Huszonöt ország 200 szakértőjének jelentése szerint, ha nem reagálunk időben, a következő tíz évben közel 50 millióan kényszerülhetnek lakóhelyük elhagyására.
Az elsivatagosodás fogalma nem a már meglévő sivatagok terjedésére utal, hanem arra, hogy a száraz területek romlásával újabb sivatagok alakulnak ki. Ehhez a folyamathoz az emberi tevékenységek, mint a gazdálkodás és a legeltetés jelentősen hozzájárulnak.
Az Egyesült Nemzetek Egyetemének 46 oldalas tanulmánya szerint ez napjaink egyik legnagyobb környezeti kihívása, globális méretű krízis, ami elsősorban a szubszaharai Afrikát és Közép-Ázsiát veszélyezteti.
A jelentés egyenesen azt állítja, hogy a Föld népességének egyharmada, vagyis közel 2 milliárd ember potenciális áldozata a jelenségnek.
A helyzet súlyosbodik
A túllegeltetés és a nem fenntartható öntözési rendszerek mellett a klímaváltozás tovább rontja a helyzetet. Probléma az is, hogy az elsivatagosodás megakadályozását célzó kormányzati intézkedések gyakran összeegyeztethetetlenek, és helyi szinten nincsenek megfelelően végrehajtva.
Zafar Adeel, a tanulmány egyik szerzője szerint a döntéshozók és a politikusok nincsenek tisztában a helyzet súlyosságával.
Lehetőségek
A jelentés arra ösztönzi a kormányokat, hogy támogassák az érintett területek lakóinak alternatív megélhetési lehetőségeit a hagyományos műveléshez képest. Ilyen lehetőség lehet a helyieknek munkát biztosító ökoturizmus és a halfarmok fenntartása is, amire van már példa Izraelben, Pakisztánban és Egyiptomban is.
Kína pedig a Nagy Zöld Fal projekt keretében több száz kilométer hosszan telepített fákat a veszélyeztetett területekre, hogy így gátolja meg a talaj leépülését. Az ehhez hasonló tervek Adeel szerint is működhetnek, de problémát jelenthet, hogy a telepítés néhány esetben nagy mennyiségű vizet igényel, ami tovább terheli a környezetet.
