2007.07.09., 2007. évfolyam, 27. szám
szerző: Popper Péter forrás: 168ra
cimke: vélemény
Kedvelem azokat a politikusokat, akik egy társadalmi réteg érdekeit képviselik, tehát racionális foglalkozást űznek, akár egy ügyvéd, mérnök vagy tanár. De a karizmatikus politikustól, aki a Sors küldöttének tartja magát, óvjon meg az ég. Számára az ellenfél nézetei azért roszszak, mert nem olyanok, mint az övéi, talán nem is rosszak, hanem gonoszak, talán nem is csak gonoszak, hanem sátániak – vagyis el kell pusztítani őket.
A karizmatikus politikusok teszik tönkre a közéletet.
Miután a karizmát nem lehet bizonyítani, tehát érvelni sem lehet mellette vagy ellene, marad a hit, az elfogadás vagy az elutasítás. S aki nem fogadja el a harsányan hirdetett karizmát, arra rácsap az új messiás és híveinek ádáz dühe, gyalázkodása. Íme, egy karizmatikus politikus egyetlen beszédéből kigyűjtött jelzők, amelyekkel ellenfeleit illeti:
Bűneik: züllöttség, céltalanság, sötétség, hazugság, csalás, törvények kijátszása, képmutatás, az emberség, az igazság, a becsület sutba vágása, fennhéjázás, totális reménytelenség, rombolás, vérszegénység, tehetetlenség, a nép lelkének megrontása, a történelmi hagyományok módszeres szétverése, új arisztokraták, elkényeztetett semmirekellők, akik sosem dolgoztak, sosem küzdöttek meg semmiért, gyengék és gyámoltalanok, a haza tönkretétele, a nép lelkének beszűkítése, megrontása, a fiatalok lebeszélése a tanulásról, a családalapításról, vándoroljanak ki külföldre…
Saját híveinek biztatása pedig emígy: legyen közös nemzeti akarat, a magyar zászló ismét kapjon tartalmat, váljanak újra egy közösséggé a Magyarországon élő emberek, legyenek büszkék Magyarországra, Magyarországnak újra hinnie kell a kölcsönös felelősségvállalás politikájában, legyen erős, mert értéket őrző és küldetéstudatos a jobboldal… Hiszem, hogy azok a legszentebb dolgok, amelyekből mindenkinek csak egy van: az élete, az édesanyja, a hazája, a becsülete… Illeszszük össze a zászlónkat, és zászlónk alatt felsorakozva kezdjük el az erős Magyarország felépítésének kemény munkáját. Ez becsületbeli ügy.
Egy valódi demokráciában például egy konzervatív politikusnak soha nem jutna eszébe, hogy a Munkáspárt egy sötét barlangban, vörös fáklyák fényénél, Anglia vesztére esküdött, tehát hazaáruló. Egyszerűen csak azt gondolja, hogy másképp képzelik el hazájuk kedvezően alakuló jövőjét.
Vajon a politikai elit nálunk dívó káromlássorozatának – amit természetesen követnek az egyszerű emberek – mi köze van a nemzethez vagy a kereszténységhez?
Kellér Dezső mesélte, hogy a munkaszolgálatban egyszer magához hívta az őrmester:
– Mondja, Kellér, maga tudta, hogy azt a csodálatos verset, hogy „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország” egy azóta deportált zsidó írta?
– Alázatosan jelentem, tudtam.
Az őrmester rosszallóan csóválta a fejét.
– Borzasztó! Hát nem tudtak erre egy jóravaló keresztény embert találni?
A szélsőjobboldalról ma már fennen hirdetik azt is, hogy Jézus nem volt zsidó, hanem párthus herceg, azaz magyar. Vagyis szerintük mind a négy kanonizált evangélium és az apostolok levelei is hazudnak. Zsidónak hazudják Jézust. S az egyház? Hallgat, mint már annyiszor…
Az emberek lassan elfordulnak a politikától. Jó, ha valaki megfogadja Voltaire tanácsát: „Műveljük csak kertjeinket.” De a legtöbben elbambulva bámulják a tévé valóságshow-it. Persze jobb, mint ha innának, drogoznának, snúroznának… S aki végképp nem bírja elviselni a valóságot, jobban teszi, ha akár a filléres misztikához menekül, mint ha hazug mítoszoktól berúgva tántorogna át az életen.
A negyvenes évek elején megtalált Tamás-evangéliumban Jézus mondja a rajongó Tamásnak azt a mondatot, amely megváltoztatja a tanítvány szellemi beállítottságát: „Nem lehetsz az apostolom, Tamás, mert ittál az én forrásomból, és megmámorosodtál tőle…”
