Forrás: Híradó

2007. május 20.

Beszámoltam még januárban arról, hogy Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke meglátogatott Erdélyben olyan településeket, ahol a magyarországi költségvetés, a magyar műemlékvédelem támogatásával újult meg egy-egy épület, vagy éppen megkezdődött azok műemléki kutatása, feltárása, művészettörténeti megvizsgálása. (l. a 190. adást) Az utat az Elnökasszony felhasználta arra is, hogy találkozzék a magyar politikusokkal és az ottani kulturális élet jeles képviselőivel. Így történt az idén tavasszal Szlovákiában is. Ezen az úton is elkísértem, egy könnyű kis kézi kamerával, hogy hozhassak az útról Önöknek emlékképeket.

Az út Pozsonnyal kezdődött, mi is azzal kezdjük ebben az adásban. Mindent megnézni nem volt elég idő sehol, úti beszámolóm is felér egy rohanással.

A pozsonyi várat Mária Terézia építtette át mai formájára, történelmünk fontos helyszíne. Tisztelt Nézők, avagy olvasók, tudták-e vajon, hogy Haynau itt írta alá az aradi tizenhármak halálos ítéletét?! Érdekesség az a tábla, amelyen azt szemléltetik, hogy itt már a magyarok bejövetele előtt is erős vár állt! Azután itt van egy új szobor,

Al¾beta Durínska szobra. Ha nem lenne külön felállítva mellette egy másik háromnyelvű tábla (angol-német-magyar), nem tudnánk hogy Árpádházi Szent Erzsébet, II. Endre és a meráni Gertrúd királyné lányához jöttünk látogatóba.

A német nyelvűn Thüringiai Erzsébetként szerepel, mert oda adták férjhez 14 évesen…

A várból az utóbbi évek toronyházaira is rálátunk. Ezekről bizony ma már másképp gondolkoznak a pozsonyiak! Jól rálátni a Szent Márton dómra, ott koronázták 1563-tól 1830-ig a magyar királyokat. Rálátunk az 1972-re felépült

új Duna-hídra, amelynek a kedvéért lebontották az addig fennmaradt középkori várost a vár alatt. A városon átvezető széles új főút helyén, a megmaradt házak mellett volt a régi zsidó negyed, s a megmaradt házak mellett olvasható két (szlovák és német) nyelven is a

“Zsidó utca” felirat, ami persze már nincsen, csak a történelemkönyvek lapjain. Helyette van ez a furcsa, talán nem túlzok, ha azt mondom, nem egy főváros közepébe illő látnivaló, a városon átvezető autópálya aluljárórendszere.

A “partján” áll a koronázó templom, csúcsán a három mázsás aranyozott koronával. A Belvárosban találunk Liszt Ferenc emléktáblát, és a templom háta mögött ott van Bartók Béla emléktáblája is, Bartók ugyanis Pozsonyban volt gimnáziumi diák.

Újabban egyre több a terasz, egyre hangulatosabb Pozsony belvárosa, érdemes odalátogatni, és sok érdekesség várja ott a magyar turistát. A Michalska ulica avagy Szent Mihály utca sarkán föltártak egy reneszánsz kőkaput egy épületnyire a Magyar Köztársaság Pozsonyi Nagykövetségétől. A középkori város egyetlen magmaradt városkapuja, a Mihály-kapu mögött sorban megújulnak a házak.

Közöttük például a Jeszenák-palota és a magyar reformkori országgyűlések, a pozsonyi diéták palotája is, amin sokáig csak a Mária Teréziára vonatkozó latin nyelvű szöveg volt olvasható, valamint az, hogy Ludovit Stúr szlovák országgyűlési képviselő itt harcolt a kisebbségek jogaiért. Most itt a meglepetés, ott van újra a régi magyar címer az

Országgyűlés egykori épületének homlokzatán, és hogy mi volt ez a ház, bizony ez nagy újdonság: ki van már írva a falra két nyelven (szlovákul és magyarul) is.

Szili Katalin találkozott a követségen a szlovákiai magyar notabilitásokkal, én pedig ez alatt a beszélgetés alatt elmentem körülnézni a Fő tér környékén, hogy még néhány felvételt készíthessek Önöknek. A Magyar Nagykövetség a Mihály utcától két lépésre, a belvárosi főtértől meg mindössze néhány háznyira van.

A Fő téren áll a Régi Városháza, ma már múzeum, amelynek a kapuja mellett ott vannak a falban az “etalonok”.

Tehát azok a mértékegységek, amelyek az ősi Pozsony, Pressburg, avagy – szlovák nevén (a Bratislava szót 1921. táján alkották) – Pre¹pork polgárai számára irányadók voltak.

A Fő téren állt Rómer Flóris, a legendás pap, a híres művészettörténész, a magyarországi műemlékvédelem alapítójának mellszobra. Most, hogy megtaláljuk, be kell mennünk az Óvárosháza kapujának boltívei, szép zárókövek alatt az udvarra, oda került be a szobor. De megvan.

Járkálva tovább a Prímási palota felé és vissza a Nagykövetség felé, további szép részleteket láthatunk. Például Zsolnay-cserepekkel burkolt háztetőt, feltárt falfestést, amit kiegészítés nélkül konzerváltak. Érdemes Pozsony belterületén mászkálni. Az ember igazi belvárosi ódon hangulatokra talál.

Érdemes megnézni a terméskő kövezeteket, az egyik utcában egészen különleges: azért csinálták olyanra anno, hogy a lovak el ne csússzanak rajta. Meghagyták, megőrizték. Példamutató dolog!

A többiről kénytelenek, Kedves Nézők, személyesen meggyőződni mint turisták. Pozsonyról ennyit tudtam kevéske időmben megörökíteni.

Deáki háromhajós temploma következett az úton, s e több periódusban épült téglatemplom következik a műsorban is. A legrégibb épületrész a XI. századi Szent István kápolna, amelynek az kevéssé látszik, mert középkori falfestéseit a XX. század közepén új festményekkel takarták el.

Az egykori monostor nevezetessége, hogy itt őrizték becses nyelvemlékünket, a Halotti beszédet tartalmazó Pray-kódexet. A falra kitett képeken látható az is, hogy hogyan nőtt, növekedett a templom az évszázadok folyamán.

Az idegenvezető itt Merva Arnold helytörténész volt, aki a ház történtét rendkívül színesen magyarázta el a jelenlévőknek.

A templom különlegessége kétszintes volta.

Megmásztam a szűk és elég szép faragott falépcsőt, egészen a padlástérig, ahova azután a többiek is följöttek. Egy második templom van fenn a padlástérben. A tető fa szerkezetei miatt olyan alacsony ez az egész, hogy csak meghajolva lehet eljutni egykori szentélyéig. Ott, ahol az oldalhajók lehetnének, szerzetesi cellák vannak, illetve voltak, természetesen csak a helyüket nézhetik meg az utazók.

Van minden, ami arra utal, hogy itt valaha egy különleges rendház működhetett, ahol egyházi szertartásokat is tartottak. Igazán különös kaland megnézni a deáki templomot, én még nem láttam ilyet korábban soha. A Magyar Állam támogatásával valósulhatott meg az erősen vizesedő templom teljes műszaki rekonstrukciója.

Új vár – olvasható a kövezeten latinul Érsekújvárott, és Pischinger Géza polgármester volt az idegenvezetőnk, akitől megtudtuk, hogy a valamikori várnak a körvonalait tükrözik a mai utcaelrendezések is, és az egyes lakótelepek úgy vannak kiépítve, a lakónegyedek, hogy egy-egy lakónegyed egy bástya, tehát ha felülnézetből nézzük a várost, akkor látjuk a várnak a körvonalát.”

Azon a helyen, ahol a latin nyelvű “Új vár” felirat olvasható a főtér közepén, ott állt a vesztőhely, ott fejezték le a Rákóczit eláruló Ocskay László brigadérost (L: Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig).

Szinte csak a templom maradt érintetlen a második világháborús szőnyegbombázások során. Majdnem minden elpusztult akkor a 450 éves városból. A sétáló utcán elhelyezett képről, nagy “poszterről” megtudhatjuk, milyen volt eredetileg a Várdai Pál érsek által elkezdett, majd Oláh Miklós érsek által befejezett vár. És a történelem ott olvasható a sétáló utca burkolatában bronztáblákon. Majdnem minden fontosabb dátum, adat.

Az is, mikor kapták meg a városi jogokat, mikor volt a vár Rákóczié. Azután 1725: a vár teljes lerombolása, majd a nagy tűzvész időpontja: 1810, 1944: a zsidóság deportálása és meggyilkolása, majd 1945: a város porrá bombázásai. Arról – természetesen – már nem beszél egy további bronztábla, hogy az elhurcolásokat és szőnyegbombázásokat túlélő lakosságból közel 4000 magyart telepítettek ki a II. világháborút követően.

Kassák Lajos új szobrot kapott a sétáló negyedben!

Következzék a Kassák kiállítás. Fogadjunk, hogy kevesen voltak itt, tisztelt Nézők! Pedig érdemes megnézni!

A földszinten “Words for Kassak” címmel olyan képeket, szobrokat láthatunk, amelyeket más festők, szobrászok alkottak Kassák Lajosra, Érsekújvár szülöttére emlékezve.

Az emeleten fantasztikus képzőművészeti gyűjteményt őriznek, illetve mutatnak be. Olyan képeket, amelyek magyar országos múzeumoknak is a büszkeségei lennének. Művészettörténész magyarázta az Elnökasszonynak, Csáky Pálnak és a többieknek, hogy melyik alkotás kinek a műve, mikor született. Van itt – csak hogy a kedvenceim közül válogassak – Barabás Miklós és Mednyánszky László, tőle mindjárt kettő is.

Azután van itt Nemes-Lampérth, Egry József, van Aba-Novák Vilmos, a XIX-XX. századi magyar művészet számos rendkívüli értéke lóg a falakon. Szerintem, aki Érsekújváron jár, és kicsit is vonzódik a művészetek iránt, el ne mulasszon ide belépni.

A kiállítóház, avagy múzeumi épület legfelsőbb szintjén Kassák Lajos életműve a látnivaló. A sokoldalú alkotó grafikái, képei, írásai, könyvei, emlékkönyvei láthatók ezen a szinten. Érsekújvár büszke Kassák Lajosra, a város szülöttére, aki könyvet is írt a településről.

Megkoszorúztuk Nagysallón a “48-as emlékművet, s aztán megérkeztünk Fülekre, ahol a küldöttség meghallgatta a településről szóló ismertetőt, a polgármester előadásában, majd meglátogattuk együtt a várat, amelyről már többször készítettem felvételeket (l: 148. adás, 159. adás). Általában akkor, amikor gyerekek dolgoztak a középkori vár romfalai között. Hiszen a fülekiek most már negyedik éve rendeznek várszépítő ifjúsági tábort itt, a várban és környékén, amit a Hungaria Nostra, vagyis a Város- és Faluvédők Szövetsége (Hungaria Nostra) is segít. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és Fülek város önkormányzata pedig két éve már értékfelmérő tábort szervez magyarországi művészettörténész-, építész-, régész-, és tájépítész egyetemi hallgatók számára.

Kalauzunk a várban Agócs Erika és Agócs Attila volt. Megtudtuk, hogy van olyan 1246-ból származó fontos oklevél, amelyhez ma kis legenda is fűződik. Ezt tartják a város első írásos említésének. Ez arról szól, hogy IV. Béla elkobozza Fulko rablólovagtól a füleki várat. Ki tudta, hogy létezett Fulko nevű rablólovag, és hogy a vár az övé volt eredetileg? Azt is kevesen, hogy nem a császáriak, hanem Thököly Imre robbantotta föl a várat 1682-ben. A helyszínen magyarázó ábra van, hála Istennek magyarul is.

Az Országgyűlés elnöke több helyütt is elmondta az összegyűlt riportereknek, hogy a magyar állam igyekszik segíteni a magyar történelem szlovákiai helyszínein is, amit lehet.

Újdonság volt számomra, hogy rendbe hozták a várhoz vezető utcát, vadonatúj a kövezet, vannak kandeláberek, s a házak egy része is tatarozva van. Hangulatosabbá lett ez a környék, bár nincs még teljesen kész. Itt van Fülek különleges, pálmafás(!) címere a kövezetben.

Rimaszombatban szintén nagyon kedvesen fogadták a delegációt. A Városházán itt is megtudtunk mindent, amit szükséges tudni, de hát ebben a rövid úti beszámolóban minden érték és érdekesség bemutatására nem telik.

Azt mindenképpen szükséges elmondani, hogy a bányászváros középkorban kialakult főtere gyönyörű, élvezet körülsétálni annak, aki ide eljut.

Természetesen kis kockakővel van burkolva, és hibátlanul(!), nem úgy, mint ahogy nálunk szokták ezeket a dolgokat csinálni. Úgy látszik, a szomszédban értenek hozzá. Nem értem, hogy akkor miért nem hívunk ide át – onnan – szakmunkásokat!?

Itt született Hatvani István professzor és Tompa Mihály is, akiről az új magyar könyvesboltot elnevezték a főtéren. Élvezettel lapozgattunk a valóban jó nagy választékban. Rimaszombatban tanult Kiss József, Holló Barnabás, Izsó Miklós és Mikszáth is – többek között, a város szülötte Blaha Lujza, Pertis Jenő és Ferenczy István is. Ő, a klasszicizmus nagymestere mindössze 64 évet élt. Szobra, sírja, a kriptája a főtér sarkán van.

A művész Euridiké-szobra a síron fekvő mezítelen nőalak.

A szép márványhölgy után következzék egy nagy épület, ami arról nevezetes, hogy itt, az egykori megyeházán választották Gömör Vármegye táblabírájává Petőfi Sándort. A városban több Petőfi emlékhely is van, nem tudom, tudták-e? Ha a főteret elhagyva tovább megyünk a sétálóutcán, egy parkosított térre érkezünk, és a téren ott van Petőfi Sándor szobra, mégpedig a klasszicizmus másik jelentős alkotója, Izsó Miklós alkotása.

Különleges e Budapestre tervezett Petőfi szobor története is. Érdemes utánanézni. “Isten és Gömör megye kegyelméből május 29-én az 1845. évben táblabíró lettem Rimaszombatban” – olvasható a Petőfi idézetben is a posztamensen.

Egyébiránt meg van az a ház is, ahol Petőfi Sándor lakott a városban, megvan rajta a régebbi emléktábla is, meg került rá új is, olyan idézettel, amely éppen arról szól, hogy itt szállt meg a nagy költő.

A közeli falu Hubo (Hubovo) különlegessége a szép református templom mellett álló ácsolt, fazsindelyes harangtorony. A volt lelkészlakás üres. A manapság körülbelül 150 lakosú község templomát 1776-ban építették, a fa haranglábat is akkortájt a 18. században.

A templom vizesedésének megszüntetése és az épület teljes tatarozása a magyar állam támogatásával valósult meg, akárcsak a harangláb helyreállítása. Az utóbbi eredetileg talpgerenda-rácson álló kilenc főárbocos, más kifejezéssel: kilenclábú, úgynevezett “szoknyával” bővített egyemeletes torony volt. Tölgyfa szerkezetét fakötésekkel és facsapokkal alakították ki. Az évszázadok folyamán többször átépítették.

Most ismét néhány elemét ki kellett cserélni, de a helyreállítás az eredeti állapothoz leghasonlatosabb megoldásokkal történt meg. Megoldották a csapadékvíz elvezetésének hiányából adódó gondokat is.

Lehet, hogy azok a nézők, akik forgatták már a ma használatban lévő szlovákiai fizetőeszközöket, nem vették még észre, hogy az egyik pénzérmét, az 10 fillérest Hubó község fa haranglábának képe díszíti!

Most pedig utazunk tovább.

A Sajó menti Berzétén befejezték a tetőszerkezet felújítását és a zömök torony újravakolását, aztán a templomhajó külső és belső falán is fontos középkori részletek kerültek elő.

A szlovákiai Kulturális Minisztérium költségvetése támogatta az eddigi munkálatokat, a felmérési, kutatási munkákat, valamint a külső körítőfal állagmegóvó munkálatait a magyarországi kulturális tárca. Bár a bejárat fölött olvasható szám 1806, ez csak a templom egyik építési időpontjára utal.

A hajó boltozata 18. századi, vannak 16. és 17. századi bővítményei, ráadásul a falkutatás mindenütt korábbi részleteket tárt fel, középkori ajtókereteket, falakat, falfestéseket. A teljes feltáráshoz, a vakolat leveréséhez az eredeti falsíkok, és a rajtuk lévő festések helyreállításához bizony sok pénzre lenne szükség.

Rögtönzött koncerttel búcsúztatták a berzétei asszonyok a magyarországi küldöttséget.

Rozsnyón a Kossuth szobor ismét köztéren áll, mégpedig a Bányászati Múzeum előtt. Róna József alkotását 1907-ben állították fel, 1919-ben ledöntötték, 1939-ben ismét felállították, majd a II. világháború után ismét eltávolították a főtérről. Mint a műsorom állandó nézői tudják, – hiszen meg is mutattam – évtizedekig bent volt a múzeumban, az udvarra összegyűjtött muzeális tárgyak egyikeként. Most a két ország közötti javuló kapcsolatok eredményeképpen ismét közterületen áll, ha nem is a város közepén.

Viszont a főtérre került újra egy másik szobor, amit korábban szintén bemutattam, de akkor az Andrássyak mauzóleumának kertjében állt, Krasznahorka vára alatt. Itt van gróf Andrássy Dénesné, Franciska asszony szobra, a környék hihetetlen népszerűségnek örvendő grófnéjáé,

akinek jótéteményeit sorolják a feliratok Róna József szép, mellékalakokkal is ellátott szobrának talapzatán, a Diák-templom, a régi városháza megmaradt tűztornya előtt. Az ott a Városháza, és a beköszöntő alkonyatban csak néhány beállítás erejéig pillantsanak körül Rozsnyó főterén. Számomra mindig a legérdekesebb az a ház volt, ami a tér egyik sarkán áll.

Falain freskókat találtak és állítottak helyre, pontosabban freskó-részleteket, amelyek egyikén Magyarok Nagyasszonya ábrázolás látható, s el is olvasható szépen latinul, hogy Patrona Regni Hungariae.

A magyar állami műemlékvédelem segített egy egészen kis parasztház helyreállításában is. Szepsin vagyunk, amelynek szlovák neve Moldava nad Bodvou. A kis parasztház az 1850-es években épült.

Különleges a kemence-elhelyezése. Nekem volt különleges, még nem láttam ugyanis olyat, hogy az utca felőli, vagyis a tisztaszobában lévő kemence mellett is lehetett tüzet rakni. És az a tűzrakó hely is be van kötve a szabadkéménybe!

A hivatalos látogatás utolsó napirendi pontja egy kicsi falu volt, Szlovákia déli pontján, a határ közelében, Abaújszina (Seòa), amelynek a helyreállításához szintén a magyar állam nyújtott segítséget. A hagyomány szerint IV. Béla és felesége arcmását faragták a déli kapu bélleteibe.

A 13. század közepén épült templom külső tatarozása 2001-ben kezdődött, és 2005-re fejeződött be. Ha belépünk, pompázatos zárókövek, gyámkövek emlékeztetnek az építés korára, amelyet a mostani kutatások alkalmából sikerült pontosítani. A reformáció korának arcképei díszítik a plafont.

Az 1905-ös felújítás idején készült a templom jelenlegi berendezése.

A belül feltárt részletek további feltárása, helyreállítása szükséges még. Csupa középkori értéket rejtenek még a falak, a középkori festésnek eddig csak egy-egy részletét sikerült feltárni.

Három nap rohanás volt a Felvidéken, és húsz percben ennyit tudtam elmondani belőle – Betlér, Kassa, bár ezeken a helyeken is készítettem úti beszámolót, más alkalomra marad!

Azért legfőképpen, hogy még maradjon másfél perc arra, hogy elmondjam, megvolt idén is a Városvédők Szövetségének a “Gyerekek az épített és természeti környezetért” c. pályázata, sikeres volt idén is, és a legjobb munkákból rendezett kiállítás megnyílt a Budapesti Történeti Múzeumban, a Várban, mint minden évben, immár tizenhatodik alkalommal. Nagyon örülnék, ha megtekintenék, annál is inkább, mert reménykedem, hogy az Önök gyermekei is részt vesznek jövőre a pályázaton, és olyan szellemes dolgokat küldenek be, mint például ez a palackposta.

Ott láthatják Losonc nevét, mert hiszen nemcsak Magyarországról érkeznek pályázatok. És érkezett Fülekről is, meg – természetesen – Erdélyből is. Ez a kép színezett tojáshéj-darabokból készült.

A gyerekek rajzoltak, üvegfestményeket, batikokat csináltak, maketteket, remek dolgozatokat írtak. Néha olvasmányosabbakat, mint sok-sok helytörténettel foglalkozó felnőtt. A legjobb munkák szerzői, alkotói idén is velünk jöhetnek nyáron olyan építőtáborba, ahol kezük munkájával segíthetik az épített környezet megóvását.

Idén a tábor helyszíne Keszthely lesz, és természetesen arról is adok majd tudósítást, mint ahogy minden évben szoktam, az első őszi adásban.

Köszönöm a gyerekek és a gyerekeket segítő tanárok és szülők munkáját, Önöknek pedig azt, hogy ma is megnézték a városvédő műsort. Legközelebb júniusban jelentkezem, három hét múlva, majd júliusban és augusztusban két erdélyi különkiadással, akkor Nagyszebenbe, s a környező szász erődtemplomokba fogom kalauzolni Önöket.

Unokáink sem fogják látni…

Comments are closed.