2007.08.17., 2007. évfolyam, 33. szám
szerző: Bita Dániel forrás: 168ra
cimkék: Bánhidi László, Kosaras Péter, Szabó Tibor, Tagai István
Budakeszit július végén, a honfoglalás kori törzsnevet viselő települések találkozóján egy időre szimbolikusan is birtokba vette a szélsőjobboldal. A városszéli zászlórúdon a trikolórt fölváltotta az árpádsávos lobogó, amelyet csak némi telekkönyvi huzavona és több nap után távolítottak el. Budakeszit nem rázta meg az eset. Riport.
Kosaras Péter (Forrás: IWIW)
„Minden régi és új Prohászkásnak! Védjük meg Kosaras tanár urat! Elképesztő, hogy a sajtó megtámadta iskolánk egyik tanárát és magát az iskolát. Ne engedjük, hogy esetleg elküldjék az iskolából! Kérek mindenkit, régi és volt diákokat, szülőket, írják meg, milyen nagyszerű tanár.”
A fönti, Ciceró néven jegyzett hozzászólás egy budakeszi internetes fórumon olvasható, olyan vélemények mellett, amelyek a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium ellen indult „támadás” mögött idegen erőket sejtenek.
Kosaras Péter ellen azután indult attak, hogy az iWiW közösségi szájton „Egy jószívű SS-tiszt” aláírású fotót közölt magáról. Ezen náci egyenruhában látható. Az iskolaigazgató, Merkl Hilda elmondása szerint a történelemtanár csupán régi hagyományőrző, a kép egy ismeretterjesztő, a második világháborús egyenruhákat bemutató túrán készült.
Hogy Kosaras Péter milyen hagyományt őriz, nem nehéz utánajárni. Budakeszin tucatnyi anekdotát hallottunk róla, amelyeket – bizonyíték híján – nem közölhetünk. Nem idézhetjük, Kosaras tanár úr miként ismerteti végzős diákjaival a második világháború történetét, s mit tart a holokausztról. Elmondhatjuk viszont: nem lehet felemelő épp tőle megismerni a huszadik századot.
Érjük be az Echo TV által időközben a baloldali média áldozatává avatott Kosaras Péter történészi munkásságának ismertetésével. A tanár úr nemrégiben – az SS-Obrsturmführerként szolgált nagyapja, Kosaras Ferenc emlékének ajánlva – könyvet publikált Magyarok a Waffen-SS kötelékében címmel. A borítón amúgy – bizonnyal ismeretterjesztő céllal – nyilaskereszt látható, a kötethez náci indulókat megszóltató CD-melléklet tartozik.
A közel tíz éve Budakeszin oktató Kosaras történelmi érdeklődése városszerte ismert. Hogy szabadidejével mihez kezd, náci egyenruhában masírozik, vagy krumplit hámoz, magánügy (bár az önkényuralmi jelképekkel tanácsos vigyázni). Ám majd” évtizede annak is, hogy diákjai az érettségi bankett után osztályfőnöküknek kifogásolták Kosaras nyilasbarát szemléletét. Osztályrésze az eltanácsolás helyett idővel az igazgatóhelyettesi kinevezés lett, ahogy az a fiatal, lelkes tanerőkkel lenni szokott, ugyebár.
Fotók: Riskó Gáspár Hogy az igazgatónő miért tűrte maga mellett éveken át Kosarast, nem tudjuk. Azt sem sikerült kiderítenünk, vajon a gimnázium fenntartója, a Székesfehérvári Egyházmegyei Hivatal értesült-e arról, mi zajlik egy-egy prohászkás történelemórán. Nem tisztázott, miért nem lett tantestületi botrány Kosaras viselkedéséből, és miért nem hallatszott szülői tiltakozás. Egyedül a diákok félelme érthető, bár sokan közülük Kosarast szigorú, ám becsületes emberként írják le.
A pedagógus most – a hírek szerint egyházi nyomásra – közös megegyezéssel távozik a Prohászkából. Eltávolítását helyben senki sem követelte, szimpátiatüntetést tartott viszont az iskolaudvaron a Magyar Nemzeti Front.
– Keszi jobbos búcsújáró hely – mondja a buszvégállomáson egy helyi középiskolás, majd sorolni kezdi a pogány mondavilág és a keresztény szimbólumok különös találkozásával létrejött emlékhelyek sorát.
A tavaly leleplezett ambiciózus Himnusz-szobor például Istent ábrázolja, amint – feltehetően – megáldja a magyart jókedvvel, bőséggel. Utóbbit sugarak jelképezik. Az alkotó, V. Majzik Mária képzelete szerint Isten úgy fest, mint a korosodó Tolsztoj, bár apró fazonigazítás után a Led Zeppelinbe is beférne. Képmásán túl a szobrot egy szkíta szarvas és a történelmi vármegyékre utaló harangok díszítik, meg némi rovásírás.
Az eklektika szép példája a közelmúltban – engedély nélkül – emelt, hármas halmon álló, rovásírással súlyosbított apostoli kereszt is. A szimbólumot idősebb Hegedűs Lóránt avatta föl, elkészülte pedig többek közt menyét, Budakeszi alpolgármesterét, Hegedűsné Kovács Enikőt dicséri.
Közadakozásból épült a városszéli országzászló is, amelyre a július végi Keszi-találkozó apropójából a szervezők árpádsávos lobogót húztak. Ez napokig a város fölött lengedezett. Lett is belőle országos felzúdulás, Tamás Gáspár Miklós a Népszabadság hasábján például arra jutott: „Budakeszi – törvényesen és demokratikusan megválasztott elöljárói révén – deklarálta, hogy kiválik a Magyar Köztársaságból.”
Igaz, a zászlórúdon „békeidőben” sem a hatályos trikolór leng: a címer pajzstartói lebegő, fehér ruhás angyalok.
De hogy kerülnek a képbe a városvezetők?
Úgy tudjuk, Bánhidi László, a helyi Fidesz-frakció oszlopa, a Keszi-találkozó szervezőinek egyike ismertette Tagai István polgármesterrel az árpádsávos zászló felhúzásának tervét. Annál különösebb, hogy az önkormányzat a botrány kitörése után hárítani igyekezett. Mint kiderült, a budakeszi civilek által emelt és Budakeszi Országzászlónak nevezett emlékhely nem is Budakeszin van, hanem a főváros és Budakeszi határán, hivatalosan a XII. kerülethez tartozik. Tagai szerint ráadásul civil szervezet gondozza, a Keszi-találkozón az önkormányzat csak meghívott volt, felelősséget nem vállal.
Helyrajzi kérdésként kezelte az ügyet a baloldali ellenzék is. Szabó Tibor, a Budántúl címmel lapot szerkesztő és magát szellemi homelessként azonosító újságíró szerint amúgy is bátortalan és tudatlan a keszi bal. Példaként említi, hogy a képviselők néhány éve egyhangúlag támogatták az iskolai Wass Albert-szavalóverseny megrendezését. Szabó ezt úgy magyarázza: a baloldali városatyák nem tudták, kicsoda Wass Albert.
Majd megtudják.
Merthogy elkészülhet végre az erdélyi írónak a városba szánt szobra. Igaz, kisebb tülekedés indult, ki és hová állítsa, s az sem dőlt el, fából vagy bronzból lesz-e.
Ugyancsak Szabó Tibor jegyzi meg: miután a széles nyilvánosság értesült az árpádsávos zászlóról, petíció indult, ám a testületi ülés elé szervezett tiltakozáson mindössze egyetlen ember jelent meg.
Ez is mutatja, meglehetős apátia fogadta az eseményeket a közel tizenötezres városban. A Himnusz-szobros, országzászlós, rovásírásos giccset megszokták az emberek, vagy tudomást sem vesznek róla. Noha a baloldali sajtó szerint általános felháborodás lett úrrá a településen, mi az ellenkezőjét tapasztaltuk. Többen lapunktól értesültek az amúgy néhány tucatnyi résztvevővel zajló Keszi-találkozóról és annak mellékzöngéiről is.
Időközben arra is fény derült: a tiltakozás nem kifizetődő. Az árpádsávos históriával a honi sajtót megismertető Szabó Tibor feleségét a család írószerboltjában megfenyegették.
Hogy miért éppen Budakeszi vált a szélsőjobbos relikviák kirakatvárosává, arra részben a múlt adhat választ.
Budakeszi honfoglalás kori település, nevében őrzi alapítói nevét. A török uralom alatt szinte kihalt, majd svábok és szászok népesítették be. Magyar szó a városban 1945-ig csak elvétve hallatszott. Budakeszit volksbundista településként könyvelte el az új hatalom. Ezért a katolikus svábokat kitelepítették, helyükre főként székelyek érkeztek, s a diktatúra még a nyolcvans években is rossz szemmel nézte a sarjadó civil szerveződéseket. A rendszerváltás környékén aztán a fővárosból menekülő jómódú középosztály lepte el az identitásában megtépázott várost, amelyben 1990 óta minden önkormányzati választást a jobboldal nyert.
A jelenlegi polgármester, Tagai István a Keszi Kör – Vállalkozók Egyesületének színeiben szerezte mandátumát. Fiai egyébként raliversenyzők, sikeres reklám- és hirdetésszervező cégük van. A lokálpatrióta mozgalom jelölte Hegedűsnét is, aki egyéni körzetében mindöszsze 88 szavazatot (12 százalék) kapott.
Tény, amit Szabó Tibor is említ: a jobboldal Budakeszin a szimbolikus terek elfoglalását reméli. Azokét, amelyeken a baloldali igen otthontalanul mozog.
Az árpádsávos zászlót azért csöndben lehúzták végül.
