Az arab nyelvű lapok szemléje
2007. július 20. 11:39
Kun Zsuzsanna
„Állítsák meg a libanoni vezetés ellen irányuló mindennapos cionista támadásokat” – többek közt ezt szorgalmazza Mahmúd Ahmadínadzsád és Bassár al-Aszad. Az iráni és a szír elnök találkozója után kiadott dokumentum mellett az Izraelben elengedett 256 fogoly foglalkoztatja az arab világ sajtóját.
Al-Dzsazíra
Különös módot talált Izrael arra, hogy támogassa Mahmúd Abbász elnök és fatahista kormánya megerősödését a Hamásszal szemben. Egy az USA által is preferált egyezmény keretében Izrael 256, többségében Fatah-szimpatizáns foglyot enged szabadon, köztük a Fatah Végrehajtó Tanácsának 61 éves tagját, Abdarrahím Mulúhot. Az elengedett rabok első csoportját, mintegy 120 főt, ma kezdték átszállítani a dél-izraeli börtönből Ramalláhba. akik között 6 nő is van. Izraelben a gázai és ciszjordániai letartóztatási akciók következtében mintegy 10 ezer palesztint tartanak börtönben, sokakat minden vád nélkül. 2004 óta amúgy ez lesz a legnagyobb szabadon bocsátási akció, akkor több mint négyszáz palesztint engedtek szabadon a Hezbollahhal való fogolycsere keretében.
Al-Baath
Közös közleményt adott ki az iráni és a szír elnök, Mahmúd Ahmadínadzsád és Bassár al-Aszad. A nyilatkozatra egy az iráni elnök hivatalos látogatását összegző sajtótájékoztató keretében került sor. A két állam igen szoros kapcsolatot ápol, melyet az is erősít, hogy mindkettejükre meglehetősen nagy nemzetközi nyomás nehezedik, Iránra atomprogramja, míg Szíriára a libanoni helyzet miatt. Szakértők szerint a mostani vizit célja az, hogy demonstrálják ezt a mindkét fél által „barátinak és erősnek” minősített köteléket. A kommüniké egyik sarkalatos pontját a libanoni helyzetről alkotott álláspont jelenti. Eszerint a két állam támogatja azokat a helyi (libanoni) törekvéseket, melyek a nyolc hónapja tartó zűrzavar megoldását célozzák. Emellett felszólították a világ közvéleményét, hogy „állítsák meg a libanoni vezetés ellen irányuló mindennapos cionista támadásokat.” A térség stabilitását illetően megerősítették, hogy olyan Közel-Keletet szeretnének, ami mentes a tömegpusztító fegyverektől. Mindezzel leginkább az izraeli atomarzenált akarták támadni, mely szerintük „veszélyezteti a régió biztonságát és békéjét, ezért a nemzetközi szervezeteknek mihamarabb lépéseket kell tenniük e kockázat felszámolására.”