Megint rossz választások elé próbálnak állítani minket, hogy inkább álproblémákon görcsöljünk a valódiak helyett? Mintha csak a helyi-nemzeti fasizmus és a globális terror-fasizmus között lehetne választanunk.
2007.08.31 16:40 Kardos Gábor
A „kisebbik” rosszat. Mintha az egész ökoszisztémát munkatáborként és profitgyárként üzemeltető globálkapitalista ökofasizmus kevésbé lenne veszélyes az emberiségre. Mire megy ki a játék? Hogy most az őszi „zavargásokban” a globalizációs reformkormány által bevetett rohamrendőrök, illetve viperás magánhadseregek ellen népi-nemzeti gárdával védekezzen az, aki belemegy ebbe az egész esztelen polgárháborús játékba. Mi lehet a háttérben?
A magyar gárda médiafolklórjában valóban nem kevés visszatetsző elemet találunk. A feltűnően manipulatív hangulatkeltéstől függetlenül azonban mégiscsak valós kérdés marad, hogy egy esetleg elmélyülő polgárháborús konfliktusban a NATO katonák hogyan védenék meg a népszuverenitást ebben az országban. Vagy akárhol. Kérdés az is, hogy bár a magyar honvédséget eddigi története során sosem sikerült a nép ellen bevetni -sőt: 56-ban például épp az ellenkezője történt- a NATO zsoldoshadserege esetében vajon mire lehet számítani? Nem mintha vissza kellene sírni a sorkatonai szolgálatot, de azért nem kell mindenáron elhallgatni alapvető kérdéseket.
Távol álljon tőlem mindenfajta militarizmus, pláne ha szélsőségek keverednek bele, de azért azt még sérelmezhetem, ha csupán a globálisnak mondott pánamerikai birodalom zsoldosai vigyáznak a szabadságunkra. Ha megkérdeznének, talán nemcsak én mondanám azt, hogy ne legyen se honi, se hontalan, se semmilyen gárda. Amerikai mintára alakított Nemzeti Gárda sem. Pardon: majd elfelejtettem, hogy nálunk szégyennek számít az a „nacionalizmus”, amire ők büszkék.
Az egész olyan, mintha most az őszi balhét paramilitáris egységek konfliktusával akarnák folytatni. Régi pszeudoszocialista trükk a szélsőjobb futtatása és a mérsékelt jobboldal lejáratása a fasiszta veszéllyel – így csinált egykor Mitterand is valódi veszélyt Le Penből. Persze miért is várnánk marketing-politikusoktól, hogy akár csak a kortárs történelem tanulságait ismerjék és okuljanak belőle.
Túl az egész hisztérián újra és újra felmerülhetne egy alapvető, de agyonhallgatott kérdés: miért hiteltelen és miért olyan kevéssé hatékony a nagy pártok szélsőségekkel szembeni fellépése? Vajon nem pont azért nő a szélsőjobb népszerűsége (és nemcsak nálunk), mert a globális politikai palettán még mindig ők képviselik a leghitelesebben saját nézeteiket! Mert aki ma itthon MSZP-párti, arról biztosan tudhatjuk, hogy a szó eredeti értelmében nem szocialista, ahogyan a nemzeti konzervatívok sem feltétlenül azok, hanem inkább egy kétpárti hatalmi játszma szereplői. Aki viszont magyargárdázik, meg szélsőárpádsávosan vonul, az legalább azt mondja és képviseli, amit. Persze a naív folklorisztikus elemek mellett rémes szamárságokat, sőt sokszor valóban veszélyes ordas eszméletlenségeket mondanak és képviselnek, de legalább el lehet hinni nekik, hogy tényleg ezt gondolják. Amit -ismétlem- épeszű ember ma a parlamenti pártok agitátoraival és janicsárjaival kapcsolatban aligha feltételezhet. Talán ideje lenne szembenézni a szélsőségek népszerűségének és a marketingpolitizálás népszerűtlenségének valódi okaival, feltéve, hogy tényleg nem akarjuk a szélsőségek erősödését és nemcsak félelemkeltési célzattal emlegetjük manipulatív szólamokban.
A rendszernek és médiájának stratégiai érdeke, hogy egyedül a szélsőségek jelenhessenek meg „hitelesen”, mert egyedül így érhető el, hogy például a zöldek is eleve komolytalan szélsőséges marginálisokként jelenjenek meg a politikai piacon. Igaz, hogy a náciknál jóval hitelesebben képviselnek valóban értelmes és mindenki számára egyre nyilvánvalóbb álláspontot, de ebben a mediokráciában csak a fasisztákhoz hasonló szélsőségként („antiglobalista zavargókként”) tudnak megjelenni. Bár alkalmasint az emberiség, sőt az egész ökoszisztéma érdekében próbálnak fellépni, mindez mellékessé válik a masszamédiában.
A hontalan és honi gárdák hiszterizált álproblémáinak hátterében tehát valódi problémák vannak, ha nem is esik erről szó a tömegtájékoztatásban és a mélyebbnek számító elemzésekben is legfeljebb elvétve, a nagyközönség számára ismeretlen fórumokon és agyonintellektualizált formában.
