2007.08.16., 2007. évfolyam, 33. szám
szerző: Sándor Zsuzsanna forrás: 168ra
cimke: Magyar Gárda
Akik azt mondják, nem kell túldimenzionálni a radikalizálódás veszélyét, úgy tesznek, mintha nem ebben az országban élnének. Nyugat-Európában a jobb- és baloldali pártok egyaránt elhatárolódnak a szélsőségektől, elutasítják a velük való összejátszást. Nálunk a jobboldal épp ellenkezőleg működik: a Fidesz több helyen szövetséget kötött a Jobbikkal az önkormányzati választáson. De a szélsőjobb létszámának bagatellizálása is a történelmi ismeretek hiányát jelzi. Kezdetben hányan voltak Hitlerék? Hányan Szálasiék? És a nemzetközi környezet? Akkor is demokráciák voltak. És ma? Az EU első látványos kudarca ebben a tekintetben a Haider-ügy volt. És mi változott azóta: a szélsőjobboldali Slota emitt, az EU-t zsaroló és annak értékrendjét kikezdő Kacziñsky ikrek amott. És tud ellenük tenni bármit is az EU?
Nálunk a demokratikus pártok hoszszú évek óta mindent megtesznek, hogy lejárassák a demokrácia intézményrendszerét. A folyamat már a rendszerváltásnál elkezdődött azzal, hogy az előző rendszer pártelitje és ügynökei felbukkantak több párt vonzáskörében, és átmenthették a hatalmukat. A Kádár-korszak emblematikus figurája meglobogtatta a nemzeti trikolórt a Kossuth téren, s kikiáltotta a köztársaságot. Bájos.
Kezdettől morális teher nehezedett a köztársaságra. Innentől már csak az volt kérdés, ki mennyire él vissza a demokráciával. Ebben nagyobb bűn terheli a jobboldalt. Míg Hornék abszolút többségben visszafogták magukat, Orbán kormányra kerülve leszögezte: „A parlament ellenzék nélkül is működhet.” Nem is állhatott föl egyetlen vizsgálóbizottság, holott az ellenzék a demokrácia szerves eleme. Aztán kikezdték az Alkotmánybíróságot, az OVB-t, a rendőrséget, mikor mit, s az intézményrendszer lassan erodálódott.
A politikai elité a felelősség, hogy a rendteremtés ismerős szándékával egy paramilitáris csoport bukkant föl. S az, hogy a „polgári” jobboldal múlt ősszel odaállt a zsidózó, árpádsávos tömeg élére, együtt demonstrálva velük, illetve, hogy ma megmagyarázzák, miért megengedhető az árpádsávos zászló. Bátorító vállveregetés ez a fekete egyenruhásoknak.
A Fidesz azért sem határolódik el a szélsőségektől, hogy ha majd „mozdulni kell” – például a népszavazást követően -, számíthasson „forradalmi” élcsapatára. S az igazi veszély, hogy közben lassan immúnissá válunk: hozzászokunk a zsidózáshoz, cigányozáshoz, és elfogadjuk, hogy ez a közbeszéd természetes része.
Amikor Orbán Tusnádfürdőn „új korszellemről” beszélt, azt is hangoztatta: a liberalizmus az embert kiforgatja „természetes mivoltából”. A természetjog a vallási, teológiai gondolkodás része. Ám ha egy politikus vallási hitelvek alapján akarja meghatározni a világot, az visszalépés a totalitarizmus felé, s ezzel szemben nincs racionális érv.
Minden diktatúra – a rációt kizárva – fundamentalista alapon működik. És minden csoport, amely maga akarja eldönteni, mi természetes és morális, szembefordul a plurális demokráciával. Ebből a szempontból mindegy, hogy ezt vallási, etnikai alapon, vagy a Szent Korona-tanra, netán a sumér-magyar rokonságra hivatkozva teszi. A lényeg: akik nem olyanok, mint ők, azok ellenségek.
Ráadásul ha a radikálisoknak sikerül a fiatalokat és a bizonytalan egzisztenciájúakat magukhoz vonzani, az már egyenesen életveszélyes.
