2007.08.30., 2007. évfolyam, 35. szám
szerző: Mester Ákos forrás: 168ra
cimkék: Magyar Gárda, Sólyom László, vélemény
A köztársasági elnök némajátéka minimum elgondolkodtató. Igaz, nem először fordul elő, hogy hallgat, amikor azt remélnénk, szólni fog. Az is igaz, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal nagy nehezen, kelletlenül kipréselt magából egy érdekes mondatot: „Sólyom László egyaránt elítéli a félelemkeltésre alkalmas demonstratív rendezvényeket, valamint a félelemmel való manipuláció eszközét is.”
Most mit kezdjünk ezzel? Tegyünk úgy, mintha ez a dacos szűkszavúság valamilyen végletekig kiegyensúlyozott elvi állásfoglalás lenne? Fogadjuk el, hogy a köztársasági elnök ilyen talányosan mesebeli módon kívánja tudtunkra adni, hogy az újnyilasok gárdája és az ellentüntetők között miként mérlegel?
Ez nem mérlegelés, ez balanszírozás. Nem lehet nem észrevenni.
Sólyom László („akinek egyértelmű szava most sokak számára hozna megnyugvást”) lényegében nem reagált arra a kérésre, hogy nyilvánosan fejtse ki álláspontját a Magyar Gárda mozgalomról. Az államfő elegendőnek látta – hivatala útján – érzékeltetni, hogy ő az eszmeharcokon kívül, felül és középen áll. Ami rendben van, de ez magas közjogi méltóságából következő helymeghatározás csupán, és nem vélemény. Az igazi állásfoglalást nem helyettesíti. Márpedig vannak helyzetek, amikor igenis azt kell mondani: ezt helyeslem, azt elutasítom, kiállok valami mellett, valami ellen. Sólyom most rezervált és tartózkodó maradt. Mint aki a méltóságos távolságtartást többre becsüli az egyértelmű és tiszta beszédnél. Mint aki finnyásan eltartja magától az egész undorító lobogást: a félfasisztákét és azokét is, akik félnek tőlük.
Persze Sólyom nem mond ilyet. Egyáltalán: semmit sem mond. Félő, hogy bölcsnek hitt hallgatásával akaratlanul is cinkosságot vállal.
Nincs kétségem: Sólyom László demokrata. De olyan demokrata, akit személyes felelősség terhel, ha a fekete jelmezbál folytatódik.
