Az elődöntőhöz érkezett virtuális magyar-magyar bajnokságunk, amelyben az elmúlt húsz év nemzeti csapatai közül próbáljuk megtalálni a legerősebbet. A legjobb négy közé olvasóink szavazatai alapján Garami József 1987-es görögverő csapata, Mészöly Kálmán „91-ben Spanyolországban diadalmaskodó gárdája, Bicskei Bertalan osztrákokat leckéztető „98-as tizenegye, és Lothar Matthäus Németországot 2004-ben megtréfáló válogatottja került. Az újabb fordulóban egyéni képességeik alapján mértük össze a csapatok játékosait, akik csak nagy nehezen jutottak dűlőre egymással.
Kiprich önmagát múlta felül
Garami csapata (1987. 10. 14.)Mészöly csapata (1991. 03. 27.)
Disztl Péter
A 37-szeres válogatott kapus tagja volt az 1986-os, világbajnokságon szerepelt válogatottnak – nehéz is lenne elfelednie a szovjetektől Irapuatóban bekapott hat találatot. A Videotonnal UEFA-kupa-döntőt játszhatott, megbízhatóságáról később a Honvéd, az Erfurt és a Lipcse szurkolói is meggyőződhettek.
Petry Zsolt
Szintén Székesfehérvárott vált stabil élvonalbeli játékossá, abban a korszakban került a válogatottba, amikor már kevesebb sikerélmény érhette. Tehetségére jellemző, hogy szerződtette a Feyenoord és a Frankfurt is, más kérdés, hogy egyik helyen sem tudott gyökeret ereszteni. Jelenleg az SC Paderborn kapusedzője.
Sallai Sándor
Az utóbbi negyedszázad legmegbízhatóbb jobbhátvédje a Debrecen, majd 1983-89 között a Honvéd játékosa volt, utóbbi csapattal ötszörös bajnok lett. Két világbajnokságon szerepelt, összesen 55 alkalommal öltötte magára a nemzeti mezt, s egyszer, az Izland elleni, 1988-as, 3-0-s meccsen gólt is szerzett. Bundavádak miatt eltiltották, végül Svájcban fejezte be pályafutását.
Mónos Tamás
Mészöly Kálmán felfedezettje 21 alkalommal játszhatott a válogatottban, a Veszprém és a Vasas mellett belgiumi próbát is tett (Ekeren, RFC Liége), ám ha megerőltetjük a memóriánkat, akkor is mindössze két pozitív tényt tudunk felsorakoztatni mellette: Eb-selejtezőn, 1991-ben Cipruson gólt szerzett, s ő még azon játékosok egyike volt, aki tízből legalább ötször be tudta adni a labdát…
Toma Árpád
Válogatottbeli karrierjét klubedzőjének, Garami Józsefnek köszönhette, aki leginkább benne bízott rövid ténykedése során. Sallangmentes, megbízható védőként a 80-as évek egyik legjobb középhátvédje volt. 13 évet játszott az NB I-ben, majd beleszippantott a finn és a német levegőbe is.
Disztl László
Ha meg kellene fogalmazni, milyen a jó védőjátékos, akkor őt lehetne példának állítani. Megbízható bekk, összejátékra is képes vénával, s szögleteknél kifejezetten gólérzékeny fejjel (erről mesélhetne az olasz Zenga is) – ez az ifjabb Disztl fivér. Fehérvár és Honvéd után az FC Brugesből is kirobbanthatatlan volt, az első magyar, aki BL-meccset játszott.
Pintér Attila
A klasszikus értelemben vett középhátvéd megtestesítője volt a Ferencváros játékosa. Jó helyezkedés, megbízható fejjáték, gyilkos erejű szabadrúgások – s két gól a spanyolok elleni vb-selejtezőn. Bárcsak lenne hasonló kvalitású védőnk manapság…
Limperger Zsolt
Hosszú hajú, kissé darabos mozgású játékosként jól szűrt a középpályán, ha kellett, a támadásokból is kivette részét. Válogatottbeli egyetlen bombagólját az amerikaiaknak lőtte. Képességei alapján nagyobb karriert is befuthatott volna, ám sérülékenysége megakadályozta ebben.
Herédi Attila
Az 1984-es KEK-beli Aberdeen-verés (sajnos nem továbbjutás) óta az újpesti szurkolók egyik nagy kedvencének számított a címvédő skót csapat ellen gólt is szerző középpályás. Kiegyensúlyozott teljesítményét ismerve szinte „törvényszerű” volt, hogy az e tulajdonságot nagyrabecsülő Garami József besorozza seregébe a lila-fehérekkel bajnoki címet és kupagyőzelmet egyaránt elérő játékost.
Szalma József
Egy újabb magyar játékos, aki elsősorban azért válhatott válogatott játékossá, mert a bal lába volt a jobb. Igaztalanok lennénk azonban az egykori tatabányai bekkel szemben, ha elhallgatnánk hatalmas bedobásait – máig bántóan keveset használt, nagyszerű fegyver -, legendás küzdőszellemét, valamint a magyar viszonyokra átültetett Bundesliga-frizuráját.
Bognár György
1985-94 között összesen ötvenszer játszott a válogatottban, nyolc gólt szerzett. Okos, intelligens játékosként az utolsó nagy generáció tagja. 1987-ben még az MTK-t erősítette, irányítóként csakis Détári lehetett vetélytársa a válogatottban.
Bognár György
Négy év alatt nagy különbséget nem érzékelhettünk az 1987-es és az 1991-es Bognár között, a gólerős középpályással kapcsolatban egyetlen dolog változott: az MTK-ból az SC Toulonon át addigra már a belga Standard Liege labdarúgója lett.
Détári Lajos
Nyilasi Tibor óta az egyetlen komoly, nemzetközi szinten is jegyzett labdarúgónk. Az a típusú játékos volt, aki pontosan tudta, mit, miért tesz a labdával. A középpálya motorja, a támadások irányítója, fontos, olykor varázslatos gólok szerzője. 1984 és 1994 között 64-szer öltötte magára a válogatott mezét, 13 találatot szerzett.
Nagy Tibor
Vácott, Csank János kezei alatt vált válogatott játékossá. A jobbhátvédként kezdő, középső védőként is próbálkozó, néha középpályás feladatokkal ellátott futballista 16-os környéki szabadrúgásaitól rettegtek a kapusok. Amit lehetett, kihozott tehetségéből.
Garaba Imre
Kőkemény védő hírében állt, aki alapembere volt nemcsak a 80-as évek Honvédjának, de kihagyhatatlan lett a válogatottból is. Így Garami mester is számíthatott az addigra a francia Stade Rennes-hez szerződő játékosra, aki rutinjával, munkabírásával csapata egyik leghasznosabb tagjává nőtte ki magát.
Garaba Imre
Csak a kor, ami kicsit hátrább helyezi az 1991-es Garabát 1987-es önmagához képest. A kétéves rennes-i játék után 1989-ben még próbálkozott a belga RSC Charleroi-nál, ahonnan 1992-ben levezetni jött haza. Az is igaz, hogy ez nem látszott meg santanderi teljesítményén, a legendás 4-2-es spanyolverésen tanári módon szedte le a pályáról a hazai támadókat.
Kiprich József
Sokan visszasírják még a legendás Vincze, Plotár, Kiprich csatársort Tatabányán, amelyből a középcsatár Plotárt leszámítva két kiváló válogatott támadó nőtt ki. A Garami-érában már abszolút stabil embernek számított Kiprich is, aki szélsőként és befejező csatárként is őrületbe kergette a védőket.
Kiprich József
1991-re viszont már nemcsak érett, de Európa-klasszis támadóvá vált a Feyenoord legendája: „Jozef Kipricsről” még mindig lehet találni az interneten archív felvételeket. A holland bajnok (1992-93) támadó az utolsó nagy csatáregyénisége a magyar labdarúgásnak.
Mészáros Ferenc
Garami József nemcsak Tomában bízott korábbi játékosai közül, de Mészáros Ferencben is, aki éppen 1987-ben hagyta el a Pécs csapatát, s szerződött a belga Lokerenhez. 23-szoros válogatott játékos, aki azért jócskán kilóg a 80-as évek csatáregyéniségei közül. Esetében talán nem túlzás kijelenteni: jókor volt jó helyen.
Lőrincz Emil
Az összetett játékos prototípusa. Az MTK védője kiváló erényekkel, nagy szívvel és ésszel rendelkező játékos volt, aki légiós évei alatt kiemelkedett a Moleenbeekben is. Verebes József és Mészöly Kálmán is bízott benne, védő létére 36 meccsen három gólt is szerzett. Kettőt éppen Santanderben.
Hajszán Gyula
Bár a legendás győri szlogen szerint „a legjobb a győri gyufa, a legjobb szélső Hajszán Gyula”, azért ebben a párharcban mégsem a kétszeres bajnok játékost hozzuk ki győztesnek. A 37-szeres válogatott csatár részt vett a tragikus emlékű mexikói világbajnokságon, de maradandó emléket nem őrzünk róla címeres mezben.
Kovács Kálmán
Kiprich mellett az utóbbi 20 év legjobb, legeredményesebb magyar csatára, aki képes volt bármilyen szituációból büntetőt kiharcolni (állítólag edzések után kint maradt a pályán, hogy gyakorolja a műesést). Ha kellett, lábbal, fejjel is eredményesnek bizonyult – de ha nem ment neki, bizony egy lépésről az üres kapu eltalálása is komoly problémát jelentett számára.
Eredmény: 6-6, 11-esekkel (olvasóink szavazatai alapján) a Garami-csapat jutott a döntőbe.
Bicskei-bébik vs. Matthäus-találmányok
Bicskei csapata (1998. 03. 25.)Matthäus csapata (2004. 06. 06.)
Király Gábor
A bohókás kapus 1998 első felében még csak az első idényét töltötte a Bundesligában, a Hertha BSC-ben végül épp 2004-ig szerepelt. Második számú kapusnak szerződtették a Haladástól, ám a szemtelenül fiatal, 21 éves futballista egy hétmeccses nyeretlenségi széria után jó pár évre kiszorította Christian Fiedlert a fővárosi gárda kapujából. Mindez válogatottságot ért számára, s bár egyáltalán nem okozott csalódást a Bicskei-csapatban, ekkor még nem volt pályafutása csúcsán.
Király Gábor
A minap a Hertha valaha volt legjobb kapuvédőjének választották a szürke mackónadrágban futballozó Királyt, aki Matthäus idejében már Angliában profiskodott. A Crystal Palace-szal 28 évesen a Premier League-ben játszhatott, s nem csak a világ egyik legerősebb bajnokságában, de a válogatottban is megállta a helyét a szombathelyi portás. A legjobb korban lévő londoni Király hajszállal megelőzi a berlini ifjoncot.
Fehér Csaba
Több poszon használható, a magyar mezőnyben kifejezetten sokoldalú, képzett focista, jobb meccsein a teljes jobb oldalt képes bejátszani. Az Újpest és a MTK után külföldön is megállta a helyét, a PSV Eindhovennel idén BL-negyeddöntőt játszott a Liverpool ellen, ilyen „magasságba” pedig hosszú évek óta nem jutott el egyetlen hazai labdarúgó sem.
Bodnár László
Az FC Red Bull Salzburg jobb-bekkje mellett példás lelkesedése és lendületes előretörései szólnak, mentalitása miatt nem véletlenül volt Lothar Matthäus egyik kedvenc játékosa. A válogatottban ugyan beadásai csak elvétve sikerültek, lövőereje azonban kiemelkedő, mégha löketei szintén inkább nagy vállalkozókedvvel, semmint pontossággal társulnak.
Hrutka János
A Bicskei-csapat nagy bombázója az angolok, a románok és litvánok elleni meccsét is szép szabadrúgásgóllal tette emlékezetessé. Magasságát hatékonyan érvényesítette a fejpárbajokban, a földön azonban nem feltétlenül kellettek Ronaldinho-szintű cselek a zavarba hozásához. Német bajnok volt a Kaiserslauternnel, de alig kapott lehetőséget, kiesett a Kispesttel és a Vasassal, noha mindkét helyen nagy reményeket fűztek a leigazolásához. A klub feljelentése miatt a szurkolók rátámadtak a Bozsik-stadionban, miként hasonló okokból az Üllői úton is megorroltak rá.
Juhász Roland
Felnőtt pályafutását csatárként kezdte, Garami József kényszermegoldásként húzta vissza a középhátvéd posztjára, ahol olyan meggyőzően teljesített, hogy azóta is ott játszik. Az utolsó három magyar kapitány csapatának egyaránt egyik legstabilabb tagja, és bár az utóbbi válogatott meccseken nem volt éppen átjátszhatatlan, a belga bajnok Anderlechtben szintén rendszeresen pályára lépett, ráadásul a Bajnokok Ligájában gólt fejelt a későbbi győztes AC Milan ellen.
Sebők Vilmos
Korosztályának egyik legjobb védője, az Újpestnek és az olimpiai válogatottnak is biztos pontja volt, ráadásul kifejezetten gólerős – Lichtenstein ellen mesterhármast lőtt, Cottbusban pedig győztes találatot jegyzett a Bayern München ellen -, Csank János után Bicskei Bertalan is számított rá a válogatottban. Mindennek ellenére többször is őt kiáltották ki bűnbaknak a nemzeti csapat gyenge produkciói után. Olaj volt a tűzre Porschéjával való vitézkedése, emlékezetes meccs előtti kilengése, vagy éppen kamerába káromkodós gólöröme.
Stark Péter
Matthäus egyik alapembere volt a jó felépétésű, egyszerű, de hatékony játékra törekvő középhátvéd. Nem egy nagy sprinter, de a kapufába is belerúg, ha kell. Határozott, szigorú, igazi vezéregyéniség. Győrben ma is kulcsjátékos, s bár korábban úgy tűnt, külföldön nagyobb lehetőségek is várhatnak rá, végül csak egy török középcsapatig sikerült eljutnia.
Mátyus János
Darabos mozgása ellenére szinte minden válogatott meccsén kiosztott egy kötényt. Lassúságát becsúszó szerelésekkel kompenzálta, melyeket szinte tökélyre fejlesztett, habár Csertői Aurélnak erről nyilván más a véleménye. Heves vérmérséklete miatt könnyen fel lehetett cukkolni a pályán, másrészt viszont képes volt tűzbe hozni a csapattársait is, védő létére több bajnokit is eldöntött. Önbizalomban sosem szenvedett hiányt, és a nála klasszisokkal jobb futballistának számító csatárokkal szemben is szerette megteremteni a tekintélyét.
Tóth András
Matthäus mindenkit meglepett, amikor felfedezte a 32 éves, az épp befejeződő szezont a másodosztályban töltő hátvédet. A német kapitány azonban bízott 1995 óta – egy szezon kivételével – a Vasast szolgáló Tóthban, aki ezt rendkívül alázatos, megbízható játékkal hálálta meg Németország ellen. Bent is ragadt a csapatban, de már akkor is sejteni lehetett, hogy a pokróc keménységű, egy-egy durvább megoldástól sem visszariadó bekk nem a jövő embere.
Lisztes Krisztián
A jelenleg 32 éves Fradi-nevelés mindig is egy „szerethető” játékos volt, a fineszes irányítók közül az utolsó, aki éveken keresztül helyt tudott állni egy nívós bajnokság élcsapatában. A Bicskei-éra elemzett időpontjában már két éve németországi légiósnak mondhatta magát, s a VfB Stuttgartban nemcsak jól, de sokáig játszott, egészen 2001-ig, ekkor a Werder Bremenhez szerződött, majd egy rövidebb mönchengladbachos időszak és egy hosszabb sérülés után sokáig régi önmagát kereste, mostanság a horvát Hajduk Split udvarol a még mindig jól csengő nevű Lisztesnek. A technikás játékmester az elmúlt évtized egyik legpiacképesebb magyarja, nem egy kategória Szélesivel, igaz, a posztjuk is nagyon eltérő.
Szélesi Zoltán
Túlzás lenne azt állítani, hogy akár csak egy konkrét megmozdulása is az emlékezetünkbe vésődött volna, de eddigi pályafutását elnézve valószínűleg többnyire képes hozni azt, amit elvárnak tőle. Nyilván ezért tudott megragadni Cottbusban is, ahol az előző szonban 22 meccsen lépett pályára. Megszerzi a labdát, majd hamar továbbadja, ennél kreatívabb elemeket azonban eddig nem fedeztünk fel a játékában. Ugyanakkor átlagosan megbízható teljesítményt nyújt, a kivétel ez alól a 2004-es Izland elleni mérkőzés, amelyen harmatgyenge produkciójával ugyancsak megkönnyítette a kapitány azon döntését, hogy kit hozzon le a szünetben.
Halmai Gábor
Az 1972-ben született középpályás Magyarországon a Videotonban és a Kispest Honvédban futballozott, mielőtt 21 évesen légiósnak állt volna, ekkor a belga Ekeren megkeresésére mondott igent. 1998-ban – még mindig csak 26 esztendősen – hazatért, és az MTK-ban ellenállhatatlan kettőst alkotott Illés Bélával, míg Halmai a védekezés, Illés a támadás nagymestere volt. Kis túlzással a magyar Patrick Vieirának is nevezhetnénk, inkább megkockáztott egy piros lapot érő szerelést, semmint elmenjenek mellette a pályán. Az 57 válogatott meccsén 4 gólt szerző futballista – immáron izraeli légiósként – 30 évesen lemondta a válogatottságot, s Gellei Imre hiába kérlelte, Halmai nem változtatta meg döntését.
Rósa Dénes
A tar középpályás a BVSC-ben lett NB I-es játékos, majd a Győrből igazolt a Dunaferrhez, ahol bajnokságot nyert az újvárosi gárdával. 2002-ben Újpestre, onnan pedig a nagy rivális Ferencvároshoz igazolt. A lelkesedésével sohasem volt baj és a technikája is rendben volt, mégsem lett belőle magyar klasszis. Annyira azért jó volt, hogy előbb kölcsön-, majd állandó szerződést kapjon az angol másodosztályú Wolverhamptontól, ahol Glenn Hoddle irányítása idején még gólokat is lőtt, később azonban kikerült a kezdőből, és kölcsönadták a harmadosztályú Cheltenhamnak. Matthäus a Fradiból válogatta be Rósát, aki nemigen produkált felejthetetlent a nemzeti csapatban.
Illés Béla
A Haladás és MTK-rajongók őt tartják „a legnagyobb királynak”, ami – a honi focisták között szétnézve, csak a labdarúgásra vonatkoztatva – talán nem is annyira túlzó. 514 élvonalbeli meccsén, középpályás létére (igaz, néha – ha szükség volt rá – befejező csatárként is szerepelt) 211-szer volt eredményes, míg 64 válogatottbeli fellépésén 15-ször mattolta az ellenfél kapusát. Ha lendületbe jött, még 37 évesen is bohócot csinált a magyar védőkből – ki tudja, ha Illés mondjuk az Old Trafford mellett születik, akkor Paul Scholes helyett Bela King lenne a manchesteri futballpalánták példaképe. Harmincévesen (is) alapember volt a válogatottban, bár klubcsapatában mindig jobban ment neki, mint a nemzeti színű mezben.
Leandro
A bal oldali védőként és középpályásként is bevethető brazilnak felemás a megítélése magyarországi ittléte óta. MTK-beli elsőosztályú bemutatkozását követően a Haladásban szupertehetségként robbant be a köztudatba, majd leszerződtette a Ferencváros, ahol bár nem játszott rosszul, a magyar átlagot nem sokkal múlta felül teljesítményével. Mivel megkapta a magyar állampolgárságot, a válogatottban is bemutatkozhatott, ám nem nyújtott túlzottan maradandót. Brazil kitérő után a Debrecen szerződtette, ahol mostanság ismét „halis” formájában tündököl, így nem meglepő, hogy sokan ismét szívesen látnák a nemzeti csapatban szerepelni a még mindig csak 25 éves szélsőt.
Herczeg Miklós
A magyar focinak régóta egyik legnagyobb baja, hogy gyorsaságban nem üti meg a nemzetközi szintet. Ebből a szempontból Herczeg üdítő kivétel volt, villámléptei közben azonban gyakorta úgy tűnt, mintha zavarná a labda. Az a típus, aki a teljes védelmet lefutja, majd az üres kapu mellé gurít, a válogatottban pedig tovább romlott a helyzetkihasználása. Újpesten több olyan szezonja akadt, amelyben tíz gól körül termelt, Győrbe visszatérve azonban visszaesett az átlaga, és holtpontra jutott a karrierje. Még csak 33 éves, de a legutóbbi szeonban csupán a másodosztályú Integrál DAC-ban volt számára hely.
Gera Zoltán
A jelenkor legnevesebb magyar labdarúgójától sokan focink felemelkedését várták (várják?), ám egyelőre mindhiába. A Pécsről származó, s a Ferencvárosban befutott, többször az év játékosának választott középpályás ördöngősen cselez, Angliában rengeteget erősödött, s a válogatottban is volt már sok jó meccse, de nem tudott folyamatosan vezéregyéniség lenni Matthäus csapatában (sem), pedig a német világsztár csapatkapitánnyá nevezte ki Gerát. A Gerzsonnak becézett játékosnak volt egy pazar éve az angol Premier League-ben, ám 28 évesen úgy tűnik, mintha már elérte volna pályafutása csúcsát. Reméljük, ránkcáfol.
Horváth Ferenc
Filippo Inzaghi „magyar kiadásban”. Nincs olyan szurkoló, aki ne szimpatizálna a csupaszív támadóval. 1996-ig öt NB I-es szezonban 54 gólt szerzett Székesfehérváron, majd a Fradiban két idény alatt 27-et. Megfordult Belgiumban, Izraelben, Spanyolországban, sőt Skóciában is, de az Újpest és a a Diósgyőr színeiben is „gólörült” már. Harminckét válogatott fellépésén 11-szer volt eredményes, a legbüszkébb minden bizonnyal az olaszok elleni duplájára, ami selejtezős pontot ért a magyar csapat számára. Huszonöt éves korában is remek formában volt, tehát jogos volt Bicskei meghívója, ám a csatár jelen pillanatban, tehát 34 évesen is rendkívül gólveszélyes.
Torghelle Sándor
Világbajnokokra specializólodott csatár, bevette a brazilok és az argentinok kapuját, duplázott Németországban, még ha ezt vélhetően nehezen is hiszik el azokban a külföldi klubokban, ahol eddig megfordult. Előző, görögországi szezonjában mindössze egy gólra volt képes, igaz, ezzel majd” hároméves gól nélküli sorozatot szakított meg. Kétarcú játéka mellett elsősorban magatartásbéli problémáival hívta fel magára a figyelmet: piros lapjainak száma egy keményebb hátvédnek is becsületére válna, Lipcsei Péter pedig neki „köszönhette”, hogy annak idején kockacukoreső zúdult a nyakába, ha a partvonal közelébe merészkedett.
Korsós Attila
A bal oldali támadó régóta hiányposztnak számít, Egressy Gábortól Tóth Norbertig sokan megfordultak ott az utóbbi években. Bicskei Korsósban találta meg az emberét, akinek a válogatottban a grúzok elleni hazai selejtező hozta el a csúcspontot: két gólja közül az egyiket ritka nagy kapáslövéssel küldte a léc alá. Erénye a jó bal lába volt , ez azonban kevésnek bizonyult egy nagyobb ívű pályafutáshoz. 2006-ban az NB II legjobb játékosának választották, az előző szezonban Herczeghez hasonlóan az Integrál DAC-ban termelte a gólokat.
Huszti Szabolcs
Ha valamit, hát Huszti felfedezését tényleg Matthäusnak köszönhet a magyarfoci. Mindenki csodálkozott, amikor a német aranylabdás behívta a Fradi Sopronnak kölcsönadott ifjoncát, s lám, később visszahívták az Üllői útra, tavaly pedig már az év legjobb magyar futballistájának választották. Utóbbi címet már Hannover-játékosként szerezte meg, s bár a francia FC Metzben sem ment neki rosszul a játék, a Bundesligában kifejezetten jól futballozik. Jelenleg „büntiben” van: mivel Várhidi Péter kapitány nem kezdőként számított rá Görögországban, Huszti otthagyta a magyar csapatot, az MLSZ pedig emiatt év végéig eltiltotta a válogatottól.
Eredmény: 7-7, 11-esekkel (olvasóink szavazatai alapján) a Matthäus-csapat jutott a döntőbe.
Korábban:
Keressük az elmúlt húsz év legjobb magyar válogatottját
[origo]
