2007.06.07., 2007. évfolyam, 23. szám
szerző: E. Fehér Pál forrás: 168ra
cimkék: Malina Hedvig, Vladimir Meciar
Fél évszázada tanulnak Nyitrán magyarul főiskolások. Sokáig ez volt a nemzetiségi oktatás egyetlen otthona. Azóta államváltás történt; új rangja lett az oktatási intézménynek, pedagógiai főiskolából egyetemmé lépett elő. Malina Hedvig megveretése az első – államközi botránnyá fajuló – nemzetiségi konfliktus itt. Munkatársunk írja Pozsonyból.
Fotó: MTI Az információdagály ellenére voltaképp semmit sem tudunk. A botrányos história tavaly augusztusban indult, azóta mind a diáklány, mind az államhatalom (és az igazságszolgáltatás) képviselői bőségesen szolgálnak mozaikelemekkel, de ezekből sehogyan sem áll össze a kép. Az sem, amelyet a megvert magyar lány s hívei szeretnének sugallni. Az sem, amelyet a rendőrség vagy az ügyészség, a belügyminiszter, sőt a miniszterelnök kíván hitelesnek látni. Malina Hedvig nem tud elfogadható magyarázatot adni döntő mozzanatokra. Már azt sem tudjuk, hogy egy magyarországi autóst igazított-e el (ahogy először állította), vagy csak a mobilján beszélt magyarul.
Bonyolult ügy
A rendőrség sokat mulasztott. Nyomkövető kutyát nem vitt a helyszínre, mégis szinte azonnal tudták a rend őrei (például a belügyminiszter), hogy Hedvig bűnös. Hamis vallomásával félrevezeti a hatóságot, s rágalmazza a legendásan toleráns szlovák államot. A véletlenek összjátékának eredményeként a piti ügy hirtelen nagyon bonyolult lett.
A Magyar Koalíció Pártja előbb teljes mellszélességgel állt ki a magyar lány mellett, majd csendesen kihátrált, mondván: mindez a bíróságra tartozik. Később az időközben kicserélődött pártvezetés újra nemzetiségi konfliktusként kezdte kezelni az esetet. A kormánykoalíció a két állam közötti mesterséges feszültségteremtésről szónokol, s még a lehetőségét is kizárja, hogy a rendőrök tévednek.
Ez már a politika világa, amely külpolitikai feszültséggé is transzformálódhat, mivel a szlovák politikusokat mi sem ingerli jobban, mint egy vélt budapesti beavatkozás. („Szlovákia szuverén állam” – hangoztatta épp az ügy kapcsán a sértődött Fico miniszterelnök.) A magyar politikusok pedig (Fidesz és szocialisták együtt, sosem látott egységben) módfelett szeretik ilyen ügyeken demonstrálni hazafiúi érzeményeiket.
A szlovák társadalom a Malina Hedvig körüli zűrzavart nem nemzetiségi konfliktusnak látja, inkább a rendőri igazgatás gyengeségének jelét fedezi fel benne, amely egyaránt sújt szlovákot, magyart. A szlovák társadalom kevéssé bízik a rendőrségben. (A belügyminisztérium honlapján olvasható hivatalos közvélemény-kutatás szerint a lakosságnak több mint 60 százaléka elégedetlen a rend őreivel.) A szlovák állampolgár nem hisz a hatóságainak, de nem csupán a rendőrök, a tisztviselők, bírák, ügyészek pártatlan és korrupciómentes működésében is kétkedik.
Miért lenne másképp a megvert (vagy meg nem vert) Malina Hedvig esetében?
A szlovák sajtó 90 százaléka a lányt ártatlannak tekinti. (Tudni kell, hogy a sajtópalettáról hiányzik a Slota-féle radikálnacionalista hang. Pártsajtó errefelé nincs. A három pozsonyi szlovák napilap közül kettő, a Sme és a Hospodárske noviny liberális színezetű, a Pravda hellyel-közzel balos. Olyan „újságnak látszó tárgy”, amelyet a Magyar Nemzet szlovákiai sorstársának minősíthetnénk – nem létezik. Ám előfordult, hogy a baloldali Pravda egyetlen nacionalista publicistája a magyar titkosszolgálat ügynökének bélyegezte Hedviget, de mivel szerinte a szlovákok eredendően galamblelkűek, javallotta: a köztársasági elnök kegyelmezzen meg neki. Nem dráma, hanem abszurd színház körvonalai bontakoznak ki.)
Furcsa feljelentők
Közben a szlovák hírlapírók, tévések lassan felderítették annak a két feljelentőnek a kilétét, akinek nyomán az ügyészség dolgozni kezdett. Nemcsak azt írták meg, hogy az egyik (aki alkoholista volt, s magyarellenes indulatait gyakran hangoztatta) öngyilkos lett, de közölték az érdekes tényt, hogy a másik feljelentő egy kereszténydemokrata parlamenti képviselő tanácsadója. Korábban ő is a szlovák titkosrendőrség alkalmazottja volt, de halálos végű gépkocsibaleset miatt elítélték. Ugyanennek a honatyának másik jeles tanácsadója a Malina-pert nagy intenzitással szorgalmazó legfőbb ügyész felesége.
A legendásan slemil helyi titkosszolgálatnak, a SIS-nek pedig – a Meèiar-korszak örökségeként – semmiféle tekintélye nincs.
A szlovák sajtó híven tükrözi az átlagpolgár baljós sejtelmeit. Ne feledjük: a bíróság csaknem minden vádpont alól felmentette a SIS korábbi főnökét, a Meèiar-kormány piszkos ügyeinek bonyolítóját, Ivan Lexát, aki – miután Dzurinda visszahozatta Dél-Afrikából – büntethetetlenségnek tudatában a becsület lovagjaként közszerepel. A kormánykoalíció pedig a magyarokra mutogat. A helyi magyar pártra éppúgy, mint a magyar kormányra. Az történik, ami a hasonló álkonfliktusok alkalmával. Bizonyítékok nincsenek, kölcsönös bizalmatlanság annál több. Magyarországon mintha mindenki (kormányoldal és ellenzék is) ezen akarná demonstrálni, milyen drága számára „a nemzet ügye”, s eleve feltételezi: a szlovák igazságszolgáltatás politikai megrendelésre dolgozik. A Magyar Koalíció Pártjának európai parlamenti képviselője, Bauer Edit hasonló szellemben szólalt fel Brüsszelben. Szlovák képviselőtársai „tisztességtelen magatartással” vádolták, mert „illetlenség saját államot külországban bírálni”.
Magyarhoni politikusok kedvelt foglalatossága, hogy minden szlovákiai magyar ügyben felettébb kétséges információk alapján minősítik a szlovák közrendet. Egyik magas közjogi méltóságunk a tudomány világába is kirándult, amikor a szomszédos országokat történelmükkel való szembenézésre ösztökélte, miközben maga minimális tájékozottságot árult el. Kísértetiesen ismételte Ján Slota demagógiáját, aki a cseh (és a magyar) históriában szeret rendet vágni. Slota szerint a szlovák nemzetnek két ősellensége van. A magyarok, akik a honfoglalás óta tesznek kárt a szlovákokban. És persze a csehek.
Pártbéli riválisa, Anna Belousová – egy orosz újgazdag milliárdos özvegye – röviden magyar provokációnak minősíti a Malina-ügyet. Belousová híve a pánszlávizmusnak. Ezért sem árt figyelmébe ajánlani III. Sándor magvas megjegyzését, amelyet egy okmányra kanyarított, amelyben a titkosrendőrség, az Ohrana a zsidó pogromokról számol be. Őfelsége ezt írta: „Szeretem, hogyha verik a zsidókat, de ez nem rend.”
Slotáék veszedelmes játékaira kénytelen felfigyelni Fico „szociáldemokrata” pártja is. Igaz, aggodalmakat akkor kezdtek hangoztatni, amikor a Szlovák Nemzeti Párt – a koalíciós szerződéssel szembehaladva – a honvédelmi tárcára vetett szemet. Fico ekkor kijelentette: Slotáék súlyos nemzetközi kockázatot jelentenek pártjának. (Ezzel a Szocialista Internacionálé figyelmeztetéseire, szankcióira utalt.) A szlovák nemzetiek akkor cselekszenek helyesen, ha hallgatnak, mondjuk a Malina-ügyben.
Nagypolitikai malomkövek
Szegény Malina Hedvignek minderről fogalma sincs. Ő ügyetlensége, naivitása vagy egyszerűen kisembersége okán került (mindenképp véletlenül) a „nagypolitika” malomkövei közé. Innen csak összetörve kerülhet ki, ha valaha ki is derül az igazság. Egyelőre, úgy látszik: ügye ürügy. Nehogy egyszer konfliktusmentes legyen az a szlovák-magyar kapcsolat, amelynek karbantartása elsőrendű közös érdek.
