Csoda lenne, ha éppen ma szakadna meg az olaszok elleni negyvenkét éves nyeretlenségi sorozat
2007. augusztus 22. (20. oldal)
Ballai Attila – Babó Levente
A Matthäus-éra előkelő vendégei után az utódok (Várhidi-éráról azért nem beszélnénk, hiszen ehhez vagy korszakos eredménysor kellene, vagy korszakos név) is Magyarországra, Budapestre hozták az első nagyágyút: labdarúgó-válogatottunk ma 20.50-től a Puskás Ferenc Stadionban Olaszországot fogadja. A választás nemcsak azért tökéletes, mert az ellenfél a világbajnoki címvédő, hanem azért is, mert barátságos mérkőzéseken általában hiányzik belőle a „gyilkos ösztön”. A mérkőzést az RTL Klub élőben közvetíti és a spanyol Manuel Enrique Mejuto Gonzalez vezeti.
Az elmúlt két évtized pozitív előjellel emlékezetes találkozói közül kettőt is az olaszokkal játszott csapatunk: 1990. október 17-én Eb-selejtezőn 1-1, 2000. szeptember 3-án vb-selejtezőn 2-2 volt az eredmény. Bizony megtanultuk becsülni ezeket az önmagukban értékes, de a kvalifikáció szempontjából semmire sem jó döntetleneket, hiszen a legutóbbi magyar győzelem időpontja 1965. június 27. A gólszerzőket csak azért idézzük fel, hogy kissé futkosson a hátunkon a hideg: Albert, Bene, illetve Mazzola.
Az olaszoknak persze semmi okuk arra, hogy nosztalgiázzanak, elvannak ők jól a jelenben is, hiszen tavaly Németországban szerezték meg negyedik világbajnoki címüket. Aztán igen cudarul kezdték az Eb-selejtezőket – otthon 1-1-re mentek Litvániával, Franciaországban 3-1-re kikaptak a vb-döntő „visszavágóján” -, de azóta ötször győztek sorozatban, és ha szeptember 8-án a franciákon is elégtételt vesznek, máris az élre ugranak. A mieink a maguk csoportjában éppen tíz ponttal szereztek kevesebbet – szintén hét meccsen hatot -, és két hét múlva a bosnyákokat fogadják. A fenti eredménysorból is következően az olaszok ma felkészülési mérkőzést vívnak, számunkra viszont az év meccse következik. Pontosabban az év hazai labdarúgó-eseménye, mert egy ideje sajnos nem legyőzhető és legyőzendő ellenfélként, hanem ritka látványosságként várjuk a hozzánk érkező világklasszisokat.
Akikben nem lesz hiány, ugyanis a tavalyi vb-győztes keret tizennégy tagja landolt tegnap kora délután Ferihegyen, majd edzett 18 órától a Puskás Ferenc Stadionban.
A helyszínen mintegy háromezer néző figyelte, amint Buffon, Zambrotta, Cannavaro, Gattuso, Pirlo, Del Piero, Filippo Inzaghi és Luca Toni tipikus, meccs előtti átmozgató tréninget tart. Ma legalább tízszer ennyien lesznek a lelátón, hiszen 30 ezer jegy már elővételben elkelt. Az olasz drukkerek kedvenceiket éltették, a hazaiak pedig leginkább Talmácsi Gábor motorversenyzőt, aki szintén kilátogatott a stadionba.
Az olasz sztárok egytől egyig kihagyták a hivatalos sajtótájékoztatót, azon csupán Roberto Donadoni szövetségi kapitány jelent meg, de túlságosan nagy szellemi energiákat ő sem mozgósított. Először is elsütötte az ilyenkor szokásos sablonokat: „Természetesen komolyan vesszük a mérkőzést, egyetlen ellenfelet sem lehet alulértékelni. A magyar futball nagy hagyományokkal rendelkezik, jelenlegi válogatottja pedig tele van fiatal, tehetséges játékosokkal. A mieink profik, és mivel a hét végén kezdődik az olasz bajnokság, ilyenkor már nem futballozhatnak a saját szintjük alatt.” A 43 éves, játékosként 1994-ben vb-ezüstérmes és a Milannal háromszoros BL-győztes tréner kezdő összeállítással még nem szolgált, azt viszont határozottan kijelentette: nem a franciák elleni mérkőzéssel foglalkoznak, kizárólag a magyar válogatottra koncentrálnak. Hogy ez számunkra jó hír, avagy rossz, az nézőpont kérdése. Donadoni kérdésekre válaszolva elmondta, szerinte eddig jó munkát végzett szövetségi kapitányként, és ennek Eb-kvalifikáció lesz az eredménye. Amikor pedig honfitársai a Série A esélyei felől érdeklődtek, úgy elemzett: „Nálam az Inter a legnagyobb favorit, de ha mégsem nyerne, a Roma, Milan, Juventus, Fiorentina, Lazio ötösnek közel egyforma esélyt adnék az aranyéremre.”
Kisebb csinnadrattával és Gödön, de készül a magyar válogatott is. Várhidi Péter két kérdőjellel már tegnap déltájban csapatot hirdetett: a kapuban Fülöp Márton kezd, a védelemben előtte Szélesi Zoltán, Vaskó Tamás, Juhász Roland és Vanczák Vilmos kap szerepet, a középpályán Hajnal Tamás mellett két pozícióra öten – Filkor Attila, Vass Ádám, Leandro, Tóth Balázs és Tőzsér Dániel – pályáznak, a csatársorban Gera Zoltán, Priskin Tamás és Dzsudzsák Balázs próbálkozhat. A szövetségi kapitány külön indoklást is fűzött tépelődései mellé, majd rátért az ellenfélre, amelyet taktikailag a világ legfelkészültebb csapataként minősített: „A védekező középpályás kulcsposzt lesz, és a pillanatnyi megérzésem fogja eldönteni, ki kezd. A világbajnok ellen egészen elképesztő koncentrációra lesz szüksége annak, aki szerepet kap, amit szerintem nem is lehet végig bírni 90 percen át. Ismerem a vendégek játékát és taktikai repertoárját, hiszen hat-hét éve megkülönböztetett figyelemmel követem az olasz futballt. A keret összetétele alapján várhatóan 4-3-1-2-es hadrendben kezdenek majd.”
A kérdés persze inkább az, hogyan végeznek. Velünk vagy ellenünk.
Pályán a kontinens. Ma szinte egész Európa futballozik. Négy csoportban hat Eb-selejtezőt rendeznek; a program a következő, A csoport: Finnország-Kazahsztán, Örményország-Portugália, Belgium- Szerbia. D csoport: San Marino- Ciprus. E csoport: Észtország-Andorra. F csoport: Észak-Írország- Liechtenstein. A barátságos mérkőzések közül kiemelkedik az angol-német párharc az újjávarázsolt Wembley-stadionban, bár mindkét oldalon sok lesz a hiányzó.
A további mérkőzések: Japán-Kamerun, Ukrajna-Üzbegisztán, Lettország-Moldova, Fehéroroszország-Izrael, Norvégia- Argentína, Dánia-Írország, Románia-Törökország, Macedónia- Nigéria, Luxemburg-Grúzia, Izland-Kanada, Ausztria-Csehország, Svédország-Egyesült Államok, Svájc-Hollandia, Bosznia-Hercegovina-Horvátország, Görögország-Spanyolország, Albánia-Málta, Bulgária-Wales, Anglia-Németország, Skócia-Dél-afrikai Köztársaság, Szlovákia- Franciaország.
