2007.08.16., 2007. évfolyam, 33. szám
forrás: 168ra
Nagyon örülök, hogy Popper Péter ismét ír a 168 Órába. Remélem, ez most folyamatos lesz, és az alábbi megjegyzés nem fogja kedvét szegni.
A lap július 5-i számában megjelent írásában (A politika mint küldetés) megemlít egy ismert, keserűen mulatságos és tanulságos Kellér-anekdotát. E szerint Kellér Dezső mesélte (!), hogy munkaszolgálatos korában egyszer magához hívatta az őrmester, és megkérdezte: tudta-e Kellér, hogy „azt a csodálatos verset, hogy Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország, egy azóta deportált zsidó írta”. Majd Kellér igenlő válaszára az őrmester rosszallóan csóválta a fejét: „Borzasztó! Hát nem tudtak erre egy jóravaló keresztény embert találni?”
Az észbontóan ostoba, egyszersmind klasszikus antiszemita szemléletű csattanó így is érvényesül, de talán még jobb az eredeti változatban. Ezt Kellér Dezső maga megírta Kortársak és sorstársak című könyve (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971) 173. oldalán. E szerint 1944 júliusában, amikor századával a Kraszna partján dolgoztak, tábori kabarét rendeztek.
„Az első reagálás már másnap megnyilvánult. Éppen homokot planíroztam a töltésen, amikor a munkát irányító tizedes hangja felsüvített:
– Kellér, hozzám!
Az ásóval együtt odavágtam magam elébe.
– Parancs!
– Mondja csak… tényleg maga írta azt a gyönyörű, szép nótát, hogy Szeretem a kertet, mely házad körül virul?
Összecsaptam a bokámat.
– Tizedes úrnak alázatosan jelentem, igenis, én!
Mire ő megcsóválta a fejét, és megkérdezte:
– Hát nem akadt erre egy keresztény?”
Eddig Kellér Dezső szövege.
Popper Péter rengeteget tud. Szinte hihetetlen, hogy mennyit és mennyi mindent. Gyorsan sorjázó könyveinek tanulmányozása felér egy egyetemi kurzussal. Ugyanakkor ő is azoknak a sokat tudó embereknek a táborába tartozik, akik bízva tudásukban és emlékezetükben, „kapásból” idéznek, s így sokszor tévednek, ahelyett hogy odamennének a könyvespolchoz… (E csoport prototípusa a néhai kiváló Hegedűs Géza volt.)
(Név és cím a szerkesztőségben)
