Hazaérkezett Lékó Péter Elisztából, ahol sikerrel vívta meg világbajnok-jelölti párosmérkőzéseit, kiharcolta a nyolcfős világbajnoki döntőn való szereplés jogát. Lékó mellett az örmény Levon Aronjant, az izraeli Borisz Gelfandot és az orosz Alekszandr Griscsukot, a négy továbbjutott nagymestert egyaránt a Kalmük Autonóm Köztársaság tiszteletbeli polgáraivá választották a záróünnepségén. „Nagyon jó csapatom volt, mindenben segítettek. Bevált edzőm, szekundánsom, Arshak Petroszjan jóslata, hogy már kilenc játszmában kiharcolhatom a vb-döntőn való részvételt” – mondta a hosszú utazástól fáradt sakkozónk, aki június 21-én már Dortmundba utazik, a 20-as kategóriájú szuperversenyen többek között Vlagyimir Kramnyik és Viswanathan Anand társaságában szerepel.
Pénteken korán kelt Lékó Péter és csapata, hogy Elisztából először eljussanak Volgográdba, majd Moszkvába repüljenek, s végül késő este Budapesten landolhassanak. Még várt rájuk másfél órás autózás Szegedig, de Lékó az [origo]-nak villámgyorsan összefoglalta az elisztai verseny tapasztalatait.
– Elutazásod előtt nagyon jókedvű voltál, visszafogottan, de mégis nagyon optimistán nyilatkoztál.
– Éreztem, hogy jól sikerült a felkészülésem. A párosmérkőzés az én igazi műfajom. A párharcaim előtt még Moszkvában edzőm, szekundánsom, apósom, Arshak Petroszjan azt mondta, hogy kilenc játszma elegendő lesz a továbbjutásomhoz. Még azt is megjósolta, hogy Mihail Gurevics ellen négy partira lesz szükségem, és a második körben öt játszma kell a sikerhez. Lehet, hogy csak meg akart nyugtatni, mindenesetre örülök annak, hogy a jóslata bevált.
– Legyőzött ellenfeleid, a török Mihail Gurevics és az orosz Jevgenyij Barejev miként értékelte a meccseket?
– Meglepett, hogy Gurevics szinte sértődött volt, és kifogásokat próbált keresni. Barejev azonban végtelenül korrekten nyilatkozott. Emlékeztette az újságírókat, hogy a Polgár Judit elleni összecsapásán az ő elképzelései érvényesültek, ő diktálta, hogy milyen állásokban csapjanak össze. Ellenem azonban érezte, hogy változott a helyzet, én határoztam meg, hogy milyen pozíciókban küzdjünk meg. Ez magyarázta időzavarait. Bevallom őszintén, hogy örültem a dicséretnek, amely a jól végzett munkánknak is szólt. Sokan itt egyfajta megújulásról beszélnek, bátorságról. A látszólag könnyű továbbjutásom titka az volt, hogy a saját stílusomat tudtam játszani. Nem kellett fölöslegesen kockáztatnom, ami például a 2005-ös San Luis-i vb-n gyengébb eredményemet okozta, mert futnom kellett az eredmény után.
– Hogy értékeled a többiek teljesítményét, mennyire figyelted a riválisokat?
– Ritkán fordul elő egy kvalifikációs tornán, hogy kizárólag az esélyesek jutnak tovább. Ki nehezen, ki könnyen, de vette az akadályokat. Fantasztikus a mexikói világbajnokság nyolcas mezőnye. Bárki nyerhet, annyira kiegyensúlyozottak az erőviszonyok.
– Nem zavaró, hogy kicsit sok az orosz, illetve a szovjet sakkiskola hagyományain felnőtt résztvevő?
– Sokszor emlegetik, hogy válságban az orosz sakkozás. Az eredmények mást mutatnak. Hárman előcsatározások nélkül játszhatnak, Griscsuk, Aronjan és Gelfand bejutott.
– Beszédtéma-e, hogy a Bolgár Sakkszövetség vezérkara offenzívát indított, hogy Veszelin Topalov kilencedikként játszhasson a mexikói vb-n?
– Én a magam dolgával foglalkozom, bár hallottam a beadványokról. Ők most mindent megpróbálnak, nem hiszem, hogy bármi esélyük lenne. Tudom, hogy Tallinnban, június végén döntenek, menedzserem, Carsten Hensel tájékozottabb az ügyben.
Lékót tiszteletbeli polgárrá választották
– Milyen volt a szervezés, hogy éreztétek magatokat Elisztában?
– A rendezést felsőfokon dicsérhetem, a szervezők remek körülményeket biztosítottak. Nagy segítség volt, hogy német menedzserem is velem volt. Carsten a tavalyi világbajnoki döntő idején feltérképezhette a lehetőségeket. Jó kis csapatot alkottunk, amelyben feleségem, Szofi, szekundánsom, Arshak Petroszjan mellett a szakács is fontos szerepet játszott, hiszen leste kívánságainkat, hogy milyen finomságokkal kényeztessen bennünket. Továbbjutásom után már sokat sportoltam, kikapcsolódtam. A záróünnepség igen családias hangulatban zajlott, hiszen a versenyzők fele már az első kör után hazautazott. A négy győztest a Kalmük Autonóm Köztársaság tiszteletbeli polgárává választották, nagyon szép ajándékot kaptunk, az ünnepi népviseletük szép emlék marad, és biztosan lesz alkalmam rá, hogy valamilyen ünnepségen felvegyem.
– Öt nap múlva már Dortmundba utazol. Lesz-e motivációd a nagy siker után?
– A logikus válasz az lenne, hogy legszívesebben pihennék, félretenném a sakkot, kiélvezném a győzelem mámorát, s aztán terveznénk a legoptimálisabb felkészülést. Dortmundot azonban nem hagyhattam ki, profi sakkozó vagyok, gyorsan regenerálódnom kell, és motiválnom magam.
[origo]
