ingázók tehetik meg. Mivel az intézkedés ellen egyebek között alkotmánybírósági panaszt is benyújtottak, a CDU minden jel szerint arra vár, hogy a bíróság kötelezze őket a rendelet „visszacsinálására”, s így a szociális igazságosság terén elért jelentős fegyverténnyel belophassák magukat a választók szívébe. Megszorításokkal ugyanis aligha lehet választásokat nyerni, s 2009 már nincs messze. Franz Müntefering, az SPD korábbi elnöke, a Merkel-kormány munkaügyi minisztere és alkancellárja ugyanis következetesen azt hangsúlyozza, hogy a korábban bevezetett megszorítások helyesek, azokat fenn kell tartani. Egyetértően bólogat ehhez a költségvetés pillanatnyi javulásától még korántsem véglegesen boldog Peer Steinbrück SPD-s pénzügyminiszter, s így lassan kialakul a kép: a szocik csak elveszik a pénzt az embertől, de szerencsére Merkel előbb-utóbb visszaadja.
Ezt az illúziót sikerült teljesen hihetővé tenni: a közvélemény-kutatások szerint a megkérdezettek 60 százaléka választaná kormányfőnek Merkel kancellárt (amibe persze nyilván belejátszanak a kancellár asszony külpolitikai sikerei), s csupán 19 százalék véli úgy, hogy jobb lenne, ha az SPD elnöke, Kurt Beck vezetné az országot. Ezen még az sem segített, hogy Beck maga megpróbált valamit enyhíteni a párttársai következetessége nyomán kialakult kedvezőtlen képen, s arról beszélt, a kisemberektől már nem szabad többet elvonni, mert elérkeztek az elviselhetőség határához. Beck ezzel azt a benyomást erősítette, hogy a szociáldemokraták nem egységesek, maguk sem tudják, mit akarnak. Egy ilyen párt egyébként kitűnően alkalmas a bűnbak szerepére olyan dolgokban is, amihez nincs sok köze.
A legjobb példa erre a szászországi SPD, amely a 2004-es tartományi választások óta az ottani CDU kisebbik koalíciós partnereként nem sok vizet zavarva kormányozgat, ám a tartomány belpolitikai életét felkavaró két esemény – egy bankbotrány, illetve bizonyos eltűnt titkosszolgálati jelentések ügye – után az ő népszerűségük esett vissza a legjobban. Olyannyira, hogy a múlt hét végén közzétett felmérések óta minden megfigyelő és elemző csak áll és néz: a tartományi parlamentben 2004 óta frakcióval is jelen lévő neonáci NPD, ha csak 1 százalékponttal is, de megelőzte az SPD-t. Bár a különbség a statisztikai hibahatáron belül van (NPD 9, SPD 8 százalék), ideje elgondolkodniuk a szociáldemokratáknak, mi az oka annak, hogy nem csupán nagyobbik koalíciós partnerük, hanem a szélsőjobb is elcsábíthat tőlük szimpatizánsokat.
WEYER BÉLA / BERLIN
