Évente 250 milliárd Ft-ot költünk szeszesitalra
A műsorvezető D. Bányász Gergő: Jól figyeljenek, hosszú számsor következik. Évente 15 ezer ember hal meg alkohol miatt Magyarországon. Átlagosan, szintén évente, 20 litert alkoholt iszunk meg és 250 milliárd Ft-ot költünk szeszesitalra. Jól hallották, 250 milliárd Ft-ot. De már nemcsak az alkoholizmus számít szenvedélybetegségnek. Gyógyítandó a munkamánia, és a vásárlási kényszer is.
– R.: Mindegy, hogy mi, csak ártson. Magyarországon nagyon sokan képviselik ezt az elvet, ha alkoholról van szó. Átlagosan fejenként és évente 20 liter csúszik le belőle. Már csak a számadat is rettenetes, az alkoholizmus, mindent beleszámítva, 700 milliárd Ft árt okoz a magyar államnak. Viszont központi alkoholstratégia, azaz egy komplex intézkedésrendszer a megelőzésre, a fogyasztás csökkentésére és a gyógykezelésre az egyelőre nincsen. Azaz, hogy van, de úgy tűnik egy fiók mélyén. A Buda Béla vezette munkacsoport egy éve megfogalmazta a tennivalókat, de nem történt semmi.
– Dr. Buda Béla, főigazgató, Országos Addiktológiai Intézet: Most valahogy így a társadalom és a politika ilyen rejtett összekacsintásban van. Tehát a társadalom valahol nem érzi át, hogy ezzel foglalkozni kell, a politikának van elég baja, és hát valahogy az alkoholistákról miután bajba jutnak könnyen lemond a közvélemény.
– R.: Egy pár éve készült nemzetközi felmérés szerint mi magyarok évi 250 milliárd Ft-ot költünk szeszesitalra. A gyártók nem csoda, hogy sokat költenek hirdetésre, nekik ugyanis érdekük, hogy fogyjon a termék. A szakember szerint mégsem elsősorban az alkohol lobbi a fő kerékkötő.
– B.B.: Inkább félek a bürokratikus tehetetlenségtől, attól, hogy aránylag összetett intézkedés az alkoholpolitika, amely hiszen mai tudásunk szerint kb. 33-35 olyan terület van, ahol intézkedések létrehozásával, ellenőrzésével és összehangolt alkalmazásával lehet hatni.
_ Gábor Edina, főigazgató, OEFI: Természetesen elkészült az alkoholstratégia Magyarországon, de még a kormányzat által nincs elfogadva. A népegészségügyi programhoz tartozó szenvedélybetegséggel megelőzéssel kapcsolatos programok az ősz folyamán kerülnek újra a kormány elé, és kezdünk el újra azon gondolkozni, hogy mit lehet evvel kapcsolatban csinálni, hiszen az egészségügy reformja volt most a fókuszban.
– R.: Szóval ősszel lesz arra esély, hogy elinduljon valami. Addigra nemcsak egy szándék elsz, hanem állítólag pénz is. A drog, az alkoholbetegek és a nikotinfüggők betetségét kezelni akarják egyszerre. Ugorjunk néhány kilométert Budapestről, ez a pomázi rehabilitációs intézet, népszerű nevén a Dolina. Azok élnek itt, akik alkoholproblémákkal küzdenek, és nem elég tehetősek ahhoz, hogy egy magánintézményben gyógyuljanak. A festői környezet valszínűleg nemcsak önöknek tűnik fel. A területre mások is szemet vetettek. Az intézetet ugyanis eladták. Ősztől az itt élő alkoholbetegeknek el kell innen menniük, hogy hová, az majd kiderül.
– Dr. Strumpf Imre, intézetvezető főorvos: 20 % kb. akinek van lakása, van hozzátartozója, aki törődik vele. Ezeknek az elhelyezése a legkönnyebb a jelen helyeztünkben, hiszen Dolina novemberben megszünik. Ebben a évben nekünk innen el kell mennünk. Nekem is.
– R.: Most viszont még működik. A szabályok szigorúak, de az itt élők ezt önként vállalták.
– Rumli János: Itt nagyon kőkeményen veszik, mert kontrollálnak, mit tudom én iszik valaki egy pohár sört vagy valami, kimutatja a szonda, akkor szankciókat von.
– R.: Mik a szankciók?
– R.J.: Mik a szankciók? Az, hogy egy hónapig mozgáskorlátozás, hogy nem hagyhatom el az intézetet.
– R.: A közösség is szigorú. Egymásnak sem nézik el, ha valaki a pohár után nyúl.
– Salánki László: Más meg fogyasztja az italt és akkor én itt küszködök ilyenekkel, hogy én márpedig, ha gond van, nem iszok, akkor ő miért iszik? Ő miért teszi ezt meg? Tulajdonképpen akkor hiteltelen lesz az én szememben, tehát nem ezért jött ő ide, azért jött ide, mert neki is ugyanúgy problémái voltak, elhagyta a családja, rászóltak, nem fogadják, nem kellesz otthon, menjél ahova akarsz, élj, ahol akarsz, itt meg van egy közösség, ami befogadta. Tehát ennek mi az ára? Csak annyi, hogy nem kell inni.
– R.: Pedig ő is, csakúgy, mint az itt élők többsége keményen ivott. Családja kitagadta, megjárta a hajléktalan szállót is. Most a helyi büfében dolgozik.
– S.I.: Az alkoholista szabású jellemből és életvitelből sokan tudatk itt kibújni, és ismét egészséges polgár szabású emberekké váltak, ebben a rendszerben. Hogy néznek ki az aluljáróink? Társaink, embertársaink, mint emberi disznók jelennek meg sokszor ott, húgyszagban, állandó ivás közepette, kábítják magukat, beteg emberek, én nem őket ítélem el. A mi vezetőinket ítélem el, és a normáinkat ítélem el, hogy ez így lehetséges.
– R.: Csakhogy a feltételek egyre nehezebbek. A vizitdíj bevezetése miatt pl., mondják a szakemberek, látványosan visszaesett azoknak az alkoholbetegeknek a száma, akik az egészségügyi ellátórendszerben keresnek gyógyulást,
– B.B.: Az a néhány kórházi részleg is megszünt, ahol fekvőbeteg-ellátás folyt. És rendkívüli mértékben megnehezedett a járóbeteg-ellátás.
– R.: Mi a tanulság? Az alkohollal nem lehet nem foglalkozni, azt is nehéz megérteni, hogy ez eddig miért nem történt meg.
– G.E.: Mindig, mindenki megpróbálta, csak valahogy az a konszenzus, a szakmai konszenzus nem jött létre a stratégia körül, ami elvihette volna a kormányzatig és a kormányzaton belül elvihette volna a döntésig az alkoholstratégiát.
– R.: Évente 15 ezer ember hal meg az alkohol miatt Magyarországon. A lakosság egytizede nagyivó, vagy éppen alkoholist. Központi alkoholstratégia viszont egyelőre még nem létezik.
– Mv.: Az Este vendége, Kassai Farkas Ákos, a Nyírő Gyula Kórház osztályvezető főorvosa, jó estét kívánok főorvos úr.
– Kassai Farkas Ákos, Nyírő Gyula Kórház osztályvezető főorvosa: Jó estét kívánok önnek is és a nézőknek is.
– Mv.: A sör, a bor, és a pálinka, ezek több száz éves italok. Több száz éve isszuk, illetve isszák. Tehát több száz éve van alkoholizmus is, ezek szerint ez a betegség gyógyíthatatlan.
– K.F.Á.: A ok-okozati öszefüggés nem ennyire egyértelmű. Az európai kultúrában amit hívhatunk úgy, hogy görög-római, zsidó-keresztény kultúrkör, az alkoholnak megvan a maga társadalomolajozó kommunikációt fejlesztő szerepe. Tehát nem vagy nem mindig vagy az esetek jó részében nem az alkohollal, mint molekulával van baj.
– Mv.: Bocsánat, akkor hadd fordítsam meg a kérdést, akkor mikor alakult ki az alkoholizmus mint betegség, ha nem a alkohol keletkezésekor?
– K.F.Á.: Az alkohollal minden korszaknak, minden társadalomnak gondja volt, az alkoholfogyasztás következményeivel. Vagy káros következményeivel. Hát Hammurapi törvénykönyvében is voltak szabályok arra, hogyha valaki közfunkciót látott el, akkor ezen idő alatt, amíg ő a közt szolgálta tilos volt alkoholt fogyasztani, ugyancsak a törvényekben, hogyha a gyermekáldás végett bujok ágyba a feleségemmel, akkor nem lehetett alkoholt fogyasztani, mer tudták már a alkohol magzati szindrómának a következményeit.
– Mv.: Ha lenne tiltás akkor az az ön dolgát egyszerűsítené vagy nehezítené?
– K.F.Á.: Hát akkor az iszlám példa ugye itt van, ahol tiltja ugyan az iszlám, azt mondja, hogy a Korán három verse szabályozza az alkoholkérdést, de annak idején a három szúrához hozzárendeltek II. Kalifa, tehát 80 botütést, annak volt annak volt a terápiás haszna…
– Mv.:…jaj, akkor bocsánt…
– K.F.Á.: Én azt gondolom, hogy nem feltétlen a tiltásról szól, és ez eddig sem vált be, legalábbis európai kultúrában, kultúraidegen is lenne az absztinencia, az absztinencia az a beteg, a függőkre, a betegekre vonatkozó, a társadalom egészének másképp kellene az alkoholhoz állni.
– Mv.: Felteszem általánosságban a kérdést, nagyon sok szenvedélybetegség van, dohányzás, drog, alkoholizmus, ezek gyógyíthatóak? Egyáltalán lehet-e egy csomóban, vagy egy csomagban, vagy egy pakkban beszélni erről az egészről, az összes szenvedélybetegségről?
– K.F.Á:: Nagyon nehéz egy csoportban beszélni róluk. Beszélhetünk az anyagfüggő szenvedélyekről, amiket ön is említett, a felvezetésben volt szó a nem anyag típúsú, viselkedéstípusú függőségekről. Tehát, de az anyagtípusún belül is más-más stratégiákról van szó. Tehát azt gondolom, hogy betegségként akkor lehet bármilyen szenvedélybetegségről beszélni, vagy függőségről beszélni, ha a szerrel, vagy a viselkedéssel összefüggésben valakinek akár testi, akár lelki, és/vagy, tehát egzisztenciális vagy familiás problémája származik. Tehát egyfajta következményből fejthető ez elsősorban vissza.
– Mv.: Köszönöm szépen, még találkozunk. Ez volt Az Este. számunkat és címünket már láthatják is a képernyőn, utánunk a Kultúrház következik, nézzenek be oda is. Viszontlátásra!
Az Este
