Mert mi kell a népnek, ha nem egy jó kis római felvonulás. Tógába, tunikába borult Szombathely e hétvégére, a közértes, a hotelportás, no meg a sárkányfűárus is ókori jelmezt öltött, bár néhányan tévedésből damaszkuszi újgazdagnak öltöztek, mások csak a tevaszandit felejtették magukon.
Látványos jelmezes felvonulás a VIII. Savaria Történelmi Karneválon augusztus 25-én. MTI Fotó: Czika László – Nem tudja megérteni, hogy engem irritál, ha idegenek érnek a bőrömhöz ?
– Miért nem az urát tapperolja?
– Elhányom magam a szájszagától.
Ezt a három mondatot sikerült a kedvencek listájára gyűjtenem szombat este, a Savaria Történelmi Karnevál legnagyobb eseményén, a fáklyás felvonuláson, melyen egyébként ezer jelmezes produkál Jordán Tamás felvezetésével. Normális esetben ezt tekinthetnénk óriási népünnepélynek, ám ahhoz űrkapszulából kellett volna nézni a menetet, vagy mint a VIP-k, a Városháza erkélyéről. A harminc perc alatt elvonuló forgatagban azonban úgy alázzák egymást az emberek, hogy azt már perverz hallgatni is, de egy tizenéves hölgyemény hisztériás rohamot kap a hóna alá beszuszogó (azaz ennyivel alacsonyabb) lakos miatt.
A másik cirkusz sem rossz, sőt, nagyvonalú profikkal van tele. Lévén történelmi karnevál, melyet a várost alapító Claudius császár (jó ideje a leendő helyi színházigazgató, Jordán Tamás) vezet fel bigán, ilyen és olyan légiók sorjáznak, Vesta szüzek liktorokkal, szenátorok, pankrátorok után a magyar történelemből látunk élőképeket, szerencsére csak kiragadott részleteket. Csallóközi lovasíjászok, meg a helyi magor egylet íjászai vezetik fel az árpádsávost, itt teljesen helyén is van, aztán a műsorfüzet szerint Kelemen Zsolt lovasharcost István király udvartartása és Koppány udvara követi – köszönet érte a burgenlandi magyarok színjátszó körének. Ha jól számoltam, a kora középkort megidéző katonai hagyományőrzők közül zuhant az egyik szereplő akkorát, hogy az aszfalt adta a másikat, így jár, aki ijesztgeti a tömött sorokban pipiskedő nézelődőket.
A reneszánsz kor legnagyobb vicce egy feketére festett hajú szereplő, aki egyszerre tekintette magát Mátyás király és Zámbó Árpy imitátornak (az ÉS-ből lestem el, hogy ezt ipszilonnal kell írni), ebben a blokkban lépett fel az egyházashetyei zörejbrigád is, a Waldorf Iskola mutatványosai, valamint hastáncosok, kígyónők, meg a lenyűgöző tehetségű Pavane zászlóforgatók Szegedről. A barokkra néhány kosztümből ráismerhettünk, a gólyalábasokról már valami másra gondoltunk, a moldvai népzenészekkel és a karnevál „iparosaival” végződő menetet pedig nyugdíjas biztonságiak zárták.
Apropó, iparosok: a mindenhonnan ismerhető fesztiválgagyi itt is felütötte a fejét természetesen, megtaláltuk, hogy hol van még akkora arcátlanság az árképzés terén, mint Kapolcson, megtaláltuk azt az embert, aki 6 mócsingról bebizonyítja, hogy csirke, hogy 20 deka, hogy étel és ezért indokolt 1200 forintot fizetni, valamint kifogtuk az összes taxist, akinek egyszerre nem jó a taxiórát is vezénylő elektronikája, vagy mi.
A tippelős játékot a szabadban folytattuk: ki hitte, hogy a Szent Koronával felbutított csattogós lepkéért (magyar termék) van, aki fizet háromezer forintot. De legalább minden lobogó a helyén volt a történelmi karneválon.
Szerző:
Koren Zsolt
