Soha nem mért mélységekben a politikusok és a politika támogatottsága
2007. szeptember 10. 10:23
A szólás szabadságában Kósa Lajos Debrecen fideszes és Botka László Szeged, MSZP-s polgármester, valamint a szakértők: Vermer András és Szigetvári Viktor
Már nem külön, hanem együtt kell küzdeniük a népszerűségért, pontosabban inkább a népszerűtlenség ellen. A közöttük lévő különbségek megmaradtak, de összességében a politikusok és általában a politika iránti bizalom felmérések szerint csődközeli állapotba került. Mit kezdjünk ezzel és hogyan érint ez fiatal, pártjukon belül elismert politikusokat, akik nyilván évtizedekre terveznek? Mit szól mindehhez a politika és a politikusok eladásával foglalkozó két szakértő? A politikusok: Kósa Lajos Debrecen fideszes és Botka László Szeged, MSZP-s polgármestere. A szakértők: Vermer András és Szigetvári Viktor.
Műsorvezető Baló György: – Sokkoló ha tompítani kell, lehangoló számok borzolják a köz- és magánkedélyeket Magyarországon két lényeges témában, a gazdasági növekedés a II. negyedévbn 1 % közelébe csökkent, ez a majdhogynem stagnáló Franciaország és Olaszország szintje az európai alsó ház, az európai élvonal egyhatoda, egyhetede, és vétizede a legalacsonyabb szinten a politikus népszerűsége. az átlagos népszerűség az egyik felmérést készítő Szonda Ipsos szerint 36 pont egy 100 pontos skálán. Magyarul, ha már iskoláról van szó, 1,8 pont egy ötfokozatú skálán, ezt egykettednek, esetleg kegyelem 2-esnek nevezik. Egyelőre a poltikusoknál maradunk, nekik mit mondanak ezek a számok. Vendégünk két nagyvárosi polgármester, Kósa Lajos Debrecen, FIDESZ, és Botka László Szeged MSZP, mindketten fiatlok, mindketten népszerűek a saját pártjukban, mindkettőjüket ellenfeleik is értékelik, mindketten sikeresek. Jó estét kívánok! Mit mondanak önöknek ezek a számok? Semmit? vállvonogatnak, meghökkennek? Botka úr, Kósa út.
Kósa Lajos, (FIDESZ) polgármester, Debrecen: – Én azt godolom, hogy ez majdhogynem kézenfekvő, gondoljuk csak meg az égegyadta világon mindenfaja mutató szerint Magyarországon az élet romlik, és Magyarország a szomszédos országokhoz képest is, meg az EU-s országokhoz képest is sereghajtó. Minden tekintetben romlott, kevesebbet keresnek az emberek, romlanak az életkilátásaik, nincs is nekik jövőképük, mert most mi legen a jövőkép, hogy ezentúl már csak egy kicsit fogják az adómat emelni még? Vagy már csak néhány évet csökken a jövedelmem? Stb., stb. És miután mégis ennek a felelősei a politikusok, teljesen nyilvánvaló, hogy a teljes politikai szférában egy ilyen hitelvesztés és a választók kiábrándultsága következik.
Mv.: – Erre rögtön próbálok majd reagálni, Botka úr önnek mit mond ez? Előbb eltévesztettem a nevét, amiért bocsánatát kérem. Tehát Botka úr, mit mond ez?
Botka László, (MSZP) polgármester, Szeged: – Ha valóban ez lenne a főmagyarázat, amit Kósa polgármester úr mondott, akkor az ellenzéki politikusok népszerűségének nem kellene csökkennie, de itt arról van szó, hogy mindenkinek jelentősen csökkent a népszerűsége és az egész politikai elit járatódik le. Én azt gondolom, hogy itt sokkal súlyosabb probléma és ez sokkal súlyosabb figyelmeztetés, ide vezet ha továbbra is a politikai diskurzus, a politikai viták lényegében arról szólnak, hogy ki tud csúnyábbat monani. A másikra, ha nem számítanak tények, ha úgy tűnik hogy nincsenek közös értékek, és közös ünnepeink se nagyon vannak. Úgyhogy én azt gondolom, hogy egy ciklus közepe táján vagyunk, még hosszú idő van a következő választásokig én azért bízom benne, hogy minden politikai párt, ha nem is a tévé és a nyilvánosság előtt, de önmagában levonja a következtetéseket.
Mv.: – Mondjuk önök a saját környezetükben éreznek ebből valamit? Mert nyilván azért kevésbé érezni azt, hogy az országos politikáról mit godolnak.
B.L.: Hát, ha valamiben jók vagyunk, azt godolom, hogy talán a településeken ennyire nem durvult el a helyzet. Egy nagyvárosi polgármester akkor lehet sikeres, ha települése polgárai otthon érzik magát a városban, tehát eleve egy megosztó mindennel szembeforduló csak egy értéket, egy értékvilágot képviselő nagyvárosi polgármester az nem lehet sikeres, és talán legalábbis én Szegeden úgy érzékelem, hogy a helyi politikában ez a fajta szembenállás és ez a fajta elfordulás még nem jelent meg.
Mv.: És ön ugyanerről?
K.L.: A helyi politikában akkor, ha egy az adott településnek úgy, ahogy jól megy a dolga, akkor nyilván ez nem figyelhető meg, tehá az emberek azért szeretnek a vezetőikben valamennyire bízni és a hiányzó orságos bizalmat még inkább a helyi vezetőkben keresik, és emiatt mondjuk Debrecenben nem lehetne ezt érezni hogy ott az országos politikához hasonlóan a helyi politikából is egy ilyen végtelen kiábrándulás lenne.
Mv.: – Önök mind a ketten fiatalok, természetes, hogy mind a ketten kapnak szerintem belső meg külső biztatást is mindenképpen, hogy próbálkozzanak bekerülni erőteljesebben a jelenleginél az országos politikába, ahol azt kell gondolnom hogy ezt megkérdezik maguktól hogy érdemes-e ebbe a húsdarálóba még jobban belemenni. Érdemes? Kell? Szeretnék? Vagy változatnak terveiken a jövőre nézve? Nem tudom. Nem akarom a terveikről faggatni önöket.
K.L.: – Akit megválasztottak polgármesternek, hogy vezesse egy rendkívül nehéz időszakban a városát, a faluját, az nem hagyhatja ott a választóit és azt mondja, hogy gyerekek bocsi, de a karrierelképzeléseim szerint én most belevetem magam az országos politikába. Mert ez nem lenne helyes.
Mv.: – Hát lehet pár év múlva is. De elgondolkodik rajta? Hogy érdemes-e ebbe?
K.L.: – Most, ha, hogy azért néz rám, hogy.
Mv.: – Lehet pár év múlva, hogy lejár ez a mandátum, meg lehet próbálkozni 2010-ben mondjuk országos politikával.Tehát elgondolkodik-e ön arról, hogy?
K.L.: – Persze, az ember gondolkodik azon, hogy mit kellene csinálni, mert az nekem pl. nem esik jól, hogy a szegény országom az a béka feneke alatt tanyázik és nincsen kilátása egy normálisabb életre, meg egy jövőre és miután mégis csak politikus vagyok, úgy gondolom, parlamenti képviselő, úgy gondolom, hogy kell azon közösen gondolkodni, hogy mit kellene csinálni, de mint annyi mindennek az életben, azért a vilgá az nem egydimenziós, és visszatérve az alapproblémára, természetesen, amikor az első mondatot mondtam az ország rossz helyzetével kapcsolatban és ebből következően, hogy nem is lehet nagyon népszerű egy politikai elit, mikor az országnak a dolgai annyira rosszul mennek, ez csak egy indoka lehet annak, hogy a politikai elit népszerűsége ilyen mértékben romlott. Van egy csomó más oka, ami legalább ilyenfontos szerepet játszik. Gondoljuk csak meg az őszödi beszéd kapcsán a miniszterelnök maga is meghirdette azt a kampányt, hogy minden politikus becstelen és hazudik pontosan azért, hogy saját becstelenségét és hazugságát mentse, és ez óhatatlanul is például beindít egy olyan folyamatot, amikor a politikusok meg becsültsége csökken. Aztán az is igaz, hogy egy teljesen következmények nélküli ország vagyunk, ami a politikai elitet nézve…
Mv.: – …és voltunk, és voltunk.
K.L.: – Voltunk is, de ez kétségtelenül nem növeli, hanem csökkenti a politikusok iránti bizalmat, mert alig van olyan botrány, alig tud politikus olyat csinálni, amitől megbukik. És ez azért rossz, mert ha az ember azt tapasztalja, hogy a gyereke hazudik neki akkor elmagyarázza neki, hogy ezt nagyon nem szabad, és ez komoly következményekkel jár. De, hogy mikor a miniszerelnök lebukik azzal, hogy végighazudta az elmúlt időszakot, és semmi következménye nincsen, akkor mégis csak az emberek azt gondolják, hogy de akkor…
Mv.: -…nem a miniszterelnöki hazugság az első aminek nincs következménye. Botka úr?
B.L.: – Persze a kilábalás első lépése az azt gondolom ez kellene, hogy legyen, hogyha nem mindig a másikban látnánk meg a hibát, hanem minden politikai párt azon gondolkodna, hogy itt közös a felelősség. ez a közvéleménykutatási eredmény ez arórl szól, ha ez így megy tovább, akkor ebben senki nem fog nyerni. Tehát a másik totális lejáratása, a hazaárulózás a parlamentben, meg a nyilvános közbeszédben, a másik kirekesztése a nemzetből és a demokráciából, az a másik oldalon sem hoz pluszpontokat. Ez arról fog szólni a következő időszakban is, hogy az emberek elfordulnak a politikától és az egész politikai elit úgy, ahogy van, nem lesz képes semmiféle bizalmat, vagy bizalmi tőkét magának kovácsolni. Ha valamire figyelmeztet ez az eredmény, az az , hogy nem lehet a másikat totálian legyőzni. Én abban bízom és így ciklus közepén erre akár még esély is lehetne, hogy esetleg a közvélemény, a sajtó, a média, a közbeszéd arra fogja kényszeríteni a pártok vezetőit, hogy végre most már ne arról beszéljenek, hogy a másik hol hibázik, hol bűnös, a kialakult helyzetben, hanem a saját politikájuk mennyiben játszott szerepet abban, hogy ez a helyzet kialakult.
Mv.: – Adjon tanácsot polgármester úr.
B.L.: – Én szocialista politikusként…
Mv.: -…mit csináljon a média hogy vegy rá bármire a politikát, az úgynevezett nagy politikát. Az ember azt tapasztalja, ugye hát vannak számok, meg vannak az embernek személyes benyomásai. Hogy a legnagyobb baj az, hogy a politikusok egy igen jelentős része történetesen nem önök ketten irritálja a közvéleményt, idegesíti, nem kell nekik ez a szöveg. Nagyon sokan ezt mondják, sokan írják.
B.L.: Mert mindig ugyanaz a szöveg.
Mv.: – Meg kell hallgatni a rádióműsorokat, internetet, stb. Tessék?
B.L.: – Mindig ugyanaz a szöveg van, tehát a tények sem számítanak most már, az összes politikai diskurzus arról szól, hogy ki tud csúnyábban határozottabban, hibássá tenni a másik oldalt. sajnos ez van Magyarországon évek óta, és ebből kell kilábalni és erről szólnak a közvéleménykutatási eredmények, hogy ennek nem lesz győztese, az egész demokrácia járatódik le, és olyan radikális szélsőséges nézetek kerülnek előtérbe, amit egyébként még mondjuk egy másfél évtizeddel, vagy egy évtizeddel ezelőtt egyikünk se vett komolyan.
Mv.: – Önt foglalkoztatja az, hogy országos politikai pályafutás? Ebben a közegben és ebben a légkörben?
B.L.: – Abban teljesen egyetértek a Lajossal, hogy akit egy nagyváros polgármesterének választottak annak elsősorban a nagyvárost kell…
Mv.: -…2010-et írunk.
B.L.: – Ebben a politikai közegben nem. De mélyen hiszek abban, hogy ez meg fog változni.
Mv.: – Meg fog változni?
B.L.: – Meg fog változni.
Mv.: – A következő két évben?
B.L.: – Azt nem tudom, hogy a következő két évben meg fog-e változni, de abban biztos vagyok, hogy Magyarország egy normális ország és itt az emberek nagy többsége nyugalmat akar, és egyre inkább számítani fog a teljesítmény, hiszem, ahol az indulatok a mérhetetlen szembenállás határozza meg a közéletet, ott a teljesítmény sem számít.
Mv.: – Polgármester úr, ön is hisz benne, hogy meg fog változni? tényleg kérdezem, hogy hisz-e benne mélyen?
K.L.: – Igen. Igen. azon gondolkodtam, hogy azt szerettem volna még hozzátenni, hogy ez mikor következik be azt nagyon nehéz megmondani, ugyanis mégis csak van valami abban a bibliai hasonlatban, vagy történetben, hogy az igéret földjére csak az új generáció tud belépni. És a régi nem. És, ha belegondolunk…
Mv.: -…ön új generáció vagy régi? Ön személyesen
K.L.: – Határeset.
Mv.: Határeset?
K.L.: – Igen. Csak az a probléma, de nem kézenfekvő, hogy az új generáció be tud lépni, hogyha kellően hülyék vagyunk, már elnézést a kifejezésért ahhoz mi régi, vagy határgenerácik, meg a régi generáció, hogy úgy nevelik fel az új generációkat, hogy az összes régi reflexet, zsigeri utálatot kommunikációs képtelenséget utódul, örökül hagyják az utódokra. mert tényleg én ugyan nem éltem meg ezt személyesen, tehát nincsenek ilyen típusú tapasztalataim, de azt látom, hogy azért az ország tele van olyan feszültséggel, amit nem a politikusok gerjesztenek önmagában, hanem az a helyzet, hogy Magyarországon egy nagyon sok, amit a Fábry kifejezéssel élve, hogy itt van egy temetetlen halott, az a múltunk, amit nem dolgoztunk fel, ki mit csinált, a diktatúra éveiben, ki, mit csinált utána, és tényleg az a helyzet, hogy ez önmagában is egy nagyon nehéz kiinduló pontot ad az országnak, és valamikor ezen túl kell jutni, mert nem fogunk tudni, mert nem fogunk tudni ötről a hatra jutni.
Mv.: – szerintem ezt kell tudni párhuamosan csinálni a jövőben, a németek ezt meg tudták és meg tudják csinálni. Botka úr, ön új generáció?
B.L.: – Igen, már vagy 13 éve. 94-Ben kerültem be a parlamentbe, 21 évesen, legfiatalabb képviselőnek és én mélyen hittem abban, hogy ami generációnk talán a magyar történelem első félelem nélküli generációja, hiszen a mai huszon-harmincas éveket soha senki nem bántotta. megtehetjük azt, hogy egy valódi normális demokratikus hangulatot és politikát teremtünk ebben az országban és teljesen egyetértek hogy annál szomorúbb nincs, amikor azt látom, hogy nagyon sok olyan fiatal politikus van, feltehetően a pártok kiválasztása alapján aki ugyanazt játssza, mint az idősek, sőt még rátesz egy lapáttal, hiszen a pártokon belül előrejutásnak ez a feltétele. Tehát én azt gondolom, hogy nem kizárólagosan generációs kérdés ez, ez szemléletnek a kérdése.
Mv.: – Nagyon köszönjük, várjuk önöket máskor is.
Mv.: – Most azt javasoljuk, hogy nézzék meg önök ketten, hogy mit mond ugyanerről két profi kampányszakértő, Tessenek parancsolni. Lehet helyet cserélni, akiket most várunk, ők ketten a politikai marketing szakemberek. Ide most ül le Wermer András, a FIDESZ-szel és a most helyet foglaló Szigetvári Viktor az MSZP-vel nyert országgyűlési választásokat, de ma már ha jól tudom nincs formális pártkötődésük. jó estét kívánok! Önnek van?
Wermer András, politikai marketing szakértő: – Jó estét kívánok! Nincs.
Mv.: – Önnek van?
Szigetvári Viktor, politikai marketing szakértő: – Jelenleg nincs.
Mv.: – Mit kezdjünk ezekkel az adatokkal? Hangsúlyozva azt, amit azért eddig nem mondtunk hogy mondjuk a rekord alacsony szintű támogatottságot élvező George Bush amerikai elnöknek hasonlóak a számai, mint a magyar politikai átlagnak. Az amerikai kongresszusnak alacsonyabbak, mint a rekord negatív szinten álló magyar parlamentnek. De Magyarországon ezek új dolgok. Mit csináljunk ezzel?
Sz.V.: – Jó, hogy ezzel kezdte, mert én azt akartam mondani, elnézést, hogyha most arra kérne, hogy holnap politikusnak állna és törekedjen-e arra, hogy népszerű politikus legyen ezen a listán, és az első, második, harmadik helyen végezzen záros határidőn belül, akkor azt mondanám magának Baló úr, hogy ne tegye, mert szerintem a jó politikus és a népszerű politikus az nem feltétlenül azonos, egy jó politikus az sokszor hoz konfliktusos döntéseket, sokszor megy szembe valakivel, sokszor megy szembe más álláspontokkal.
Mv.: – azért lehet még kétharmad a fenti egyketted helyett.
Sz.V.: – Én azt gondolom, azt tanácsolnám magának, hogy legyen minél hamarabb ismert politikus és aztán, ha sikeres lesz akkor végrehajtó hatalmat birtokol. Nem mindig fog mindenkinek tetsző dolgokról dönteni, de egyébként pedig nem lesz nyilván a legnépszerűtlenebb politikus.
Mv.: – A kutya ugat, a karaván halad ön szerint? Nem kell meghökkennünk ezeken a számokon?
Sz.V.: – Nem, szerintem az a szám sokkal inkább másról beszél. Beszél egyrészt arról hogy a mai magyar politikusok teljesítményét figyelve nagyon elítélő kritika nélkül is azt kell mondanom hogy érdemi intellektuális teljesítmént a mindennapok forgatagában nem lehet felfedezni. Tegyük hozzá, hogy én ebben nem akarnám túlzottan kárhoztatni a poliitkusokat, mert szerintem nem a magyar politikai elit teszi élhetetlenné ezt az országot hanmem mi 10 millióan együtt, a sok-sok apró normasértésünkkel és a politikusaink ebben a maga körül forgó vitáival. Én azt gondolom, hogyha ebből a körből taln lehetne kitörni akkor biztos népszerűbb lenne ez a dolog, szerintem ebben nem kell egy oldalra tenni a felelősséget.
W.A.: Hát én azt gondolom, hogy nézzük meg a számokat. azt lehetett olvasni erről az anyagról, hogy most 36 %-os átlagra csúszott le.
Mv.: – 36 pontos átlag, igen.
W.A.: – 36 pontos átlagra csúszott le a népszerűség és ebből az idei esés az 4 %. De azt is lehetett olvasni, hogy ez elsősorban azok körében következett be, ez a népszerűségvesztés, akik nem kifejezetten érdelődnek a politika iránt, náluk ez 8 % volt egészen mostanáig, az azt mutatja ha ez így folytatódik, ebben az egy évben 12 %-os esés várható. Ha ezt tovább folytatjuk, akkor 2010-re nulla lesz. Ez a helyzet.
Mv.: – És akkor?
W.A.: – És akkor ez a helyzet.
Mv.: – Megjegyzem, hogy ez csak egy, de számtalan más felmérés bizonyítja, hogy a bizalom csökken a bizalmi index csökken, általában a politikában, és így tovább.
W.A.: – Én a következőt gondolom erről, hogy meg kell nézni, hogy az emberek hogyan állnak a politikához. Én azt látom hogy Magyarországon nem a pártok képviselik az embereket, hanem az emberek képviselik a pártokat. Ez azt jelenti, hogy ezért van ez a nagy izgalom az országban, mert a hétköznapokban az egyik az egyik pártot, a másik a másik pártot képviseli.
Mv.: – Ahelyett hogy?
W.A.: – És egy izgalmi helyzet áll elő.
Mv.: – Ahelyett hogy élne és dolgozna. Szórakozna és pihenne.
W.A.: -Igen. Na most a helyzet, a felmérési helyzet azt mutatja, hogy vannak, akik elkötelezettek az MSZP iránt, vannak, akik a FIDESZ iránt elkötelezettek, nos ezek azok az emberek, akik határozottan az egyik oldal vagy a másik oldal mellé álltak már korábban és az ilyen embernek, aki ilyen kijelentéseket tesz, szenélyisége része az, hogy megvédje a saját álláspontját, vagyi valamelyik párt mellé álljon. Akik nem érdeklődnek ilyan nagyon azok pedig egy távolabbi nézőpontból véleményt mondanak, ezek azok, akik sokkal gyorsabban távolodnak mert nekik nem személyiségük része ez a vélemény.
Mv.: – Túlpolitizáltuk a mindennapokat, mondja Wermer András.
Sz.V.: – Maximálian egyetértek a tekintetben is, hogy mindazon ügyek, amelyek a mai bizonytalan, vagy akár politikailag elkötelezett választópolgárok életének életvilágának mindennapjait befolyásolják azok nem nagyon tűnnek fel a magyar politikai közbeszédben azon túlmenően, hogy éppen pont kit neveznek fasisztának, éppen pont kit neveznek kommunistának, éppen pont ki lesz a transzendens igazságnak a birtokosa és éppen ki az, aki éppen hazug lesz. Evvel csak azt akarom mondani, hogy én mindig azt látom mindig azt tapasztalom, hogy politikusok nem feccölnek ebbe kellő intellektuális munkát, nemcsak az, hogy a jelen és a tegnapelőtt problémáit nem magyarázzák el kellően, nemcsak, hogy ezt népszerű közhellyel szoktáők mondani nincsen jól kommunikálva, hanem a holnap és a holnapután ügyeiről sem beszélnek. Én azt látom, hogy a rendszerváltásban sok-sok szerencse folytán belesodródott egy ország úgy, hogy volt 10-15 évre, 10-13 évre programja és most pedig látok egy olyan országot, amely a tegnapelőttről, a máról és a holnapról sem tud semmit, nincsen rá programja és egyébkén ez a közösségen belül sincse. nemcsak a politikai eliten belül.
Mv.: – Témát váltok a beszélgetésen belül a felmérések szerint más felmérések szerint legalább egy harmada a választóknak nem tudna a jelenlegi pártok közül magának pártot találni. Visszamegyünk az önök szakmájához, jelentkezik önöknél valaki és azt mondja, hogy van egy kis pénzem vagy sok pénzem, ezt nem tudom, mindegy, csinálunk egy pártot és választásokat nyerünk. Új erő, nem tudom milyen párt. lehet? Mit mondanak neki? Végül is önöknek üzlet.
Sz.V.: – Én nem, én azt tanácsolnám, hogy ezt aki9nek van erre mondjuk 3 milliárd Ft-ja, annak kellene szerezni még hármat még ötöt, erre persze naga cinikusan mondhatná, hogy akinek van három annak van valószínűleg van mellé még három.
Mv.: – Hát ezt nem tudom, nem ez az igazi kérdés.
Sz.V.: – Az a helyzet, hogy a magyar demokrácia intézményrendzsere úgy lett megalakítva, hogy egy választási cikluson belül alapvetően az ajánlószelvények gyűjtésének kötelezettsége miatt, amely egyszerűen fogalmazva előír a pártok számára olyan mértékű országos helyi szervezeti jelenlétet hogy nem az lenne az ön által fiktíven felrajzolt párt számára probléma, hogy talál-e egy szóvivőt, egy kommunikációs igazgatót, egy pénztárost meg 15 országos politikust, ágazatilag, hanem az lenne a kérdés, hogy ki képviselné őket Ajkán, Veszprémben, Várpalotán, Győrben.
Mv.: – Elméleti lát helyet egy új pátnak? Tisztán elméletileg?
Sz.V.: – Ilyen kérdést szerintem a politikai valóságban nincsen. Én nem látok a magyar politikában.
Mv.: – Jó, nem lát. Ön?
W.A.: – Hát én csak ezt látom. Én azt gondolom, hogy minden piac, most ne ragadjunk le itt a politikai piacnál, amikor a piac maga nem tudja megoldani azt, amit a potenciáils vevők tőle szeretnének, akkor egy más piac fog kialakulni. ez mindig így van a világtörténelemben. A gazdaságtörténetben is, és nyilván a politikai piacon is így történnek a dolgok.
Mv.: – Szigetvári úr nekem az előbb nagyon finoman és elegánsan, de majdnem azt mondta, hogy gyengeelméjű vagyok ezzel a gondolattal, hogy lehetne-e egy pártot csinálni. Ön szerint tehát lehetséges.
W.A.: – Hát ez pártszervezési kérdésekben elmerüljünk, azt nem szeretném.
Mv.: – Létezhet egy új politikai erő?
W.A.: – Én azt gondolom, létezik egy másik irányvonal, létezik egy másik szemlélet, azt gondolom, hogy csak egy másik szemlélet létezik. Ez a szemlélet…
Mv.: -…egy jelenleg nem látható szemlélet.
W.A.: – Jelenleg nem látható, természetesen a két előző beszélgetőpartnerét figyelve azt láttam, hogy vannak kialakult álláspontok mind a két oldalon és ezt a kialakult álláspontot az egyik is és a másik is elmondja. És a politika a politikáról gondolkozik. Nem pedig arról gondolkodik amiért van, hogy az emberek hogyan élnek.
Mv.: – Egy percünk maradt, önök szerint a következő választásokig, 2010-ig látható lesz valamilyen új kísérlet vagy új erő? MOndjuk valamilyen masszív anyagi támogatottsággal és nem országos szervezettséggel? Mit gondolnak erről?
Sz.V.: – András egy optimista ember, vagy idealista ember, én ebben sajnos pesszimista vagyok, megtörtebb lekű vagyok, én erre nem látok esélyt. Bár szerintem nem is feltétlenül szükséges, sokkal inkább volna szükséges, hogy mind a jobb. mind a baloldal végre elkezdjen érdemben beszélni a máról a holnapról és elkezdjen gondolkodni a ma és a holnap programjáról, ha ez nem történik, akkor a 2002-es hasonló szimbolikus küzdelmek a mezsgyéjében ilyen szügyig vérben gázolva lévő kampányoka fogunk tapasztalni, ami az állampolgárokat még kevésbé fogja érdekelni.
Mv.: – Lesz harmadik erő, új erő? Nem tudom milyen erő?
W.A.: – Ezt nem tudom megmondani ha ilyen képességeim lesznek, akkor inkább arra fogom fordítani, hogy az ötös találatot eltaláljam. Azt gondolom hogy viszont előbb-utóbb lesznek, mert nem lehet, hogy ne legyenek.
Mv.: – Nem lehet, hogy ne legyen. Nagyon köszönjük. Várjuk önöket máskor is.
