Forrás: Origo

Júniusban közzétettünk egy gyűjteményt, Csak a tévében lőtték agyon címmel, amelyben sorozatkarakterek meglepetést okozó halálát mutattuk be olvasóinknak. Meglepő, titokzatos vagy éppen bizarr halálesetek azonban nem csak a képernyőn, de a valóságban (vagy a képernyőn, de valóságosan) is történhetnek – ezúttal ezekből szemezgettünk. Szót ejtünk többek között Superman öngyilkosságnak nyilvánított meggyilkolásáról, a Krokodilvadász szerencsétlen balesetéről és a Star Trek sztárjának űrtemetéséről.  

Superman halála: gyilkosság vagy öngyilkosság?

A tévétörténet titokzatos, máig felderítetlen halálesetei közül kétségkívül az ötvenes évek Supermanjéé, George Reevesé a legismertebb. A színészt rengeteg kisebb szerepben láthattuk (a legendás Elfújta a szél-ben például Scarlett egyik udvarlóját játszotta), de az amerikai közönség mind a mai napig csak az Adventures of Superman címszereplőjeként tudja őt beazonosítani. Superman jelmezét egyébként sok más produkcióban is magára kellett öltenie, így például az I Love Lucy komédiasorozat Lucy and Superman című epizódjában.

Reeves 1959-ben halt meg: a rendőrségi jegyzőkönyvek szerint öngyilkos lett, de ezt gyakorlatilag senki sem hitte el, mindenki úgy gondolta, ezzel csak el akarnak tussolni valami mocskos ügyet. Erre utal többek között a színész akkori életszakasza is: semmi látható oka nem volt ugyanis arra, hogy megölje magát, hiszen barátnőjével épp házasságukat és tengerentúli utazást terveztek, a Superman kapcsán pedig remek szerződése is volt, egyszóval nagyon jól ment a szekér.

Ezenkívül a konkrét nyomok is igen félrevezetők: Reeves egy, a saját lakásában tartott parti közben ment fel a hálószobájába, a vendégek pedig kis idő múlva lövéseket hallottak, és mire felértek, a színész már halott volt. A holttest különös, nem öngyilkosságra utaló testhelyzetén kívül az is a gyilkossági teóriát erősíti, hogy a színész fején áthatoló golyó mellett más töltényhüvelyeket is találtak a falban – az pedig ugye elég valószínűtlen, hogy valaki ne találja el elsőre a saját fejét.

A legtöbbet hangoztatott elmélet szerint egyébként az MGM stúdió akkori elnökének, a maffiakapcsolatokkal is rendelkező Tony Mannixnek a keze volt a dologban, Reeves ugyanis korábban az ő feleségével folytatott viszonyt. A különös eset az álomgyár érdeklődését is felkeltette, a történetből tavaly készült film, Hollywoodland címmel, Ben Affleckkel és Adrien Brodyval a főszerepben.

Egy veszélytelen rája ölte meg a Krokodilvadászt

Meglepő és hirtelen halál jutott a krokodilvadászként ismert természetfilmesnek, Steve Irwinnek is, akit, miután annyi veszélynek tette ki magát tévéműsoraiban, tavaly egy tüskésfarkú rája mart halálra – egy olyan faj „képviselője”, amely az emberre általában veszélytelen, hisz Irwinen kívül mindössze két-három dokumentált esetről tudunk, amikor ilyen állat okozta valaki halálát. Az ausztrál fenegyerek krokodilokkal és mérges pókokkal hihetetlenül veszélyes – ám azért általában jól kiszámított rizikófaktorú – mutatványokat művelt, amiket sorra megúszott, többé-kevésbé ép bőrrel. A rájának valószínűleg véletlenül ütközött neki búvárkodás közben, amely pechjére éppen a szívébe eresztette mérges tüskéjét.

Halála idején Irwin egyébként éppen a Nagy-korallzátonyról forgatott egy filmet, így a vele tartó operatőr a végzetes pillanatot is rögzítette kamerájával. A felvételt először lefoglalta a rendőrség, aztán sokáig ment a huzavona arról, hogy bemutassák-e a nézőknek is a természetfilmes halálát – végül a család kérésére ezt nem tették meg. Az elkészült anyagokból kerekítettek egy dokumentumfilmet, melyet mint Irwin utolsó munkáját mutattak be, ez azonban nem tartalmazza a rájával való találkozást.    

Irwin persze nemcsak egy krokodilokkal birkózó, kivagyi fickó volt, hanem komoly szakember is, aki rendkívül sokat tett Ausztrália élővilágáért: az általa működtetett Australia Zoo például roppant fontos bemutatóhelye a kontinensen élő állatoknak és növényeknek. Irwinnek jelentős szerepe volt abban a tévés kampányban is, amely a turisták által Ausztráliába bevitt élőlények számát próbálta visszaszorítani – a magányos földrész élővilága ugyanis az évmilliók során önállóan, a többi kontinenstől teljesen elszigetelődve alakult ki, és éppen ezért olyan unikális.

Ennek tükrében Irwin harsány előadásmódja, hajmeresztő trükkjei (például hogy újszülött gyermekét is bevitte a krokodilok közé) is a nézők figyelmének felkeltését és ezáltal az állatokra való tudatosabb figyelés elérését szolgálta. Mutatványainak fő fóruma volt a The Crocodile Hunter című tévéműsor, melyet leginkább az Animal Planeten követhettek figyelemmel a nézők. Irwinnek egyébként már nyolcéves lánya is egy olyan műsort vezet, melyben a dzsungelben lakik, az állatok között: ez a Bindi, The Jungle Girl, amely a Discovery Kids csatornán fut.

Szabályosan kivégezték a holland tévést

A közelmúlt egy másik emlékezetes esete a holland filmrendező és tévés író, Theo van Gogh nevéhez fűződik. A neves festő testvérének kései leszármazottját 2004-ben szabályosan kivégezte egy muszlim szélsőséges, Mohammed Bouyeri – a merénylet oka abban keresendő, hogy Van Gogh soha nem rejtette véka alá elítélő véleményét az intézményes vallásokról (és úgy egyáltalán, semmi másról).

Korábban már a zsidóságot is sikerült felbőszítenie igen merész nyilatkozataival, melyek közül talán az Evelien Gans történésznővel kapcsolatos megjegyzése keltette a legnagyobb felháborodást: „Gyanítom, hogy Gans kisasszonynak attól lesz nedves a lepedője, ha álmában dr. Mengele megdugja őt.” Ezek után sejthető, hogy Van Gogh az iszlámmal sem bánt kesztyűs kézzel: a vallás híveit egyszerűen csak „kecskebaszók”-nak titulálta, Submission, azaz Behódolás című rövidfilmjében pedig a muszlim nők elnyomását mutatta be, a maga sajátos modorában.

Végül is ez a film lett a közvetlen kiváltó oka a gyilkosságnak. Van Gogh és a forgatókönyvet jegyző radikális parlamenti képviselő, Ayaan Hirsi Ali ezután egyre-másra kapták a halálos fenyegetéseket – a rendező azonban nem vette őket eléggé komolyan, egyszer állítólag ezt mondta: „De hát ki akarná megölni a falu bolondját?” November 2-án, Amszterdam utcáin aztán mégis elérte őt a végzete, Bouyeri személyében: Van Goghnak pár késszúrást és több lövést kellett elszenvednie, majd a biztonság kedvéért még a torkát is átvágták.

 

Az eset nem csak szörnyű kegyetlensége miatt rémítette meg a köztudottan liberális hollandokat, de a szabad véleményalkotás durva megsértését is látták benne. Ehhez hozzájárult az is, hogy a tizenhetedik század óta egész Hollandiában állítólag mindössze két politikai gyilkosság történt: a sors különös fintora, hogy a másik ilyen merényletet Van Gogh közeli barátja, Pim Fortuyn képviselő ellen követték el (2002-ben), a rendező pedig éppen a róla készített filmjét indult megvágni, amikor találkozott gyilkosával.

Saját felesége végzett a komikussal

Csúnya halál jutott Phil Hartmannak is, akit a saját felesége ölt meg, egy átdorbézolt éjszaka után. Hartman egy amerikai tévés komikus volt, rendszeres szereplője a Saturday Night Live című show-nak. A műsornak egyébként több közreműködője is iszonyatos módon végezte: John Belushi és Chris Farley halálos mennyiségű heroint és kokaint adtak be maguknak, Charles Rocket pedig a saját torkát vágta át.

Hartmant a Simpson család-ból is ismerhetjük, ő kölcsönözte a hangját a lecsúszott színésznek, Troy McClure-nak, aki a rajzfilmben sűrűn vállalt mindenféle gagyi szerepet. A komikust, jellegzetes hangja miatt, más produkciókhoz is sűrűn hívták szinkronizálni, és jó pár reklámnak is ő volt a narrátora – hirdette többek között a McDonald”s, a 7Up és a Sony termékeit.

A színész magánélete azonban már korántsem volt ilyen teljes, mint a karrierje. Háromszor nősült, de egyik házassága sem tartott túl sokáig: második felesége például érzelmileg halottnak jellemezte Hartmant, aki egyáltalán nincs jelen a kapcsolatukban. A legnagyobb tragédiát, vagyis a komikus halálát azonban a harmadik feleség, Brynn okozta, aki már korábban is érzelmi labilitásáról tett tanúbizonyságot: dühkitörései, féltékenységi drámái sűrűn tarkították a házaspár mindennapjait.

Hartman valószínűleg egyébként is csak kényszerből vette el a nőt, tekintve, hogy az már a harmadik randin teherbe esett. Brynn elkezdett inni, majd drogozni, és férjével is egy átmulatott éjszaka után, hajnali három körül végzett: egyszerűen bement hozzá a szobába és lelőtte – ráadásul egy olyan pisztollyal, amelyet a férfitól kapott ajándékba, hogy meg tudja védeni magát. A nő ezután értesítette egyik barátját, majd amíg az a házhoz érkező rendőröket fogadta, lefeküdt férje holtteste mellé, és magával is végzett.

Halál a képernyőn, kamerák előtt

A nézők több halálesetet is láthattak már a képernyőn, és itt nem csak a megrendezett történésekre kell gondolni. Egy walesi komikus, Tommy Cooper például milliók előtt kapott szívrohamot 1984-ben, az ITV Live From Her Majesty”s című varietéműsorában. A közönség nagy része először azt hitte, hogy a színész rosszulléte is csak a show része, így nevetve nézték végig Cooper haldoklását. Amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a színész mégsem hülyéskedik, a producer azonnal reklámszünetet rendelt el.

A helyzet morbiditását tovább fokozta, hogy az immár halott Coopert, a helyi törvények szerint, csak mentős vagy rendőr mozdíthatta volna el a helyéről, amiből egyik sem volt kéznél. A műsort viszont folytatni kellett, így a függönyt leeresztették, a többi művész pedig a színpad maradék, igencsak szűkös részén adta elő mondandóját – a szerencsétlenül járt komikust közben folyamatosan próbálták újraéleszteni a háttérben, sikertelenül. Csak a második reklámszünetben érkezett meg a mentő, amely elszállította a holttestet.

Kamerák előtt lelte halálát a mesterséges szereket nélkülöző mezőgazdaság, a biokertészet egyik első úttörője, Jerome Irving Rodale is – igaz, a The Dick Cavett Show ezen része sohasem került adásba. A sors iróniája, hogy az akkor 72 éves Rodale a vele készített interjú során nem győzte hangsúlyozni, hogy milyen jó egészségnek örvend, nem titkolt célja, hogy megérje a századik életévét is. Az éppen hogy befejezett beszélgetés után az öregúr azon nyomban elszenderedett, és többé nem is ébredt fel. A műsort vezető Cavett állítólag meg is kérdezte tőle: „Nagyon untatjuk magát, Mr. Rodale?”

Többen öngyilkosok is lettek a kamerák előtt: 1974-ben Christine Chubbuck még nyolc percet leadott hírműsorából, majd előhúzott egy pisztolyt, és főbe lőtte magát. Hasonlóképp járt el egy republikánus politikus, R. Budd Dwyer, aki 1987-ben, egy televíziós sajtótájékoztatón dugott a szájába egy pisztolyt, majd meg is húzta a ravaszt. A képviselőre több mint ötven év börtön várt volna, ugyanis egy összeesküvésben való részvétellel vádolták.

Halál a forgatáson, a kulisszák mögött

Az előbbiekhez hasonló, ám nem közvetlenül a kamerák előtt zajló eset főszereplője volt egy brit színész, Gareth Jones is, aki egy színdarab élő televíziós felvételén lett rosszul 1958-ban. Annyira talán nem volt morbid a helyzet, mint az előbbi esetekben, tekintve, hogy a színészt két felvonás között, a sminkszobában érte a halál. Annál bizarrabb volt viszont a folytatás, hiszen a rendező, Ted Kotcheff (akinek többek között a Rambo és a Hóbortos hétvége című filmeket is köszönhetjük) improvizációkra alapozva végigvitte az előadást, mintegy kiiktatva Jones figuráját a darabból. 

Bizonyára sokan hallottak Brandon Lee halálának körülményeiről, miszerint a színészt egy kellékpisztollyal lőtték le A Holló forgatásán. 1984-ben hasonlóképpen ért véget egy amerikai tévés színész, Jon-Erik Hexum élete is, ő viszont nem mások gondatlansága, hanem a saját hülyesége miatt lelte halálát. A színész egy fegyverszakértőt játszott a CBS számára készített, Cover Up című sorozatban, így szerepe szerint igen sokszor került a kezébe pisztoly – Hexum a forgatás szünetében mókázott az egyik kellékkel, azt imitálva, hogy fejbe lövi magát. Sajnos a játék tragédiába torkollott, mert a színész nem vette figyelembe, hogy nem csak a lőszer, de ilyen közelségből a filmes robbanást kiváltó anyagok is halálosak lehetnek.

Boris Sagal, ukrán származású televíziós rendező is egy forgatáson, a World War III című minisorozat munkálatai közben lelte halálát, 1981-ben: egyszerűen belesétált egy helikopter mozgó propellerébe, amely olyan gyorsan forgott, hogy a rendező nem láthatta, hol a vége. A propeller majdnem lefejezte Sagalt, olyan súlyos sérüléseket okozott a nyakán, hogy a rendező belehalt. A filmesnek egyébként sok sorozatot köszönhetünk, hiszen olyan tévéfolyamokba segített be egy-egy epizód megrendezésével, mint a Columbo, az Alkonyzóna vagy az Alfred Hitchcock bemutatja.

A temetés is eltérhet a megszokottól

A tévésztároknak, tévében feltűnő arcoknak nem csak a halála, de a temetése is különös lehet: James Doohan hamvait például fellőtték az űrbe egy rakétával. A színész mintegy 80 filmben és tévéfilmben játszott 50 évig tartó pályája során, de legtöbbünknek valószínűleg csak a legendás Star Trek sorozat Scotty fedélzeti mérnökeként ismerős, ő volt az, aki felsugározta a legénység tagjait az Enterprise űrhajóra.

A művész 2005-ben, 85 éves korában hunyt el, de a hamvait tartalmazó rakéta felbocsátására csak 2007 áprilisában került sor. Wende, a színész özvegye elmondta, hogy Doohan a valóságban is „élt-halt az űrutazásért”, és a család az ő utolsó óhaját teljesítette a hamvak kilövésével. A műveletet egy direkt az efféle szertartásokra szakosodott cég, a Space Services hajtotta végre, amely holtában már több hírességet eljuttatott az űrbe: Eugene Shoemaker asztrogeológus hamvait például egyenesen a Holdra lőtték ki.

Doohan sem volt egyedül űrutazása során: a végső úton körülbelül kétszáz „útitársa” akadt, köztük például egy 2004-ben elhunyt űrhajós, Gordon Cooper. Az akció azonban így sem volt olcsó: 495 dollárba (vagyis közel 90 ezer forintba) került grammonként – a gyászrakéta pedig összesen 50 kilós terhet cipelt útja során. A hamvakat egyébként nem szórták a csillagok közé, „csak” tettek velük egy kört az űrben, és utána visszaszállították a családokhoz.   

Ez utóbbival azonban akadt egy kis probléma: a rakéta fejével együtt, ejtőernyővel visszaeresztett kapszulák ugyanis valahol a sivatagban landoltak, ahol a Space Services munkatársai egy ideig hiába keresték azokat. Az április 26-án fellőtt rakéta landolásáról már május 11-én tudósítottak, de a hamvakat csak május 23-án találták meg.

[origo]

Comments are closed.