Nagy Bandó András és Sándor György közös könyvükről
A műsorvezető Baló György: Nem azok, amiknek a nagykönyv szerint lenniük kéne. A vidéki munkás-paraszt származék humorista szoclib érzelmű. A riportvárosi flaszterkoptató humoralista népi és nemzeti. Nem a saját kiosztott szerepükben kerülnek szembe egymással, de képesek levenni a maszkot. Beszélgetőkönyv Nagy Bandó András, Sándor György.
Furcsa könyv a könyvhéten. Furcsa pár-beszéd a címe. Egy humorista és egy humoralista beszélgetései. Nem ugyanazon az oldalon állnak, de mintha tévedésből szerepet cseréltek volna, akit eleve liberálisnak hinnénk, keresztény jobboldali, akit az isten is konzervatívnak teremtett, úgynevezett szoclib. Megbeszélik. Békítő show? Bennünket akarnak összebékíteni acsarkodó magyarokat. Győrffy Miklós riportja.
Bejátszás.
Sándor György: – Abba megállapodtunk kölcsönösen, hogy az aktuálpolitikát azt hagyjuk.
Győrffy Miklós: – Miért?
Sándor György: – Hát azért, mert azt annyian acsarkodva úgy csinálják és nem tudjuk, hogy mögötte hiteles emberek vannak-e vagy nem. Az Andris megálmodta ezt a könyvet, majd mindjárt hosszan elmondja. Kitalált engem is ehhez a dologhoz. Ódzkodtam sokáig, aztán láttam, hogy olyan áldatlan ez a helyzet, hogy miért ne. Miért ne értsünk szót. Miért ne. Tudom, hogy nektek is az lenne az izgalmasabb egy talán azért is jött ki a stáb, hogy hátha egymásnak ugrunk, hátha itten szikrázunk egy kicsit. Szeretnénk valahogy megmutatni, hogy egy totálisan két különböző ember, két öntörvényű ember, két önálló estes szólozó le tud egy időre ülni, szót tud érteni, persze volt sok csikorgás, minden, de nem vittük a papírra, mert azt szerettük volna, hogyha valamilyen módon ez követendő.
Nagy Bandó András: – Ha egy olyan vitatkozó könyvet akarunk, hogy a mai politikai helyzetet akarjuk megvitatni, az azt jelentené, hogy a mai az tavaly lett volna és ez a könyv meg az idén jelenik meg. Tehát értelmetlen.
Sándor György: – És jövőre más végleg…
Nagy Bandó András: – Elveszik az egész. Igen. A trendek a folyamatosan jelenlévő érdekességek vagy az általános értékű dolgok lehettek igazából a céljaink. A másik pedig, hogy azért ahhoz, hogy leüljünk, azt mind a kettőnknek tisztáznunk kellett egyrészt magukban, másrészt együtt is, hogy nem amiatt ülünk le, mert különbözőek vagyunk sok dologban, hanem amiatt, mert megvannak közöttünk a hasonlatosságok, az észjárásban és talán a gondolkodásmódban. Mondjuk így, hogy nagy szó, de emberi tisztességben, hozzáállásban, előadóművészként nagyjából ugyanúgy gondolkodunk, a közönséghez való viszonyunk is ugyanaz.
Győrffy Miklós: – A kedvemért beszélnétek-e olyan dolgokról most, amiben nem értetek egyet? Ha kell valami mankó, mondanék ilyen címszavakat.
Sándor György: – Kell valami mankó, kell. Neked kell?
Nagy Bandó András: – Kell.
Győrffy Miklós: – Jó. Akkor azt mondanám, hogy szabadság. Hogy volt ez anno, hogy van most?
Nagy Bandó András: – Ha magam szempontjából gondolkodok a szabadságon, akkor azt mondom, hogy még az is nehézséget okoz, hogy azt bebizonyítsam, hogy annyira szabad vagyok, hogy függetlenítem magamat politikai – majdnem ártalmakat mondtam, milyen jó freudi elszólás – politikai áramlatoktól, oldalaktól, magyarán próbálom kiépíteni azt a fajta függetlenséget, szabadságot, ami számomra azért fontos és azért kell, hogy valahogyan meg tudjam mutatni azt, hogy valóban igaz a tétel, hogy a rám nyomott bélyeg, amit innen vagy onnan nyomnak az annyiban hamis, hogy én ugyan törekszem, dehát ez a világ olyan, hogy teljesen nem tudsz függetlenedni, az akaratod ellenére se történhet meg, hogy teljes mértékben szabadnak gondold magad.
Győrffy Miklós: – Gyuri, szabadabb vagy-e ma, mint voltál tegnap és tudod mit értek a tegnap alatt?
Sándor György: – Tegnap előtt kilencven előttet írt. Tehát nem vagyok szabadabb. Sőt rababb vagyok.
Győrffy Miklós: – Miért?
Sándor György: – Azért, mert találkozik az előítéletes az ítélet végrehajtóval. Csak el ne hamarkodják. Azért kérlek szépen, mert az úgynevezett értelmiség szanaszét van. És lassan a tízmillió ember is. Azért kérlek szépen, mert ebben a szabadságban ebben a friss szabadságban itt a szabadosság valahogy nagyon belejött. És valahogy én nem tudom, nem tudom. Engem például ilyen árulónak tartanak, meg hogy én a korábbi Sándor Gyuri, meg hogy minden nagy táborom volt, minden és egyértelmű volt, ha leegyszerűsítem, egy ilyen antibolsevik fenegyerek voltam, aki nagyon megmondtam és azért jöttek
Győrffy Miklós: – Na de Gyuri, akkor jobb volt? Vagy neked
Sándor György: – Hát én nem sírom vissza, de jobb volt. Jobb volt, de jobb lehet, ez ilyen gyerekbetegség, átmeneti kor, lehet, hogy mi már nem éljük meg, de jobb lehet, jobb lehet, még nincs semmi nagy baj, csak egy kicsikét mindenki megzavarodott, szóval egy kicsikét, ugye én rám mondják, hogy a könyvben elhangzik, hogy megkattantam vagy valami, erre megírtam húsz év után az új estemet a Több őrült naplóját. És akkor ott elmondom azt, hogy én úgy hiszem, hogy a mai napig ez a pálya, ez a több mint negyven éves pályafutásom ez egyenes ívű, nem tudom az Andris, hogy érzi, te hogy érzed, nézőket nem tudjuk megkérdezni most, de én ugyanazokat az értékeket vallom most is, féltem, védem.
Nagy Bandó András: – Volt egy határozott és mindenki által látott cél. Illetve célpont. Amellé mindenki felsorakozott, mert az a célpont egyértelmű volt. Most ha lebontjuk, akkor az jön ki belőle, hogy a szovjet csapatok ideiglenes ittléte és az egypárt rendszer. Ez egy összetartozó közösség egyöntetű célja volt, hogy ezt nem akarjuk. De amint ez az egy cél megszűnt hirtelen többféle cél lett, mert azt a célt, amit meg akarunk valósítani, már mindenki másképp képzelte el.
Győrffy Miklós: – Azt mondják, én is azt mondom, hogy ti mintha összecserélődtetek volna, pedig ez nem lehet a szülészeten nem cserélődhettetek, hiszen, Gyuri
Sándor György: – Jobb oldalnak vagy ál-liberális vagy valódinak.
Győrffy Miklós: – Igen, igen, igen. Miért nem ott vagy te, ahova a magad helyét is, mint lehetőséget
Sándor György: – Ott vagyok kezit csókolom. A többiek nincsenek ott. Ha így tetszik, no. Én ott vagyok. Hát mi a baj? Előítéletes világban vagyunk, hát imádják az árulókat, imádják, akik hűségnyilatkozatot tesznek, de az az ára, hogy megtagadd az egyiket.
Győrffy Miklós: – Nem kéne neked máshol állni? Ott, ahogy a Gyuri van? Cseréljetek, ne cseréljetek. Nem kéne?
Nagy Bandó András: – Ez egy furcsa dolog, mert
Sándor György: – Erről a profilomról is be szeretnék mutatkozni.
Nagy Bandó András: – Ez egy jó ötlet egyébként, rendezőiszóval úgy gondolom, hogyha számon kérnék tőlem azt, hogy én miért nem ott állok, hiszen te jobboldalra tartoznál, ezekhez kéne kötődnöd
Sándor György: – Vérbeli magyar gyerekegy enyhébb izraelitába oltott
Nagy Bandó András: – Csakhogy amikor az ember a véleményét megfogalmazza, akkor a leírása vagy a kimondása idején nem arra gondol, hogy merről állok, hanem csak arra, hogy mit akar mondani.
Sándor György: – Te a védtelen kisemmizett, megalázott kisemberekben ezzel, ezekkel a történetekkel tartod a lelket. Nem a népi urbánus zsidókeresztény, nem tudom mik között van a törésvonal, hát ezek avítt dolgok, ezek mesterségesen szítják, hogy eltereljék a valós problémákról a figyelmet.
Győrffy Miklós: – De kik szítják Gyuri?
Sándor György: – Hát kik szítják, hát például a média. Most nem éppen, ha bent marad.
Nagy Bandó András: – Úgy zárok le egy megjegyzésem, egy történetem egy általam elmesélt blokkot, hogy reagálhatnék ugyan arra, amit a Gyuri nem az én észjárásom szerint mondott. De mivel pillanat, pillanat Gyuri, pillanat
Sándor György: – De hol van az ő észjárása az enyémre? Hátnézzétek meg a tekervényeit.
Nagy Bandó András: – De mivel olyan tisztességesen fogalmaz meg valamit
Sándor György: – Ezt még egyszer, hogy tisztességesen.
Nagy Bandó András: – Tisztességesen fogalmaz meg minket.
Sándor György: – De ki? De ki fogalmaz?
Nagy Bandó András: – Sándor György humoralista. Olyan tisztességesen fogalmaz meg valamit, hogy én arra kíváncsi füllel és ha lehet azt mondani, befogadó készséggel állok, számomra nem hathat egyetlen gondolata se úgy, hogy ez tőlem idegen, hanem azt mondom, egy másik ember véleménye, ami a mi könyvünkben kell, hogy tükröződjön, hogyha két különféle vélemény van egymás mellett, akkor se arra megyünk, hogy azt mi határozzuk meg, hogy melyik a helyes. Hanem arra, hogy az olvasó ebből bontson ki minket.
Győrffy Miklós: – Ti tulajdonképpen ebben a beszélgető könyvben is ebben a beszélgetésben is különféleképpen gondolkodtok, de mégis nagyon megértőek vagytok. Elfogadóak.
Sándor György: – Hát féltestvérek vagyunk könyörgöm. 9 évvel fiatalabb, Deszken nőtt föl, én Pesten, és az agytekervény, a lelke, az igazságérzete, az ambiciz én enervált vagyok, fáradt, link és bohém. Ő pedig egy munkamániákus őrült, úgyhogy az én könyveimet majd most fogják olvasni, mert átcsempésztem ide, mert eddig kutya se olvasta.
Bejátszás vége.
Baló György: – Mielőtt búcsúzunk, fájdalommal és együttérzéssel mondjuk, hogy 82 éves korában meghalt Darvas Iván, aki egészen bizonyosan úgy fogunk és úgy fognak nagyon sokkal utánunk is emlékezni, mint a 20. század második felének egyik kimagasló magyar színművészére. Volt ennek a műsornak is vendége Darvas Iván. Friderikusz Sándor beszélgetett vele. Részlet.
Bejátszás.
Darvas Iván: – Saját jövőm annyiban természetesen nagyon-nagyon mélyen foglalkoztat, hogy hát egy nagy-nagy és jelentőségteljes esemény előtt állok. Nem vitás. Hát ez az esemény, ha szabad így kifejeznem, hát az elmúlás, a halál. Ami hát nem egy mellékes dolog, és ma már sokkal közelebb állok hozzá, mint hetvennyolc évvel ezelőtt. Tehát természetesen Vass István rendkívül okos és rendkívül tehetséges költő mondta itt ebben a televízióban ezen a képernyőn lehetett látni, amikor azt mondta, hogy aki hetven fölött nem a halálra gondol, az hülye. Tehát ilyen értelemben én el szeretném kerülni a hülyeséget. Tehát természetesen foglalkozom ezzel a gondolattal.
Bejátszás vége.
Baló György: – Darvas Iván. Mához egy hétre találkozunk. Köszönjük, viszontlátásra.
A szólás szabadsága
