2007.08.30., 2007. évfolyam, 35. szám
forrás: 168ra
Az 1947-es párizsi békeszerződés és a Magyarország NATO- és EU-tagságából származó kötelezettségek figyelembevétele nélkül zajló gárdagründoló tragikomédiában augusztus 14-én és 16-án három döntő fontosságú nyilatkozat hangzott el. Az egyik Vona Gábor extrém ostobasága: „A NATO csak akkor véd meg, ha a NATO-n kívüli támadás éri az országot. Úgy vélem, hogy elsősorban nem tamil tigrisektől kell félteni hazánkat, hanem a NATO-tagországok támadásától tarthatunk, mégpedig a környező országokból.”
A másik Tom Lantosnak, a washingtoni képviselőház külügyi bizottsága elnökének a véleménye, amelyben „őrült feltevésnek” minősítette azt, hogy valamely NATO-tagállamtól kellene megvédeni Magyarország biztonságát. Már korábban, a sajtótájékoztatót megelőzően valamennyi pártot felszólította, hogy ítéljék el a Magyar Gárda létrehozását. A kormánykoalíció pártjai és az MDF ezt meg is tették. „Remélem, hogy a többi párt is kifejezi elhatárolódását, amennyiben azt akarják, hogy a nemzetközi közösség partnerként tartsa őket számon.”
Feltételezem, hogy ez a nyilatkozat a józan kelet-közép-európaiakat megnyugtatta. Hogy a „küldetéses” tudatúak, hatalom nélkül örök békétlenek és békességrontók felfogták-e, és ha igen, mikor és miként reagálnak rá, még nincs róla hír. A „beszédes hallgatás” a felszólítás „címzettjének”, a Fidesz-vezérének felelőtlenségéről árulkodik.
A harmadik nyilatkozat első olvasatra csak kétségbeejtő: „Már szeptemberben, a parlamenti munkakezdés után megegyezhetnek a pártok a Honi Gárda létrehozásáról” – jelentette ki a honvédelmi miniszter, aki szerint „szükség van egy, a honvédség rendszerébe illeszkedő, önkéntes tartalékos erőre, amely ha kell, katonai szolgálatot is teljesíthet… egyébként a Simicskó István KDNP-s képviselő által tavasszal az Országgyűlés elé terjesztett kezdeményezés… nem áll távol a minisztérium elképzelésétől”.
Ez a nyilatkozat meghazudtolja Keleti Györgyöt, semmibe veszi sok MSZP-tag véleményét. Felháborítónak tartják, mondván: egy frászt van szükség a „honvédség rendszerébe illeszkedő” erőre! Bár az önkéntes, jól szervezett, korszerű technikával és eszközökkel ellátott, rendszeresen gyakorlatoztatott, teljesítményükért erkölcsi-anyagi elismerésben részesülő csapatok mindig is kellettek és kellenek a jövőben is. De ezek tűzoltók, életmentők, „árvízi hajósok”, és ne katonák, pláne ne félkatonák legyenek! (Ha másért nem, hát azért, mert „aki kardot ragad, kard által vész el”. Kellenének, a civil önkéntesek, mert tapasztaltuk, hogy például árvíz esetén, erdőtüzeknél vagy a viharral végződött ünnepen milyen nagy szükség volt (vagy lett volna) ezekre, és bármikor szükség lehet a kiképzett önkéntesek mentő- és újjáépítő munkájára, az őket jellemző áldozatvállalásra, szolidaritásra, a „civil kurázsira”. Nem katonásdit kell játszani, nem lőfegyverekkel kell kacérkodni, hanem a (rémisztő nevű) Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szerve által felügyelt alakulatokhoz, a helyi (községi vagy üzemi) önkéntes tűzoltó egységekhez, az önkéntes életmentőkhöz, környezet-, természet- és állatvédő egyesületekhez kell(ene) „integrálni” az újraélesztendő, munkaruhának is jó egyenruhával ellátandó önkéntes tűzoltó és életmentő egyesületeket. Ugyancsak állami (a költségvetésben a „katasztrófavédelem” fejezetében korántsem nagy tételt jelentő pénzzel és a költségvetési szervezetektől „levetett”, de még kiváló teljesítményű technikai és informatikai) eszközökkel kellene ellátni, majd rendszeresen oktatni, foglalkoztatni, ellenőrizni és teljesítményükért jutalmazni őket.
Javaslom, hogy akit illet, induljon ki abból, hogy Magyarországon az 1600-as évektől kezdve – elsőként a debreceni kollégiumban, majd az ország különböző helységeiben – működtek (például a céhek által „kiállított” legénységből álló) önkéntes tűzőrségek és tűzoltóságok. A Széchenyi Ödön által 1870-ben Pesten létrehozott, s azóta is derekasan helytálló hivatásos tűzoltóság „szakmai” irányításával tevékenykedő civil „gárdák”, egyesületek” nélkülözhetetlenek voltak, és hiszem, hogy azok lesznek a jövőben is. Lehet, hogy pusztába kiáltott szó marad mindez, mégis úgy éreztem, hogy a Vona-féle Magyar Gárda törvényes feloszlatásáért (a társadalmi szervezetek bírósági nyilvántartásából való törléséért) a Honi Gárda létrehozása ellen, és a még meglévő önkéntes tűzoltó- és speciális életmentő egyesületek újjászervezése, újak szervezése és országos összefogása érdekében fel kellett emelnem szavamat. Nem hallgathatok!
Györky Zoltán, Kaposvár
(A miniszter 20-án már nem tartotta kívánatosnak semmilyen gárda megalakulását. A szerk.)
