Aki Jordániában jár, semmiképp nem hagyhatja ki az Izraeli határ közelében lévő sziklavárost. A vöröses hegyfalakba simuló elképesztő épületek több ezer éve állják az idő és a sivatag viharait.
Öt kurta hét, egészen pontosan 33 nap van már csak hátra a világméretű szavazásból, ami eldönti, hogy melyik hét ember alkotta építményt nevezhetjük 2007. július 7-től a világ új hét csodájának. A jelölteket bemutató sorozatunk is vészesen közelít a végéhez, a most következő esélyes a márciusban közzétett részeredmény szerint nagy valószínűséggel bekerül az emberiség kulturális örökségét szimbolizáló héttagú csoportba.
Petra, a sziklaváros
A csodaesélyesek listája
Aja Szofia székesegyház (Isztambul, Törökország) Akropolisz (Athén, Görögország) Alhambra (Granada, Spanyolország) Angkor romtemplomai (Kambodzsa) Chichén Itza maja piramisa (Yucatán-félsziget, Mexikó) Eiffel-torony (Párizs, Franciaország) [Gízai piramisok (Egyiptom)]Húsvét-sziget szobrai (Chile) Colosseum (Róma, Olaszország) Kreml és a Vörös tér (Moszkva, Oroszország) Kiyomizu templom (Kioto, Japán) Machu Picchu romvárosa (Peru) Megváltó Krisztus szobra (Rio de Janeiro, Brazília) Nagy Fal (Kína) Neuschwanstein-kastély (Füssen, Németország) Operaház (Sydney, Ausztrália) Petra, sziklaváros (Jordánia) Stonehenge (Avebury, Egyesült Királyság) Szabadság szobor (New York, Egyesült Államok) Tádzs Mahal (Agra, India) Timbuktu vályogvárosa (Mali)
Mindenféle túlzás nélkül ki lehet jelenteni, hogy Angkor (Kambodzsa) és Machu Picchu (Peru) mellett a jordániai Petra a harmadik legkomplexebb csoda, amire szavazni lehet. Az Arab sivatag peremén, az izraeli határtól 25 kilométerre keletre, a Wadi Musa nevű kis falutól 3 kilométerre nyugatra, a Holt-tengertől délre húzódó hegyláncok közt rejtőző ókori várost 1984-ben nyilvánította az UNESCO a világörökség részének, elismerve ezzel a közel-keleti történelem egyik legrégebbi településének jelentéségét.
Petra – ami görögül annyit tesz: szikla – városának kialakulása a messzi múlt homályába vész. A ma embert próbálóan sivár, sziklás, forró sivatagi tájban 9 ezer évvel ezelőtti település maradványait tárták fel a régészek, a nabateusok – egy arábiai szemita népcsoport – az i.e. VIII. század környékén telepedtek le a területen, és ők virágoztatták fel hosszú évszázadokra Petrát, a nabateus birodalom lenyűgöző fővárosát.
A meredek sziklák övezte völgyben kialakult város egy része egészen máig fennmaradt, ami annak köszönhető, hogy lakosai a hegyek vöröses, rózsaszín mészkő és homokkő szikláiba vájták monumentális, görög hatásokat tükröző templomaikat, a négyezer fő befogadására képes amfiteátrumot, a sziklák falaiban alakították ki százával palotasírjaikat. A nabateus birodalom már rég elenyészett, de a lélegzetelállító látványt nyújtó hellenisztikus sziklahomlokzatok kiállták az évszázadok viharait – az több száz négyzetkilométeres területen bőven találni ma is látnivalót.
A nabateusokról annyit lehet tudni, hogy az ókori kereskedelmi útvonalak kereszteződésénél letelepedő, kezdetben állattenyésztéssel foglalkozó nép hamar felismerte a hely stratégiai jelentőségét, és az arra megforduló kereskedőktől, a földjeiken áthaladó karavánoktól vámot szedtek, megalapozva ezzel a birodalom gazdagságát. Fő istenük Dushara, a Hegyek Ura (egyes források szerint a Nap Istene), a nabateus panteon feje volt, de többistenhívők lévén, más kisebb isteneknek is áldoztak – imádkozó és áldozati helyeik részben ma is megtalálhatók a területen. (A város egyetlen nagyobb, máig megmaradt szabadon álló épülete, a Dushara tiszteletére emelt templom, középpontjában a mekkai Kába-kőhöz hasonlatos oltárkő.)
Klikk a képre!
A sivatagi nép tagjai a csatornázás mesterei voltak, a sziklaváros ivóvízellátását vízvezetékek, sziklába vájt csatornák, ereszek, gátak és ciszternák rendszerével oldották meg, egyúttal védve sivatagi oázisukat az özönvízszerű esőktől is. Az arab város vesztét részben a víztől függés okozta: a római hódítások idején, i.sz. 105-ben az éles szemű Trajanus fölmérte, hogy a víz útjának elzárásával megadásra kényszerítheti az amúgy katonailag jól védhető várost.
Főbb adatok:
Hely: Petra, Jordánia
Épült: i.e. VIII. sz.- i.sz. I. sz.
Stílus: hellenisztikus
Anyag: mészkő, homokkő
A hanyatláshoz nagyban hozzájárult az is, hogy ez idő tájt helyezkedtek át a kereskedelmi útvonalak a tengerre, a fő bevételi forrásától megfosztott, fénykorában több tízezer lakosú Petra hamarosan elnéptelenedett. Sem a rómaiak, sem a később erre megforduló bizánciak, arabok és keresztes lovagok nem telepedtek le huzamosabb időre, Petra az ókor végére feledésbe merült, és a sivatag – no meg néhány beduin család – kezdte meghódítani.
Petrát 1812-ben egy svájci származású utazó, Johann Ludwig Burckhardt fedezte fel újra – legalábbis ő tudósította ismét Európát a bibliai legendák homályába veszett város létezéséről. A Siq néven ismert szurdokon át érkező orientalista szeme elé fantasztikus látvány tárult: a kőbe vésett görög stílusú paloták, sírkamrák, és a napszaktól függően más-más színárnyalatú, rózsaszín, vörös sziklák világon egyedülálló együttese a még mai utazókba is belefojthatja a szót.
A Dusharának emelt központi templom, a Kaszr el-Bint Finaun mellett ötszáz, helyenként 30-40 méter magas, kőbe vájt, kívülről palotának, templomnak tűnő épület látható ma Petrában – köztük az egyik legszebb, a Siq-ből kilépve elsőként a szem elé táruló monumentális al-Khazneh, a „Kincstár”. A kifinomult, precíz kőfaragó tehetségről tanúskodó épületek „belül” sötét, sziklába vájt termekben folytatódnak. Eredeti funkciójukról nem maradtak fenn feljegyzések, a régészek szerint feltehetőleg sírkamráknak használták a város lakói – ennek némiképp ellentmond a rejtély, hogy emberi maradványokat, csontokat egy darabot sem találtak.
