2007.08.22., 2007. évfolyam, 33. szám
szerző: Bölcs István forrás: 168ra
Hiába a több ezer kötet! A titkosított levéltári anyagok feldolgozása új kérdéseket szül. Anna Maria Sigmund bécsi történész például azt is vizsgálja e kötetben, vajon miért nem végeztek Hitlerrel elégedetlen katonái, politikai ellenségei vagy idegen hatalmak ügynökei.
Néhány merényletről persze tudunk (gróf Stauffenbergékéről), ám a többiről, amelyek számát a kutató több százra (!) teszi, alig valamit. Nyilvánosságra hozataluk ártott volna a rendszer imázsának. (Tisztességes náci nem lő a Führerre.) S ha mégis kiszivárgott a hír, akkor azt Hitler sérthetetlenségének bizonyítékaként kezelték, mondván: őt a gondviselés őrzi, hogy küldetését beteljesíthesse.
Pedig az erőszak már a weimari köztársaság hajnalán megjelent. 1919-1922 között, három év alatt Németországban 370 politikai gyilkosság történt. A pártok saját harci csapatokat szerveztek. Hitler kezdetben pisztolyt vagy korbácsot hordott, később az SS felelt a biztonságáért. Ha müncheni lakásában megszállt, mesterlövészek ültek a környező háztetőkön, ha a Sportpalotában beszélt, minden csatornát, szellőzőaknát, levélszekrényt, tűz- és vízcsapot megvizsgáltak. Repülőgépén különleges páncélzat védte ülését, speciális ejtőernyővel is felszerelve. Különvonatához légvédelmi ágyús tehervagont kapcsoltak.
A felvonulásokon az ünneplők által bedobált virágcsokrokat nyitott esernyőkkel térítették el a biztonsági emberek, félve a beléjük rejtett bombáktól. Az SS-kordon előtti első sorokat hadirokkantakkal és idősebb nőkkel töltötték fel, látszólag előnyös megkülönböztetés okán, valójában biztonsági övezetként.
Mégis volt olyan helyzet, amikor Hitler majdnem szovjet fogságba került. 1943-ban Szmolenszknél mire Baur főpilóta felemelte a földről a Condort, az ellenséges páncélos ék elérte a repülőtér keleti határát. Ám épp ott kifogyott belőlük az üzemanyag…
A felfedett és ismeretlenül maradt merénylőkhöz profik is csatlakoztak. Alexander Foot, a szovjet szolgálatban működő brit kém igen ígéretes robbantást készített elő, de nem kapta meg rá az engedélyt. MacFarlane angol ezredes a háború kitörése előtt mesterlövészt várt fürdőszobájának ablakába, ahonnan a szokásos díszszemle helyszínét be lehetett lőni. Nem kapott engedélyt. Az angol politikai korrektség azt sem engedte, hogy Hitler tervezett párizsi diadalmenetét szétbombázza a légierő, azzal érvelve: az efféle felvonulás nem kifogásolható, „Waterloo után mi is az Arc de Triomphe-nál parádéztunk”.
(Anna Maria Sigmund: Diktátor, demagóg, démon. Kérdések és válaszok Adolf Hitlerről. Ford.: dr. Bory Endre László. Kiadta az Athenaeum.)
