A fittelinás-nomentánás meg az adózási fegyelem
2007. augusztus 4. (7. oldal)
Seszták Ágnes
Németh Zsolt kriminológus, a Rendőrtiszti Főiskola adjunktusa
odanyilatkozott, hogy mostantól a roma képviselő
is beül a rendőrautóba, és megnézi, miképpen beszél
a rendőr a cigánnyal. Mert – mondja komoly arccal
– ha rondán beszél vele, akkor a roma rosszul fogja érezni magát. Ez
igen, ez feladat, rendőrök, BKV-ellenőrök és mindannyiunk számára,
hogy a romák Magyarországon jól érezzék magukat. Szavam
nincs, bár azt megnézném, amikor kasza, kapa, szamurájkard forog
a levegőben, miként fognak a rendőrök csókokat hinteni az őrjöngő
tömegnek; de ez legyen Németh Zsolt és Daróczi Dávid gondja. Analóg
viszont eszembe jutott, hol van az a gyeplőt tartó kézhez tartozó
személy a hatalom csúcsán, aki mostanában azzal fárasztja magát,
hogy mi, én, Magyarország jól érezzük magunkat?
Nem hiszem, hogy a tízmillió magyart ilyen gondok gyötörnék
napról napra, de most, hogy az állam szerepe és sorvasztása örökös
vitatéma, nem ártana megtudni: mit akar tőlünk
Gyurcsány Ferenc és kormánya. Nem
akarnak szocialista államot, azaz a fizetés egy
részét visszatartva ingyenesen juttatni dolgokat
és szolgáltatásokat. Rendben, akkor kérjük
a bérnek azt a részét, amit nyaralásra, oktatásra,
egészségügyre, olcsó lakhatásra, a gyereknevelésre
és más „szocialista” vívmányokra elvontak.
„Aki árt mond, mondjon bért is” – tartotta
a kádári kabarétréfa. Különösen, hogy a
2002-es „óriási” béremelés nagyjából megközelítette
a huszonöt évvel ezelőtti bérszínvonalat.
Érdekes, hogy a piacgazdaság nálunk véletlenül
sem működik piaci alapokon: egyes televíziós
csatornák médiabohócai tízszeresét keresik
egy vezető sebész fizetésének, hússzorosát
egy tanárénak, miközben munkájuk értékteremetési
szempontból nulla. Azaz ha nincs Mokka vagy Klubrádió,
attól vígan megy az élet, de ha nincs, aki megoperálja az autóbaleset
koponyatöröttjét, hát az… halál. Nem ártana észben tartani!
A menedzserek, bankárok, biztosítók jövedelme egyszerű halandó
számára felfoghatatlanok. Ugyanis semennyire sem érzékelhető,
hogy egy pénzintézet humánus vagy ügyfélbarát, hogy a biztosító
harcolna az ügyfélért, hogy a menedzserek meg saját cégük
pénzének hizlalásán kívül nem ismernek semmiféle más megfontolást.
A hat évvel ezelőtt ránk szabadított szocialista-szabad demokrata
koalíció hangzatos reformok címén a legjobb úton van az ország
tökéletes felszámolásához. Féleszűnek vagy médiafüggőnek
kell ahhoz lenni, hogy ezt ne lássunk. Tanácsként, ha mondhatom,
amikor az utolsó orvos is felszáll egy kifelé tartó gépre, szánjunk
egy néma percet a magyar egészségügy emlékére, és vegyünk egy
szuahéli-magyar szótárt, hogy bemagoljuk: fáj a hátam, fáj a fejem,
köhögök.
Gyurcsány Ferenc és kormánya a negyven évig szocializmusnak
nevezett karámban nevelt, szocializált népességet akarja a kapitalizmus
karámjába átterelni. Nehéz feladat, különösen, ha mindezt jóváhagyás
nélkül, az emberek tiltakozása ellenére, a saját érdekeik
maximális szem előtt tartásával, de a másoké iránti teljes közönnyel
próbálják ránk erőltetni. Nem számítva azt a csekélységet, hogy kormányunk
pártja tömve olyan zárványokkal, akik negyven évig a szocializmus
felsőbbrendűségét hirdették a népnek. Haszontalan, buta
és perverz dolgokra folyamatosan kaphatók a televíziós csatornák és
a bulvárlapok, de semmiféle tanácsot nem adnak a hétköznap útvesztőihez,
ami fokozza az emberek ingerlékenységét és bizonytalanságát.
Ennek legkirívóbb példája az egészségügy, ahol információ
címén vagy hazudoznak, vagy félretájékoztatják a betegeket. A tévhit
szerint a vizitdíjat az orvos számla nélkül tömi zsebre, a várólistát
azért találták ki, hogy még több pénzt csikarhassanak ki a betegtől,
direkt nem írnak receptet a kórházból hazamenet, hogy a háziorvosnak
újabb háromszáz forintot fizessenek. A Népszabadság és
Horn Gábor által 180 ezer forintra srófolt havi vizitdíjból nagyjából
a fele igaz – mivel nem jár egy körzet minden tagja minden hónapban
orvoshoz. Viszont cserébe megvonta az egészségpénztár az
amortizációs pénzeket a háziorvosoktól. És ez csak egy hazugság lecsupaszítása
a számos közül.
Magyarország újra és újra kölcsönöket vesz fel a nemzetközi piacokon,
mert a világban pénzfelesleg van, de aki tartozik, az könynyen
zsarolható a forintárfolyam bedöntésétől a tőkekivonásig bármivel.
A felvett kölcsönök az előző kölcsönök kamataira kellenek,
viszont elégtelenek a költségvetési hiány befoltozására, arra pedig
végképp nem marad, hogy némi élénkítést vigyenek a gazdaságba.
Diadaljelentéseket olvasunk a növekedő exportról, miközben a Suzuki
szerint a magyar kivitel egyik jelentős hányada az övé. Mellette
nem a magyar paprikaexport áll, hanem egy másik gigacég terméke.
Pénzt vesznek el az egészségügytől, a mezőgazdaságtól, az oktatástól,
a szociális szférától, miközben kormányzati
negyedet terveztetnek 142 milliárd forintból.
Ha ebben a gesztusban nincs egy jókora „csinálok
a fejetekre”-féle miniszterelnöki üzenet, akkor
marad a legcsúnyább feltevés. Jó nagy állami
pénzeket szakítanak a KISZ-es haverok meg
a póker-, tenisz- vagy vitorlázópartnerek. És ezt
az ország lakossága, ha nem is némán, de közönnyel
nézi, és úgy válaszol, hogy egy intésre
hatvanmilliárd kölcsönt vesz fel a bankoktól,
saját háztartásának lyukas költségvetését pótlandó.
Hja, a rossz példa ragadós. Hogy mi lesz
holnap, ki tudja? Az ország vezetői gyilkos táncukat
járják az adósság útvesztőiben; nosza, mi
se maradjunk le: gyorskölcsön, lakáskölcsön,
devizahitel, áruhitel, hitelkártya… És a ravasz
csábító, a szabad felhasználású személyi kölcsön:
plazmatévé, tengerparti nyaralás, vagy az előző kölcsön törlesztése,
a lízingelt autó fenntartása.
A Gyurcsány-kormánynak annyi választási ígérete volt, mint a
köles. Hol vannak a technopoliszok, a biopoliszok? A Pécsre rátukmált
kulturális főváros a teljes káoszban vergődik; az egyenlőség
meg az igazságosság az adócsökkentéssel elszállt, mint a gázárak.
Lassan, de biztosan araszolunk egy Rákosi Mátyás megálmodta „népi
demokráciába”, annak technikáit felújítva, leporolva. A magyar
néplélek, ha van ilyen, roppantmód megosztható. Gyurcsány a hatalomra
kerülése óta a viszály magvát szórja, nyomában gyűlölet,
gyarlóság, irigység és széthúzás járnak. Primitív módszerekkel sikerült
az egész országot a hőbörgők, az önbíráskodók, az irigykedők és
a gyűlölködők földjévé tenni. Többször leírtuk, de nem elégszer: ráuszították
a manipulálható tömeget a tanárokra, a diákokra, a kisvállalkozókra,
a nagycsaládosokra, a nyugdíjasokra, és ami a legveszélyesebb:
az orvosokra. Tudatosan használva az „oszd meg, és
uralkodj” elvét, amit egy amúgy is részeire esett, kiszolgáltatott embertömeg
boldogan beevett. Aki pedig kimaradt a gyűlöletáriából,
annak csak a cigányellenes, antiszemita, kirekesztő és nacionalista
létforma jutott, mint resztli.
Nem is a megtörés jellemzi a kormány politikáját: sokkal inkább
a megalázás. Munkába állítanak majd háromezer ellenőrt, akiknek
eszközeik: agyabugya, náspág, szigorú dorgálás és magas pénzbüntetések.
Az áfakommandó egy nagy csőd volt, a számlakommandó
sem lesz más. Mennyiben lesz büntethető a vevő, ha nincs nála a
számla, amikor kilép a boltból? Tessék ezt megkérdezni jó hangosan
a kínai piacon vagy a gázszerelőtől, amikor azt mondja: számlával
25 ezer, számla nélkül 16 ezer. Az ellenőrök mint a sáskahad lepik el
az országot, és az lesz az igazi, amikor a lakosság egyik fele indul feljelenteni
a másikat. Adózási fegyelem? Ki mondja? A fittelinás? A
nomentánás? Az őszödi beszédes? Na ne!
