Míg pár évtizede csak néhány bemondót és más tévés személyiséget ismertünk a képernyőről, addig ma már szinte elárasztanak minket a hírességek. A sztárok az animációs filmekbe is begyűrűztek, így sokuknak találkozhatunk rajzolt formájával is – amellett, hogy vannak direkt a hírességeket parodizáló sorozatok (például a Simpson család vagy a South Park), készült már rajzfilm többek között Pamela Andersonról vagy Paris Hiltonról is. Nézd meg galériánkat és videóinkat is!
Csipkelődik a Simpson család
A Guinness Rekordok könyve szerint a Simpson család a legtöbb sztárvendéget valaha felvonultató sorozat: csak találomra kiragadva egy évadot, egyedül a hatodik szezonban 28 hírességet számlálhatunk meg, akik hangjukat kölcsönözték a rajzfilmhez.
Igaz, közülük kevesen jelentek meg rajzolt formában is (például Woody Harrelson és Ted Danson mókázott Homerral egy bárban, Cheers-beli karakterükre utalva ezzel), többen „csupán” egy-egy karaktert szinkronizáltak: Winona Ryder egy új tanulót személyesített meg, aki Lisa riválisává vált egy epizódban, Bart balett-tanára pedig Susan Sarandon hangján szólalt meg.
A Simpson család kezdettől fogva számos filmet, sorozatot, és ezzel együtt a produkciók hőseit is parodizálta, de eleinte – érthető okból – még nem számított presztízsnek, talán még csak jó mókának sem a rajzfilmben való szereplés.
Ahogy azonban egyre sikeresebb lett a sorozat, egyre több híresség vállalt benne szerepet: így történhetett, hogy az első évadban jobbára még csak Amerikában ismert emberek tűntek fel, de már a második évadra olyan világsztárokat sikerült megnyerni, mint például Ringo Starr vagy Danny DeVito – utóbbi Homer ritkán látott féltestvérének kölcsönözte a hangját.
A teljesség igénye nélkül csak felsorolnánk pár hírességet, akik aztán nem csak a hangjukat kölcsönözték valamely karakternek, de megjelentek rajzolt formában is, vagyis saját magukat játszották el: a színészek közül Kim Basinger, Alec Baldwin, Richard Gere, Mel Gibson, Paul Newman, Mickey Rooney, James Woods; a zenészek közül Cyndi Lauper, Britney Spears, George Harrison, Elton John, Tom Jones, Paul McCartney, Barry White, az Aerosmith, a Cypress Hill, a Red Hot Chili Peppers, a Smashing Pumpkins, a U2.
A 24 paródiája a Simpson család-ban:
http://videa.hu/flvplayer.swf?v=d8daSt7G55ELnWQP
A Simpson család a 400. epizódját is egy vendégsztárral ünnepelte: Kiefer Sutherland 24-beli figuráját, vagyis Jack Bauert „játszotta el” rajzos formában is.
Szemétkedik a South Park és a Hungarikum
Számos hírességet kifigurázott már a South Park is – más kérdés, hogy a rajzfilm alkotói jóval keményebben bánnak el egy-egy hírességgel, mint a Simpson család-ot rajzoló Matt Groening. Így nem meglepő, hogy náluk nem is szívesen játsszák el saját magukat a sztárok, általában rajzolt formában, de más hangjával szerepelnek.
A South Park-ot készítő Trey Parkert és Matt Stone-t többször érte már tiszteletlenség, botránykeltés vagy éppen kegyeletsértés vádja. Ez utóbbira jó példa, hogy a Krokodilvadászként ismert Steve Irwin halála után alig két hónappal már feltűnt a sorozatban, nem éppen pozitív szerepben: egy mellkasába fúródott rájával kísértett a kisvárosban, a sátán gigantikus Halloween-partiján pedig Hitlerrel és Diana hercegnővel mulatozott.
Az esetet kísérő felháborodásra reagálva, a South Park szóvivője csak annyit jegyzett meg: kegyeletsértés ide vagy oda, a rajzfilmsorozat többször sokkolta már a nézőket, és a hűséges rajongók ezután sem fognak elpártolni kedvenc tévéműsoruktól. A sorozat, amellett, hogy halottakat „szerepeltet”, természetesen nem kíméli az élőket sem: számos hírességbe rúgott már bele valamilyen botránya után, így Michael Jacksont pedofilként, Mel Gibsont pedig antiszemitaként mutatta be (utóbbit a Passió paródiájával).
Paris Hilton is kapott rendesen a nyilvánosságra került pornóvideója miatt, Bill Clinton Cartman anyjával fekszik le a sorozatban, Phil Collins pedig a minőségi zene árulójaként tűnik fel – és még sorolhatnánk sokáig a példákat.
A South Park magyar megfelelőjének tekinthető a Cool TV-n vetített Hungarikum – legalábbis a tekintetben, hogy szintén nem ismer semmilyen szentséget: a magyar történelem nagy alakjait állítja pellengérre, keveri botránykeltő helyzetbe. Jelentős különbség van azonban a két sorozat között abban, hogy míg a South Park általában valamilyen közéleti témára reagál a maga módján, addig a Hungarikum polgárpukkasztása teljesen öncélúnak tűnik.
Paris Hilton a South Park-ban:
http://videa.hu/flvplayer.swf?v=jQ7adLCxaDQmw0TK
Valóban csak a konzervatív nézők felpaprikázásáról lehet szó, hiszen az, hogy Széchenyi a lovaival fajtalankodik, Kossuth prostituáltakkal múlatja az időt, vagy hogy Szűz Márián svájci gárdisták egész hada megy át, nem utal semmilyen módon valós helyzetre, és túl sok dramaturgiai szerepe sincs a sorozaton belül.
Mr. Bean: előbb élőben, aztán rajzfilmen
Vannak persze olyan esetek is, amikor nem egy sor figurát vonultatnak fel az alkotók, hanem egyetlen hírességet tesznek meg a rajzfilm központi alakjának. A legkézenfekvőbb – ám kevéssé gyakorolt – módszer, ha egy már létező műsornak készítjük el az animációs változatát. Így született meg a Mr. Bean-rajzfilm is, amely a Rowan Atkinson által megszemélyesített hús-vér karaktert ültette át rajzolt környezetbe.
A Rowan Atkinson által futtatott, valódi szereplős sorozat eredetileg 1990 és 1995 között ment Nagy-Britanniában – ez idő alatt 14, egyenként félórás epizód készült a „felnőtt testbe bújt gyerek”-ről, ahogyan maga Atkinson jellemezte a figurát. A sorozat már indulásakor megkapta a rangos televíziós kitüntetésnek számító Golden Rose-t, egyik epizódját pedig több BAFTA-díjra (a Brit Film és Televíziós Akadémia díjára) is jelölték.
A csetlő-botló, többnyire csak pár szót motyogó Bean már eleve olyan érzetet kelt a nézőben, mintha egy rajzfilmfigura lenne, így tulajdonképpen nincs is mit csodálkozni azon, hogy a sorozat vége után pár évvel elkészült az animációs változat is. Az ötlet Atkinson Tiger Aspect nevű cégétől ered, amely 2000 táján tendert írt ki a munkára: a világ neves animációs stúdiói közül 15-en pályáztak, de a tendert végül a budapesti Varga Stúdió nyerte meg.
A rajzfilm legfontosabb alapelve az volt, hogy a rajzolt Mr. Beant a nézők azonnal felismerjék, „egyenes folytatása” legyen az élőnek. Így a központi figura minden gesztusát, mozdulatát Rowan Atkinsonról másolták le, és a rajzfilmben is a színész kölcsönözte Bean hangját. Az animációs változatot még feldobták néhány új karakterrel (például a házsártos főbérlő nénivel), és a végén még az is kiderül, hogy Mr. Bean nem véletlenül olyan fura: nem is ember, egyenesen az űrből származik.
A pucér szakács egészségre nevelne
Előfordul az is, hogy egy tévés személyiséget minden különösebb előzmény nélkül rajzolnak meg. Ez történt legutóbb a pucér szakácsként elhíresült Jamie Oliverrel, aki első, 1998-99-ben futó sorozatáról, a The Naked Chef-ről kapta közismert becenevét – hozzá kell tennünk, szó sincs arról, hogy a tévés séf esetleg levetkőzött volna a kamerák előtt, a cím csupán az általa készített ételek egyszerűségére utal.
Oliver a még be nem mutatott Little J című rajzfilmsorozatban kapott „főszerepet” – a filmet az Aardman Animations készíti, amely az itthon Wallace és Gromit és az Elvetemült veteménylény címmel vetített nagyfilm figuráit is kiötlötte. A címbeli J nem más, mint a Jamie rövidítése, így az új animációs film a tízéves Jamie Oliver kalandjait mutatja be, aki mindenáron híres séf szeretne lenni.
Mint tudjuk, ez sikerült is neki, arról azonban keveset hallottunk még, hogyan jutott el idáig. Persze a történetnek nem is ez a lényege, hanem ahogyan maga Oliver fogalmazott: „Igazán szeretnék átadni egy kis tudást, játékos formában, hogy a kisebb gyerekekkel is kapcsolatot tudjak teremteni.” Az ifjú szakács így számos különös barátra tesz szert a rajzolt kalandok során, többek között egy depressziós sonkával és egy, a fején egy csirkét egyensúlyozó tudóssal (bizonyos Eggs Benedicttel) is kapcsolatba kerül.
„Jamie-vel egyetértettünk abban, hogy elsősorban egy komédiát szeretnénk készíteni, amely emellett remélhetőleg inspirálja is a gyerekeket, hogy egészséges ételeket egyenek” – nyilatkozott a produkciós cég részéről Miles Bullough. A rajzfilmsorozatból a tervek szerint 52 epizód készül, melyek mindegyike 11 perces lesz. A történettel elsősorban a 7 és 11 év közötti gyerekeket szeretnék megcélozni az alkotók.
Ugyanaz rajzolja meg Parist és Pamelát
Rajzfilmsorozatot terveznek Paris Hiltonról is, melyet a Music Television szeretne bemutatni. A szőke dívát a képregényrajongók által istenként tisztelt Stan Lee rajzolja meg: a művész szó szerint is a képregényrajzolás nagy öregje, hiszen 1921-ben született, és körülbelül húszéves kora óta ontja magából a képregényeket. Első munkájaként a Captain America-sorozatban működött közre, később Pókember figurájának megalkotásával robbant be a köztudatba. Emellett olyan szuperhősök fűzödnek a nevéhez, mint Hulk, illetve a Fantasztikus Négyes vagy az X-Men alakjai.
A Paris Hiltonról készülő film főszereplőjének maga Hilton fogja a hangját kölcsönözni, de a sorozatban természetesen megjelennek az életében fontos szerepet játszó személyek, például húga, Nicky és ex-vőlegénye, Paris Latsis is – utóbbi a rossz nyelvek szerint nem fog sokat hozzátenni a rajzfilmhez, csak Hilton ragaszkodott hozzá, hogy bevonják a munkálatokba. A filmhez még Tinkerbellről, az örökösnő csivavájáról is készültek rajzok.
A sorozatot készítő Stan Lee-nek már Hilton előtt volt dolga hírességgel: 2003-ban ő készítette el az erotikus töltetű Stripperella című rajzfilmet is, melynek központi alakját Pamela Andersonról mintázta – a színésznő ugyancsak szinkronizálta saját karakterét. A Stripperella alaptörténete szerint egy sztriptíztáncosnő, Erotica Jones munka után Stripperella álnéven (69-es ügynökként) teljesít szolgálatot, és száll szembe a világ elpusztítására törő gonosz erőkkel.
A sorozat kifejezetten felnőtteknek készült, tele kétértelmű kiszólásokkal és meztelenséggel, mely már csak a főszereplő „civil” foglalkozásából is adódott. A Spike TV-n leadott, tizenhárom részből álló évad az Egyesült Államokban TV-MA besorolást kapott, ami azt jelenti, hogy 17 éven aluliaknak nem javasolták a megtekintését – a nemkívánatos testrészeket azonban még így is csak kihomályosítva mutatták.
Megrajzolták a pápát és Hitlert is
Nem csak tévés személyiségekről, de más hírességekről, közéleti, történelmi személyekről is készültek már rajzfilmek – amint ezt láthattuk a Hungarikum esetében. 2007 elején a lengyel bielsko-bialai trükkfilmstúdióban (ahol többek között a Lolka és Bolka-sorozat is készült) kezdtek el gyártani egy animációs filmet a néhai II. János Pál pápáról. A film két krakkói fiútestvérről szól, akik a Janek, illetve Pawel (János és Pál) nevet viselik, és Karol Wojtyla (a későbbi pápa) házában laknak. Mint a PAP lengyel hírügynökség beszámolt róla akkor, a tulajdonképpeni cselekményt időnként visszapillantások szakítják meg, amelyek Karol Wojtyla gyerekkoráról szólnak.
Az egykori pápáról korábban is készült már rajzos produkció: a Vatikán például 2006 végén jelentetett meg egy animációs filmet, II. János Pál, az egész emberiség barátja címmel. A csak DVD-n kiadott alkotás fiatal korától egészen 2005-ben bekövetkezett haláláig végigkíséri a katolikus egyházfő életútját. A spanyol Cavin Cooper Productions által készített rajzfilmben a történet abból bontakozik ki, ahogy a pápa naplója és ceruzája két békegalamb társaságában beszélget egymással az egyházfő életéről – a mókás karakterekre az alkotók szerint azért volt szükség, hogy oldják a téma komolyságát és befogadhatóbbá tegyék azt.
2006 végén egy másik, jóval vitatottabb rajzfilm is készült történelmi személyiségről, jelesül Adolf Hitlerről. A Der Bonker című kisfilm az interneten borzolta a kedélyeket – a kollektív felháborodás mellett persze letöltési rekordokat is döntött, még telefonos csengőhangokat is készítettek a filmben elhangzó dalból. A videoklipek stílusát idéző rajzfilmben Hitler karikatúrája előbb a betonbunker vécéjén üldögél, és dühösen a félresikerült a háborúról énekel. Ezután Blondie kutyájával átköltözik a fürdőkádba, ahol Hitler-fejű fürdőkacsája azt énekli neki: „Adolf, te vén náci disznó, nem látod, hogy itt a megadás ideje”?
A németországi zsidóság képviselői szinte azonnal tiltakoztak a kisfilm miatt, mondván, „egy tömeggyilkos diktátort nem lehet viccesen bemutatni”. Lea Rosh, a berlini Holokauszt Emlékmű társalapítója szerint pedig „a téma egyáltalán nem ad okot a viccelésre”.
Walter Moers Hitler-rajzfilmje, a Der Bonker:
http://videa.hu/flvplayer.swf?v=T3bY4Nb2mBJaXrlL
A filmnek azonban támogatói is akadtak, így például Henryk M. Broder újságíró szerint ideje volt leporolni és kicsit frissebben kezelni a Führer ügyeit. A többek között A kisköcsög című képregény-sorozatot is jegyző Walter Moers, a film szellemi atyja a következőképp válaszolt a kritikákra: „Megtehetjük? Meg kellett tennünk!”
[origo]
