Magasles

sofar, 2007. július 27. 04:15 JNA24 médiafigyelő, 168 Óra Add comments

2007.07.26., 2007. évfolyam, 30. szám

szerző: Bita Dániel forrás: 168ra

Csaknem két éve, hogy Sólyom László beköltözött a Sándor-palotába. Államfői működésének második évében nem összpontosíthatott kizárólag a szívének kedves ügyekre: balatonőszödi beszéde okán meggyűlt a baja a miniszterelnökkel és a kitüntetésre javasolt Horn Gyulával is.

Fotó: MTI Nem akarok szeretett elnökünk lenni – mondta némi kritikai éllel beiktatásakor adott interjújában a köztársasági elnök, aki elődeivel, Göncz Árpáddal és Mádl Ferenccel szemben valóban nem vezeti a politikusok népszerűségi listáját. Igaz, más szerepet is alakít. A nemzet megfontolt, reprezentatív funkciót ellátó nagypapáinak helyébe a szigorú tanár úr lépett. Sólyom leginkább kritikus, a politikai elitet és az ország morális romlását bíráló nyilatkozataival tűnik ki.

Vitatkoznunk kell azonban ama meglátásával, amely szerint a rendszerváltás óta a legpasszívabb államfő volna.

Közéleti aktivitása csak Göncz első időszakához mérhető, azzal a különbséggel, hogy nem merészkedik túl – az alkotmánybírósági elnökként részben maga által körülhatárolt – jogkörén. Alig él az alkotmánybírósági normakontroll lehetőségével, s mindeddig az Országgyűlésnek is inkább csak „másodvonalbeli” törvényeket küldött vissza megfontolásra.

Széles körű értelmiségi összefogás és a szocpárt fafejűsége okán lett államfő, és természetesen a parlament (jelesül a Fidesz rafinériája, a KDNP, az MDF és a SZDSZ-frakció nagyobbik részének) jóvoltából. Így a pártoktól való különállásának untalan hangsúlyozása csak részben indokolt.

Sólyom – túl a zöld elkötelezettségén – a szabadságjogok körültekintő bajnoka. Konzervatív liberális szemlélete okán a mérsékelt jobboldal és az SZDSZ Fodor-szárnyának szimpátiáját egyaránt bírja. Az elnök a szocialista párt és sajtó aggodalma ellenére sem a Fidesz embere, nem is a hivatalos jobboldalé. Ám tagadhatatlanul elfogult a koalíció nagyobbik pártjával szemben. Ez – mondhatni – természetes mind Sólyom előző rendszerről alkotott véleménye, mind megválasztásának körülményei okán.

És persze az elődei is elfogultak voltak. Az SZDSZ-tag Göncz Árpád döntései nemegyszer szembementek az Antall-kormány szándékával, a Horn-érában viszont szinte észrevehetetlen volt. Mádl Ferenc az első kabinet minisztere, a Fidesz jobboldali fordulatát tevőlegesen is támogató Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke volt. Hozzájuk képest Sólyom valóban a civil szféra küldötte.

Államfői mérlegének megvonásakor látszólag nincs nehéz dolgunk, hiszen nyilatkozataiban kiemelte azt a három ügyet, amelyet képviselni kíván. Az alkotmányosság védelmének jegyében szólította fel a Fideszt a parlamenti bizalmi szavazáson való részvételre, és védte meg az alaptörvényt a jobboldal elégedetlenkedőitől. Álláspontja szerint az alkotmányos berendezkedés jó, legföljebb szereplőivel akad baj, a szisztéma újragondolása indokolatlan, a rendszerváltás eltagadása hiba. Ugyancsak az alkotmány értékeire tekintettel utasította el Horn Gyula – lapunkban is visszhangot kiváltó és vitatott – kitüntetését.

Fotó: MTI Végigjárta a határon túli magyarlakta vidékek nagy részét, sürgette a vajdaságiak kettős állampolgárságát, március tizenötödikén reggel ünnepi beszédét Kolozsváron mondta el. Környezetvédőként igyekszik szuszt lehelni a zöld államfők hálózatába. Második hivatali évében szót emelt az Őrségi Nemzeti Park autonómiájának megszüntetése és a Rába osztrák szennyezése ellen. Mindkét ügyben szövetségesének bizonyult Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter, akivel legközelebb alighanem a Szlovákia által Tőketerebesen felhúzni kívánt – és a Tokaj-Hegyalját veszélyeztető – széntüzelésű erőmű ellen tiltakoznak majd.

Az általa súlypontinak mondott területeken Sólyom otthonosan mozog, szerény sikereket ér el. Vitát inkább aktuálpolitikai fölszólamlásai kavartak az elmúlt egy évben.

Tíz hónappal ezelőtt, a balatonőszödi beszéd nyilvánosságra jutását és az annak nyomán gerjedt utcai harcot követően Sólyom úgy nyilatkozott: „Semmilyen cél nem igazolhatja, hogy bárki a demokráciába vetett bizalmat kockáztassa, még kevésbé, hogy ezt tudatosan, sőt büszkén tegye.” Ugyanakkor köztörvényes bűncselekménynek mondta az MTV ostromát, és tiltakozását fejezte ki, amiért az elkövetők az ötvenhatos forradalommal igyekeztek párhuzamba állítani az attakot.

Október elsején, az önkormányzati választás estéjén azonban továbbment: (nem is annyira) burkoltan Gyurcsány Ferenc leváltása mellett foglalt állást, mondván, a fogyatkozó társadalmi bizalmat csak a parlamenti többség szerezheti vissza – nyilván nem a miniszterelnök megerősítésével. Az utcai tiltakozássorozatot a magyar emberek egészséges erkölcsi érzékének számlájára írta. Utóbb pedig arra utalt: a bizalmi szavazással a politikai válság megoldódott ugyan, ám a morális pánik kitart.

Legutóbb a köztelevíziónak adott, másfél héttel ezelőtti interjújában olvasott be a kormányfőnek, amiért az bocsánatkérés helyett magyarázni próbálta kampánybeli ferdítéseit. Egyszersmind rámutatott: ízetlen heroikus igazságbeszédnek mondani a leleplezett őszödi kirohanást.

Annál inkább meglepett bennünket Sólyom a tavaly nyári megszorító csomagról alkotott véleményével. Elmondása szerint a pakkot hozomra írta alá, a megelőlegezett bizalom jeléül, tudva, hogy a reformokhoz pénzügyi konszolidáció szükséges. Elmulasztotta viszont megemlíteni, hogy alkotmányos aggályok híján nemigen tehetett mást. A reformcsírákat most a jobbos publicisztika hangján kaszálta el.

Döntéseivel – különösen a független alkotmányos pozíciókra tett személyi javaslataival – eddig jobbára egyetérthettünk, legyen szó Kovács Tamás legfőbb ügyészi vagy Majtényi László általános ombudsmani jelöléséről.

Amiért olykor mégis keserű a szánk íze, az az államfői stílus. Hogy alkatilag-e, vagy szerepértelmezéséből következően, nem tudjuk, de Sólyom előszeretettel tetszeleg a morális óriás szerepében, és utasítja rendre erkölcsi magaslesről az elvárásainak megfelelni képtelen pártokat. Ráadásul a döntéseit és nyilatkozatait ért kritikát sértődötten utasítja el, autonómiája elleni támadásként értékeli.

Egyetlen példa. Lapunk 2005 nyarán Sólyom államfővé emelése mellett szólt. Noha személyisége, önnön nagyságába vetett ingathatatlan hite elbizonytalanított bennünket, úgy ítéltük: képességei és múltja okán egyaránt alkalmas, riválisához, Szili Katalinhoz mérten alkalmasabb az elnöki tisztségre.

Majd amikor a szemére vetettük, hogy tavaly október huszonharmadikán este nem vett részt az Ötvenhatosok terén épült emlékmű avatásán, és nem emelt szót az ünnep besározása ellen, sőt méltó megemlékezésekről beszélt, vagy éppen nem ellenkezett a szálasista kisbarnaki Farkas Ferenc (az alkotmányos értékekkel ugyancsak ellentétes) rehabilitációjakor – fölényesen reagált. A nem éppen nagyvonalú üzenet szerint sem az őt SZDSZ-es ügynöknek tekintő kuruc.info, sem a 168 Óra nem befolyásolja abban, hogy mikor szólal meg.

Fotó: Bazánth Ivola

Hogy az államelnök ezzel szándékosan egyenlőséget tett-e lapunk és a kisnyilasok (periodikánkat „zsidóbarátsága” okán tréfásan csak 168 Tórának, illetve 168 Menórának nevező) internetes hírmondója közé, vita tárgya. (Hatása azonban egyértelműen káros, nem vitatható. A szerk.)

Sólyom Lászlót legutóbbi tévéinterjújában ráadásul mintha arányérzéke is odahagyta volna, amikor országjárását – elég szerencsétlenül – a pápai turnéhoz hasonlította. Noha államfői hitelét nézetünk szerint épp az adhatja, ha képes magát is a fönt említett szigorú elvek szerint mérni.

Hogy megértsük Sólyom László világképét, környezetvédő elkötelezettségét, antikommunizmusát, különállását, érdemes elmélyednünk múltjában. Ebben segítségünkre lehet több mint negyvenoldalas életútinterjúja.

(Hagyni kell történni a sorsot, Századvég, 31. szám.)

Az 1942-ben született Sólyom pécsi családból való. Apja kilencgyermekes proletárcsaládból származó első generációs értelmiségi, aki jogászként végzett, majd az igazgatásban talált állást. A második világháború alatt Sopronban a Pénzügyigazgatóság főtanácsosa. Anyja német eredetű, jómódú iparos-kereskedő família leszármazottja.

A háború után a párttagságot elutasító apja elveszítette állását, és a mecseki erdőgazdaságban lett segédmunkás, utóbb bérelszámoló. „Nyilvánvaló volt, hogy az új rendszer ellenségként bánik velünk, és mi is úgy tekintettünk rá, mint ellenségre. De nem vettük át a »reakciósok« stílusát” – mondja ennek kapcsán Sólyom, aki ezen időszakból leginkább a szegénységre emlékszik. Apai örökségnek mondja a kishitűséget és a bezárkózást, ami végül a jogi karra viszi. Amúgy zongoristának készült, zenei pályáját egy ínhüvelygyulladás lehetetlenítette el.

Mivel „a jogi kar iszonyatos hely volt”, egyetemi éveit olvasással üti el. Későbbi feleségét követve költözik Budapestre, a kispesti bíróság fogalmazója lesz. Egykori pécsi tanársegédjének javaslatára keresi föl az Akadémián dolgozó Mádl Ferencet, aki utóbb jénai ösztöndíjjal lepi meg. Ott írja kártérítésről szóló doktori disszertációját 1966 és 1969 között. Hazatérve belép a Jogtudományi Intézetbe – Mádl, Eörsi Gyula, Harmathy Attila és Sárközy Tamás mellé -, és folytatja a kártérítési témát. „Szó sem volt ellenzékiségről – mondja, és magányát hangsúlyozza. – Úgy élhettem és dolgozhattam harmincévesen, mint egy nyugdíjas.” Hogy végérvényesen jogász lesz, csak negyvenöt évesen dönti el.

Utasításra kezd foglalkozni a környezetvédelmi joggal. 1978-tól docens, 1983-tól egyetemi tanár az ELTE polgári jogi tanszékén. 1984-től a Duna Kör tagja. „Akkor kezdett derengeni, hogy azt a sok céltalan szenvedést a joggal lehet valami értelmes célra fordítani.” A nyolcvanas évek végén az MDF tagja, előbb jogi tanácsokat ad, majd az elnökségbe választják. Történelmi érdeklődés viszi az Ellenzéki Kerekasztal első ülésére, amelynek meghatározó alakja lesz. Részben nevéhez köthető a választójogi és az alkotmánybírósági törvény gondolata.

Az Alkotmánybíróságon fiatal tudósokkal veszi körbe magát, így stábja „inkább egy tanszék volt, mint hivatali apparátus”. Munkatársai nem bíró úrnak vagy elnök úrnak, hanem tanár úrnak szólítják. Hivatali ideje alatt nem tárgyal politikusokkal. „Gondoltam, bevonulok az elefántcsonttoronyba, a politikusok pedig majd a Közlönyben olvashatják, hogy mi van.”

Sólyom László hívő katolikus és aktív nagypapa.

Szóljon hozzá! Ugrás a teljes fórumhoz

Az téma címe: Magasles

A hozzászóláshoz, kérjük, lépjen be!

honolu 2007.07.27. 00:01 [21]

miközben másutt minden protokolláris esemény lazul, egyszerüsödik…

Ovi mostani példaképe, Sarkozy kisebb palotaforradalmat csinál: kiszalad az Éliséböl a sarki bisztróba a tárgyalópartnerével, … ilyesmi- Nem ez a normális?

Előzmény: Recece [16] 2007.07.26. 22:37

honolu 2007.07.26. 23:54 [20]

bohócok.

Előzmény: lári-fári2 [14] 2007.07.26. 22:07

honolu 2007.07.26. 23:47 [19]

Szerintem se lehet, de ö maga mondta s azzal indkolta, hogy szerinte nem fér össze a az AB tekintélyével.. nem mehettek be egymás szobájába, nem dumálhattak feleslegesen egymással, nem tegezödhettek… nem sokkal a megválasztása után adta azt az interjút – a riporter is kiakadt…

Előzmény: vakapád [11] 2007.07.26. 21:00

drukkker 2007.07.26. 23:26 [18]

Én abban a szerencsés(?) helyzetben vagyok, hogy nekem sikerült a T. Közt.Eln. úrral találkoznom. Hogy milyen okkal az most mellékes, annyi elárulható, nem hívatalos, inkább magánjellegű, mondhatni kimondottan üzletileg.

Akkor az volt a benyomásom, hogy egy kellemes, egyszerű, még a humort is értő, polgári sezmélyt ismehettem meg benne. Egyszóval kellemesen csalódtam. Igen, arra a 10 prcre.!

De ami azután következett, a hivatalos ember, na ott vettem egy 180 fokos fordulatot, vagyis a Tv.-n, a rádión keresztül egy egészen más alak jelenik meg nekem a személyében.

Arctalan, konok, öntörvényű, szárazpipás, kishivatalnok. Átjön a képernyőn, hogy mélységesen beleszarik ki mit mond róla, Ő az elhatározása szerint próbál teljesíteni. Átszabta az eddigi megszokásokat. Árpi bácsi, vagy Mádl. Ők igyekeztek észrevétlennek látszani. Csak és kizárólag fajsúlyos ügyekben szólaltak meg. De ez a mosolytalan kardnyelő fontoskodik. Majd ő megmutatja hogyan kell a demokráciát csinálni. Ahogy Ő diktátumok szerint. Avval fogok kezet akivel akarok. Az alkotmányba belemagyrázok egynehány társítást, szó szerint próblom azt értelmezni, oszt nem adok Hornnak keresztet, még mit nem, egy nagy túrost, hogy kezet kelljen vele fognom? Hisz elhamarkodottan lenyilatkpzta az ominózus eset után, amikor nem jattolt Fekete Jánossal, hogy most már nem tenne ilyen csúfságot. Hát leegyszerűsiti a dolgokat, nem ad kitüntit, így nem kell kontrakaríroznia önmagát.

Tudom, hogy amikor AB elnök lett, kötelezően átvilágították, átesett a szitán. De mivel életem nagyobb részét én is az átkosban húztam le, motoszkál bennem is a kisördög, mennyire nagyot tudnék röhögni ha valaki megkapargatná a T. Közt.Eln. úr multját és találna benne valami kicsiséget, valami enyhén dehonesztálót, egy pici foltocskát. Mondjuk valaki utánna járna, mennyire kelett Sólyom úrnak megfelenie, hogy kiküldjék tanulni az NDK-ba (azt hiszem Drezdába). Ez akkor nem mindenkinek adatott meg. Csak az eminenseknek, a rendszerhez hűségeseknek és persze a megbízhatóaknak. Az NDK bigottabb komcsi volt mint a szovjet. Ezt ugye mindenki tudja aki akkor élt?

Előzmény: Recece [16] 2007.07.26. 22:37

lári-fári2 2007.07.26. 22:39 [17]

Ja,meg nem szórnak a lábai elé rózsaszirmot…

Előzmény: Recece [16] 2007.07.26. 22:37

Feliratkozás a hírlevélre

168óra rádió

Hallota már?

A stressz következményei

2007.07.26.

Nagyítás

Új főkapitány, régről ismert ígéretek

2007.07.23.