Honnan ered az undor, ez az egyetemes emberi érzés, amelynek arckifejezése a világon mindenütt egyforma? Miért más az állati és az emberi undor? Mi a kapcsolat az undor és a moralitás, az undor és a politikai beállítottság közt? E kérdésekre keresi a választ egy pszichológusokból és agykutatókból álló tudóscsoport, amely a Nature-ben foglalta össze eddigi eredményeit.
A zsigeri és a morális undor
Az undor – akár a félelem, a düh, a szomorúság vagy az öröm – valamennyi kultúrában megtalálható, alapvető emóció. A genny, a férgek, a rothadó élelem vagy a guberáló állatok kiváltják a világ minden pontján felismerhető, egyetemes arckifejezést: ráncolt orr, nyitott száj, felhúzott ajkak. Erős viszolygás esetén mindezt torokszorítás, émelygés, sőt hányás kísérheti. Az undor azért alakulhatott ki az evolúció során, hogy visszatartsa az embereket a szennyezett vagy romlott ételek fogyasztásától.
„Ősi” érzésnek tűnik tehát az undor – de vajon megtalálható-e az állatoknál? Sokuk elutasítja a savanyú vagy keserű ételeket, vagy akár ki is köpi azt, ami nem ízlik neki, mint a majom és a macska. Ugyanezt teszi az emberi csecsemő is. Ám kizárólag a csecsemőkorból már kinőtt emberek utasítanak el táplálékot azon az alapon, hogy honnan ered és mi érhetett hozzá. Márpedig az undorhoz ez is hozzátartozik, állítja Paul Rozin pszichológus (Pennsylvania Egyetem, Philadelphia), a téma szakértője, aki szerint az undor több és bonyolultabb, mint az étel egyszerű elutasítása: a fenti ismereteket is magában foglalja.
Az undor fogalmával együtt jár a szennyezettségé: egy különben ehető ételt, amely azonban – akár futólag, ártó szándék nélkül – érintkezett valami undorító dologgal, „szennyezettnek” érzünk. Valószínű, hogy Rozin vizsgálati alanyainak többségéhez hasonlóan mi sem innánk meg azt a narancslét, amelyben egy sterilizált csótány úszkált, sem azt, amelyet egy mégoly alapossággal kitisztított éjjeliedényben szolgálnak fel.
Belebújnánk-e Hitler pulóverébe?
Az emberi undorhoz sem kellenek azonban feltétlenül ismeretek. Egy nem leöblített vécé azonnal és biztosan erős, zsigeri utálkozást vált ki. Ám „undorítónak” nevezhetünk olyan dolgokat is, amelyeket nem érzékelünk: így válthat ki undort egy részben emberi embrió állati kromoszómákkal, vagy egy bakteriális génekkel kezelt élelmiszernövény. Sőt, ezt a jelzőt kaphatja egy korrupt politikus vagy egy adózással kapcsolatos javaslat is. Jonathan Haidt pszichológus (Virginiai Egyetem, Charlottesville) – Rozin tanítványa – az általa tanulmányozott összes nyelvben talált legalább egy olyan szót, amely az undor elemi, zsigeri fajtájára éppúgy illik, mint az elvontabbra, amelyet morális undornak is neveznek.
De undor-e ez egyáltalán? Amikor Rozin egy kísérlete során arról kérdezte az embereket, viselnék-e Hitler gondosan kitisztított pulóverét, a legtöbben hevesen tiltakoztak: úgy tűnt, elemi undort éreznek. Mégis, Paul Bloom pszichológus (Yale Egyetem, New Haven) kételkedik az ilyen undor valódiságában. Bloom szerint, ahogy az ember nem érez igazi vágyat egy kocsi, vagy valódi szomjat a tudás iránt, valódi undort sem keltenek benne absztraktabb témák.
Az undor fiziológiája
Ismert, hogy az undort a szívverés lelassulása kíséri, míg a haragot a szívverés gyorsulása. Haidt és tanítványa, Gari Sherman kísérletük során szívmonitorral követték nyomon alanyaik pulzusának változását, miközben olyan filmet vetítettek nekik – például egy neonáci gyűlés felvételeit -, amely általában morális felháborodást vált ki, de zsigeri undort nem ébreszt. A résztvevők undorról és haragról számoltak be. Pulzusuk eközben nem emelkedett, hanem csökkent. Azoknál, akik azt mondták, a torkuk is elszorult, a szívverés lassulása nagyobb mértékű volt. Haidt szerint ez az első fiziológiai bizonyíték arra, hogy a társadalmi, morális undor erős kapcsolatban áll a zsigeri undorral, vagyis valódi undor, nemcsak metafora vagy egyfajta harag.
Agyi képalkotó eljárással készült munkák szintén kimutatták a zsigeri és a morális undor közti átfedést. Jorge Moll kognitív idegtudós (Rede Labs D”Or, Rio de Janeiro) és munkatársai MRI-vel (mágneses rezonanciavizsgálat) 13 ember agyában monitorozta a véráramlás változásait, mialatt azok vagy olyan helyzetekre gondoltak, amelyek általában zsigeri, vagy olyanokra, amelyek morális undort váltanak ki. Majd a kétfajta undor által aktivált agyterületeket összehasonlították (a nagyobb aktivitást fokozott véráramlás jelzi). A zsigeri és morális undor területei közt jelentős átfedést találtak: az ún. orbitofrontális kéreg, amely többek közt kellemetlen érzéki ingerekre reagál, mindkettőnél fokozott aktivitást mutatott.
Hogy a zsigeri undor időnként hatással van az etikai ítéletekre, azt mutatja a következő munka. Susan Fiske és Lasana Harris pszichológusok (Princeton University, New Jersey) MRI-vel vizsgálták, milyen hatást keltenek alanyaik agyában a drogosokról vagy csövesekről készült képek. Az eredmények lesújtóak: az amygdala és az insula nevű idegsejtcsoport jóval aktívabbá vált, ami a félelem, illetve az undor jele. Ráadásul az ún. középső prefrontális kéreg – amely akkor szokott aktiválódni, amikor emberekre, társas helyzetekre gondolunk, nem pedig tárgyakra – aktivitása lecsökkent. A kutatók szerint ez úgy értelmezhető, hogy ellenérzéseik miatt az alanyok ezeket az embereket tárgynak tekintették, figyelmen kívül hagyva, hogy ők is elmével rendelkező lények, s mint ilyenek, együttérzést válthatnának ki.
Liberálisok, konzervatívok
A zsigeri undor lényegében a távolságtartás emóciója: a szennyező dolgokat szeretnénk elkerülni. Épp ezért – állítja Marc Hauser (Harvard Egyetem, Cambridge) pszichológus – az evolúció számára az undor megfelelő nyersanyag lehetett ahhoz, hogy a társas állatoknál és az embernél létrejöjjön a csoporton kívüli és a csoporton belüli megkülönböztetés. Az embereknél az ilyen mi-ők megkülönböztetések sokszor morális súllyal is rendelkeznek; persze itt nem futballcsapotokról van szó, hanem például vallási felekezetekről vagy politikai irányzatokról.
Milyen evolúciós haszonnal járhattak az ilyen megkülönböztetések? Egyes elméletek szerint a csoportközi konfliktusok nagymértékben serkentették a csoporton belüli együttműködést – a közös ellenség összehozta az embereket -, utóbbi pedig segítette a túlélést. Ezt mutatja, hogy a túlélésben legsikeresebb állatfajok egyben a legkooperatívabbak is. Haidt szerint az undor éppúgy szolgálja a csoportot, mint az egyént; ha a zsigeri undor a fizikai test őrzője, a morális undor a szociális testet hivatott védeni – s épp ez az, ahol az undor olykor a legsötétebb oldalát mutatja.
A történelem során a propagandisták előszeretettel használták az undort fegyverként, a mi-ők csoporthatár őrzésére. A náci propaganda csótányoknak, illetve patkányoknak titulálta a zsidókat; a hutu bujtogatók a ruandai népirtás során a tuszikat aposztrofálták csótányokként. A zsigeri undor itt is, akárcsak a csövesekkel kapcsolatban, erős emocionális korlátokat épített ki az empátiával szemben. Ezért mondhatta Hauser, hogy az undor a legutálatosabb emóció.
Moll szerint a morális undorral és méltatlankodással kapcsolatos agyi hálózatunk szolgál az előítélet, a sztereotípiák és olykor a fizikai agresszió forrásául. Fiske arra figyelmeztet, hogy a viszolygás erősen kétséges alap morális ítéletek meghozatalára. Gondoljunk csak bele, hogy a múltban például undorral tekintettek – és egyesek tekintenek ma is – a nőkre (főleg a menstruáló nőkre), az értelmileg és fizikailag fogyatékosokra, továbbá az eltérő rasszok közti nemi kapcsolatra.
Tudományos fejlődés – az undor árnyékában
Leon Kass bioetikus (Chicagói Egyetem) elismeri ugyan, hogy a történelemben az undort felhasználták etnikai és vallási kisebbségek üldözésére vagy a nők bántalmazására, mégsem tüntetné el a moralitásból az undor szerepét. A viszolygás bölcsessége című, sokat idézett tanulmányában Kass ezt írja: „Nem azért utasítjuk el emberi lények klónozásának kilátásait, mert különleges vagy újszerű a vállalkozás, hanem mert megérezzük – közvetlenül és mérlegelés nélkül – a számunkra drága dolgok megsértését… Sekélyesek azok a lelkek, akik elfelejtették, hogyan kell elborzadni.” Kass a 70-es években ugyanezeket hangoztatta a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban. Hasonló reakciók kísérik széles körben napjaink orvosbiológiai fejlesztéseit is.
Haidt ellenben azt mondja, szinte lehetetlen bioetikai kérdésekben morális intuíciónkra hagyatkozni akkor, amikor ennyire kevés tapasztalattal rendelkezünk e fejlesztések távoli következményeit illetően. Felvázolhatunk mindenféle sci-fi jellegű jövőt, de ezekkel foglalkozni sem érdemes: e téren intuícióink nagyon megbízhatatlanok.
Liberálisok, konzervatívok
Haidt, Rozin és munkatársai készítettek egy kérdőívet, amely azt mutatja ki, mennyire hajlik valaki az undorra. Feljegyezték, milyen hevességgel fejezik ki az emberek egyetértésüket vagy egyet nem értésüket a következő és hasonló állításokkal: Bizonyos körülmények közt hajlandó lennék majomhúst enni; Zavarna, ha egy tanórán egy emberi kezet látnék spirituszban; Nyilvános vécékben semmilyen testrészem nem érhet a vécéüléshez; Egyáltalán nem borítana ki, ha egy üvegszeműt látnék, miközben kiveszi az üvegszemét; Még ha éhes lennék, akkor sem ennék a kedvenc levesemből, ha azt egy használt, de gondosan megmosott légycsapóval keverték fel; Nem szívesen aludnék egy takaros hotelszobában, ha tudnám, hogy előző éjjel egy ember ott szívrohamban meghalt.
Az eredmények is alátámasztják, hogy noha az undor alighanem be van épülve az ember morális képességébe, a viszolygás morális súlya egyénileg eltérő. Paul Bloom, David Pizarro és Yoel Inbar (Cornell Egyetem, Ithaca) azt vizsgálták, hogyan kapcsolódnak az undorreakciók a világról alkotott politikai és ideológiai nézetekhez. Magukat liberálisnak és konzervatívnak vallókat kértek fel egy alapos tesztre, hogy mérjék az undorra való hajlamukat, majd feljegyezték számos morális és társadalmi problémával kapcsolatos álláspontjukat.
Eredményeik alapján minél jobban hajlott valaki az undorra, annál több konzervatív nézetet vallott a vitás társadalmi kérdések kapcsán. Az összefüggés különösen az abortusz és a melegek jogainak kérdésében volt szembeötlő – ezek ugyanis olyan tartalmak, amelyekhez a legkönnyebben asszociálódhat egy zsigeri undort keltő képvilág. Pizarro azt állítja, birtokába kerültek olyan adatok, amelyek szerint az utálkozás összefüggést mutat a klónozással és az őssejtkutatással kapcsolatos elutasító magatartással is.
Haidt és Graham szerint az emberek erkölcsi felfogása leginkább az alábbi öt etikai pillérre támaszkodik: törekvés arra, hogy ne ártsunk az embereknek; becsületesség; csoporton belüli lojalitás; tekintélytisztelet; spirituális tisztaság és szentség. Haidték úgy gondolják, az undor szorosan kapcsolódik a legutolsó területhez. Vizsgálatukban 1613, magukat liberálisnak, illetve konzervatívnak valló embert kérdeztek meg különböző morális problémák fontosságáról. Míg a liberálisok tipikusan csak az első két pillérre (nem ártsunk, legyünk becsületesek) építettek, a konzervatívokat mind az öt érdekelte. Haidt szerint a liberálisok – akikhez önmagát is sorolja – a morális területnek csak egy részhalmazát látják, miközben sok minden egyéb elkerüli a figyelmüket.
Készítette: Jakabffy Éva a Nature összefoglalója alapján (Dan Jones: The Depths of Disgust, NATURE|Vol 447|14 June 2007)
[origo]
