George Bush amerikai elnök az előző héten a korábbinál lényegesen élesebb hangot ütött meg Iránnal szemben, aminek elnökét, Mahmúd Ahmedinezsádot az amerikai vezetés azzal vádolja, hogy titokban atomfegyverek fejlesztését felügyeli, írja a Sunday Telegraph. „Irán aktívan hajszolja azokat a technológiákat, amelyek atomfegyverek kifejlesztéséhez vezethetnek, emiatt pedig fennáll a veszélye, hogy egy egyébként is instabil és erőszakkal sújtott térségre nukleáris holokauszt árnyéka vetül” – mondta Bush vietnami veteránok előtt. A beszédben Bush többek között azt is világossá tette, hogy engedélyt adott a katonai vezetőknek, hogy szembeszálljanak „Irán gyilkos tevékenységeivel”, mivel az Egyesült Államok szerint sok katonájuk iráni bombák, és rakéták miatt vesztette életét Irakban.
Mahmúd Ahmedinezsád iráni elnök szerint a katonai fenyegetés főleg propagandalépésnek tekinthető, de az európai megfigyelők és egyes amerikai kormányzati források úgy látják, hogy Bush elszánta magát és még elnöksége alatt „kezd valamit” Iránnal. Az amerikai elnök kijelentéseit a legtöbben úgy értelmezték, hogy egy átfogó bombázó hadművelet keretében Bush kész konfrontálódni Iránnal, aminek nukleáris létesítményeit ahhoz hasonlóan semmisíthetik meg, ahogy 1981-ben Izrael döntötte romba percek alatt Szaddám Husszein osziraki erőművét.
Dick Cheney alelnök már régóta valamilyen katonai beavatkozást szorgalmaz, ezt élesen ellenzi azonban Condoleeza Rice külügyminiszter és Robert Gates védelmi miniszter, akik inkább diplomáciai úton és szankciók alkalmazásával lépnének fel Teheránnal szemben. Július közepén egy Fehér Házi megbeszélésen a külügyminisztérium jelezte, hogy nem biztos, hogy sikerül megegyezni 2009. januárjáig, amikor Bush távozik hivatalából. Bush állítólag a korábbiaktól eltérően Cheney mellé állt, és ezért a Guardian elemzői már akkor felvetették, hogy másfél éven belül lehet katonai akció Iránban.
Nukleáris holokauszt veszélye a Közel-Keleten
A Telegraphnak nyilatkozó korábbi Fehér Házi tanácsadó szerint Bush nem véletlenül használta a „nukleáris holokauszt” kifejezést, mivel ezzel szinte morálisan felhatalmazta az iráni atomfegyver miatt fenyegetett Izraelt, hogy „megtegye a szükséges lépéseket”. Izrael korábban már jelezte, hogy nem fogja engedni, hogy Irán atomfegyverre tegyen szert, és állítólag kész saját légicsapásokat indítani, ha az Egyesült Államok meghátrálna.
A Pentagonhoz, a külügyminisztériumhoz és a Nemzetvédelmi Tanácshoz közeli washingtoni tisztviselők szerint az elnöki beszéd nemcsak Irán ellen irányult, hanem az Egyesült Államok nyugati szövetségeseit, valamint Oroszországot és Kínát is célba vette, akik lassították, vagy éppen nyíltan ellenezték az Irán ellen javasolt ENSZ szankciókat.
James Phillips az Örökség Alapítvány, a Fehér Házhoz közel álló egyik konzervatív „think tank” Közel-Kelet szakértője szerint a beszéd „felhívás a nemzetközi közösség felé, hogy tegyen sokkal többet Irán atomprogramjának lelassításáért vagy megállításáért.” Egy korábbi Fehér Házi tanácsadó pedig úgy véli, hogy egy ilyen beszéd sokat segít az amerikai diplomáciának, ha az irániak félni kezdenek. „Bush politikai pókerjátékos. A pókerhez tudnod kell, hogy mikor kell blöffölni” – tette hozzá.
Akár ezer célpontot is bombázhatnak
A legutolsó felmérések szerint jelenleg csak minden ötödik amerikai támogatná Irán bombázását, de majdnem minden második döntene így, ha a kormány szükségesnek tartaná a lépést. Előnyt jelenthet Bushnak, hogy négyből hárman megakadályoznák Iránt abban, hogy atomfegyverhez jusson.
A lehetséges amerikai légicsapás részleteiről különböző információk kerültek nyilvánosságra. A Sunday Telegraph a Pentagonból kiszivárgott információkra hivatkozva a lehetséges célpontok között említi a natanzi urándúsító komplexumot, de a lap úgy tudja, hogy az erőművön kívül akár négyszáz olyan célpontot is támadnának B2 bombázókkal és cirkálórakétákkal, amelyek közül csak néhány tucat köthető a nukleáris programhoz. A bunkerromboló B61-11 taktikai nukleáris fegyvert pedig végső megoldásként, a különösen megerősített létesítmények ellen vetnék be.
„Van egy listánk célpontokról és vannak tervek is, de arra is vannak tervek, hogy hogyan vernénk vissza egy Kanada felől érkező inváziót” – kommentálta az értesüléseket a lapnak egy Pentagonos forrás. Hozzátette, hogy nem tudják mindennek a pontos helyét, de elég kárt tudnának okozni az atomprogram hátráltatásához.
A Sunday Times Alexis Debat nemzetvédelmi szakértőre hivatkozva úgy tudja, hogy a Pentagon 1200 iráni célpont ellen indítana átfogó légi csapássorozatot, amelynek keretében három napon belül megroggyasztanák Irán katonai erejét. Debat, a Nixon Center terrorellenes és nemzetvédelmi igazgatója az előző héten elmondta, hogy az amerikai stratégák nem elszórt támadásokat terveznek Irán nukleáris létesítményei ellen, hanem „az egész iráni hadsereget veszik célba”. Debat úgy látja, hogy az amerikai katonai vezetés arra a következtetésre jutott, hogy az irániak ugyanúgy reagálnának akkor, ha csak egyes célpontokra csapnak le, mint ha átfogó katonai akcióba kezdenek. A szakértő hozzátette ugyanakkor, hogy az afganisztáni és iraki lekötöttségük miatt az iráni légicsapás túlterhelhetné az amerikai hadsereget.
Nem találtak véres kardot
A bombázás esélyét csökkenti, hogy csak a kongresszus üzenhet hadat, ott viszont a háborúellenes demokraták vannak többségben. Mindennek tetejébe Bush rendkívül népszerűtlen a közvélemény kutatások szerint, és az elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy nagy csapást jelentett az elnök politikájára nézve, amikor a közelmúltban visszavonult a politikától a Bush kormányzat legfontosabb stratégájaként és eszeként számon tartott Karl Rove. A republikánus főtanácsadó kilépését egyértelműen Bush rohamos gyengülésének tudták be.
Eddig a CIA sem tudott olyan véres karddal előállni, amivel meggyőzhetnék a nemzetközi közösséget és a politikai ellenfeleket, hogy támogassanak egy katonai akciót. A Sunday Telegraph arra is kitér, hogy úgy tűnik, az amerikai hírszerzés ahhoz sem rendelkezik elég információval, hogy egy támadás esetén garantálja az atomprogram végleges megbénítását. Az elnök kritikusai leginkább attól tartanak, hogy ha Bush nem képes elég támogatást szerezni Irán ellen, akkor kiprovokálhatja az összetűzést.
Nemzetközi előrejelzések szerint egyébként legkésőbb tíz év múlva lehet atombombája Iránnak, de néhányan az egy éves határidőt sem tartják elképzelhetetlennek.
A diplomáciai megoldásnak is van esélye
A Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (NAÜ) az előző héten azt jelentette, hogy jelentős együttműködés kezdődött Iránnal a nukleáris programjáról, aki szerintük lelassította az urándúsítási folyamatot. Teherán azt is megígérte, hogy a NAÜ legtöbb kérdésére novemberig válaszol, de Washington attól tart, hogy Irán csak azért lassított, hogy elkerülje a további szankciókat. Irán egyébként kitart amellett, hogy csak lakossági felhasználásra fejleszti a nukleáris energiát.
Egy amerikai külügyminisztériumi forrás szerint ősszel újabb kísérletet tesznek a szankciók erősítésére, a lépés sikerét illetően azonban megoszlanak a vélemények. „Az oroszok és a kínaiak továbbra is ellenállnak, az európaiak pedig nem akarnak belefolyni a dolgokba.”
A Sunday Telegraph szerint a bombázáspárti amerikaiak egyetlen reménysugarát Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök előző héten elmondott beszéde jelentette. Sarkozy ugyan kizárta országa részvételét egy légi csapássorozatban, azonban figyelmeztetett, hogy Iránnak adott esetben katonai akcióval kell számolnia, ha nem hagy fel urándúsító programjával.
