2007. szeptember 10. (15. oldal)
Varga Klára
A UPC-AXN-rövidfilmfesztivál díjait pénteken este adták át a zsűri tagjai (Andy Vajna producer, Pálfi György és Török Ferenc filmrendezők) a nyertes filmek rendezőinek a főváros egyik legelőkelőbb romkocsmájában, a West Balkánban.
A fődíjat Gergely Zoltán Szupermosás című alkotása kapta, amely egy készülő nagyjátékfilm snittjeiből származik. Ugyanez a film nyerte néhány hónapja a Busho (Budapesti Rövidfilmfesztivál) fődíját is. A mostani fődíj: 10 ezer euró és egy látogatás a Sony cég hollywoodi stúdióiban. A második díjat Komjáti Ferenc Találtfilmje érdemelte ki, harmadik díjas Kreiner Tamás 15 perc hírnév című alkotása lett. Tárnok Gábor pedig oklevelet kapott Üzenetek című rövidfilmjéért.
A fesztiválra, amelyre tartalmi megkötés nélkül lehetett nevezni egy és hét perc közötti időtartamú filmekkel, 160 pályázat érkezett, ezek közül 15 film került a döntőbe, amelyeket pénteken este a gála alkalmából levetítettek. A későbbiekben ezek a filmek a tv-csatornán láthatók, és a közönség szavazhat a kedvenc alkotásra.
A zsűri szűkszavúan értékelte a látottakat. Abból fakadtak köztük a viták, hogy míg Vajnát inkább a történetek érdekelték, addig a rendezők a képi ötleteket részesítették előnyben. De abban, hogy a Szupermosás a legjobb film, nem volt vita köztük. A fődíjas film nem igazán kerek egész, viszont szerintük hitelesen adott vissza egy sajátos atmoszférát. Andy Vajna azt üzente a fiatal filmeseknek, hogy kezükben a jövő, a fantáziájukon múlik, milyen filmeket készítenek.
Mi azért a bemutatott döntős filmek alapján ennél sarkosabban fogalmaznánk. Úgy tűnik, olyan filmes generáció nő fel, amely számára nem a szellemi hagyomány, nem is a hétköznapi tapasztalat vagy a szabad emberi képzelet az alap, hanem a már meglevő zsánerfilmek, a divatosabb művészfilmtrendek (például Dogma) és néhány tömegfilmsiker. Persze láttunk már például a Titanic filmfesztiválon is olyan alkotásokat, amelyek a zsánerfilm műfaji keretei között tudtak magas rendű mondanivalót, művészi szépséget közvetíteni, de a fentebb hiányoltak nélkül erre vajmi kevés az esély.
UPC-AXN-ék fesztiválszervezése egyébként stílusos, ízléses volt, az Acoustic Retro Jam által játszott andante filmzenék megteremtették az ideális hangulatot. Nem volt fölösleges rongyrázás, de a VIP-vendégek nem haltak éhen, és külön teremben nézhették a filmeket. Más kérdés, hogy a magát elitnek vélő filmes-tévés sereglet miképp élt a vendégszeretettel.
Jellemző, hogy miközben a vásznon a döntős filmek peregtek, a legnagyobb tapsot az a hölgy kapta, aki egy egész tál sütit zsákmányolt asztalszomszédai számára. A második legnagyobb tapsot pedig egy, a versenyben nem szereplő, kirekesztő, gyűlölködő izraeli film kapta, amelynek mondanivalóját egyként kérheti ki magának a jóérzésű zsidó, arab és európai. A filmben a két szép keleti királyfit, a zsidót és az arabot üldözik a metrón a bulldogképű, sárga hajú európaiak. Végül megmenekülnek, a végkicsengés szerint pedig ráébrednek, hogy mivel üldözőik közösek, testvérként kellene élniük egymás mellett.
