2007. április 22.
Kattintson ide a videó megtekintéséhez!
Miközben sorra bizonyítgatják a befektetők, hogy felújíthatatlanok a régi házak, hogy aztán a helyükre nagyobb hasznot hozó másikat építhessenek, én folyamatosan szomorkodom, hogy miért kell engedni olyan állapotba jutni a házakat, hogy aztán azt lehessen mondani, hogy most már nem gazdaságos őket felújítani. A mai műsorban lesz olyan példa is, ami az ellenkezőjét bizonyítja, látványosan.
Időnként, újra és újra elmegyek egy ház előtt, a Zichy Jenő utca 10. számú ház előtt a hatodik kerületben, ami látszatra nem különleges, de ha kicsit megnézzük Révész és Kollár műépítészek 1907-re megépített házát, egyszerűen nem lehet nem beleszeretni.
Először is minden emelet ablak-formája más, aztán az ablakok alatt tündéri szecessziós leányfejek romladoznak alul, és ha fölnézünk magasra, elképesztő sgraffitót vagy falfestést láthatunk. Ezek az ábrázolások ott fönn már erősen hiányosak, sírnak a helyreállítás után. Nézzék meg, gyönyörűek, különlegesek, nincs is ilyen több Budapesten! És akkor még mindig nem végeztünk, mert a kapu fölött közvetlenül van még egy falkép.
Valamikor valami érzéketlen hülye beleverhetett egy zászlótartó rudat vagy lámpát a közepébe, nézzék, pont az arcát tették tönkre a gyönyörű szecessziós leányalaknak. (l. még a Jelenetek a pesti utcán c. könyvem 108-109. oldalán.) Ez a falfestés is káprázatos művészeti alkotás, képzeljék el, ha valaki egyszer helyreállítaná! Bár megtörténne, és erről beszámolhatnék önöknek!
Van néhány jó hírem is.
A Rákóczi úton az 5-ös szám alatt van a Pannónia, az éppen 140 éve épült Pannónia Szálloda. (l. még a 180. adást) Legendás kávéházában ebédelt naponta az idős Podmaniczky Frigyes, aki előtt megállt a villamos, mikor átment itt az úton -annyira becsülték személyét. Nos, ezt a házat kívülről most rendbe tették. Homlokzatán ott van Rákóczi portréja, és a felirat, miszerint Glück Frigyes vendéglős állítatta a homlokzatra 1906-ban, amikor Rákóczi hamvait hazahozták Rodostóból. Haza, mármint Kassára.
Mária utca 39., a Korb Flóris – Giergl Kálmán tervezte Szemészeti Klinika. Üllői út felőli sarka erősen kopott.
A jobb oldalára szintén ráfér még a tatarozás. Most az örömhír az, hogy legalább a közepe megvan, tatarozták végre. Bárki megnézheti, ahogy egyet-egyet megújítanak, milyen szépen épültek meg hajdanán az egyetemi klinikák. Nemcsak kórházként voltak praktikusak, de látványosak is ezek az épületek. (A műsorban többször voltak már a klinikai tömb más épületi is.)
Fölállványozták és tatarozzák az éppen száz éve felépült egykori Török Bankházat, a Szervita tér 3. alatti épületet, amelyet Hegedűs Ármin és Bőhm Henrik tervezett. Eltakart homlokzatán van Róth Miksa munkája, az a csodálatos mozaikkép, amely Magyarország megdicsőülését ábrázolja.
E fölött a mozaik fölött volt a ház csúcsdísze, a Kiss György szobrászművész által készített Atlasz: egy belülről kivilágítható óriás földgömböt tartott. A II. világháborúban elpusztult, és az óta sem állították helyre. Már igazán itt lenne az ideje a rekonstrukciónak. Szerintem ideális erre most a lehetőség.
Mert kétségtelenül sokba kerül majd a szoborkompozíció helyreállítása a tetőn, de sokkal olcsóbb lenne, ha nem kellene megépíteni újra az állványzatot. Most kellene egy gazdag szponzor, aki lehetővé tenné Budapest e jellegzetes „kimagasló” szecessziós értékének helyreállítását!
Innen néhány lépésnyire tovább a Bécsi utca 3-5. alatti sarokház hatalmas üzlethelyiségének gyönyörű a bronz portálja. Különösebb kérkedés nélkül mondhatom – nem maradt volna meg már több mint 20 évvel ezelőtt sem, ha akkor nem harcolok oly keményen, hogy ne cseréljék modernre a remek kirakat-együttest. (l. a 17. /1983. 05. 26./ és a 32. /1986. 01. 01./ adást a Városvédőbeszédek 138. és 267. oldalán) Aztán 10 évvel ezelőtt mégis modern gránit burkolatot kapott az egész földszint. Leposa László műemlékes irányításával most rekonstruálták.
Egy archív kép segítségével a nagy divatcégek költségén teljesen felújították az egészet, és csillog-villog, hát még ha a nap is megsüti.
Aki arra jár a Belvárosban, élvezheti a látványt függetlenül attól, hogy telik-e neki arra, amit a boltokban árulnak a portálok mögött…
Az eddig látott és az ezután következő belvárosi felújítások művészettörténésze Bor Ferenc, műemlékese Leposa László, és a rézmunkák mestere Sajó Ákos, illetve S. Hegyi Béla volt.
A sarkon bekanyarodva megtekintjük a Kempinski mögötti tatarozást, a Deák Ferenc utca 17. szám alatti üzletházat éppen most újítják fel. Ezt az 1911-ben épült házat ugyanaz az építész páros tervezte, mint a műsor elején bemutatott Zichy u. 10.-et,
Kollár József és Révész Sámuel. Ugyancsak fantasztikus színesfém, sárgaréz-vörösréz portál-homlokzatdísz együttes mosolyog ránk ebben az utcában is. Érdemes ezeket, mármint azt a néhány díszítményt, ami máig ránk maradt, megőrizni, felújítani, megtekinteni. Gyönyörűek.
Biztosan nem emlékeznek már arra a nézők, hogy még majdnem 20 évvel ezelőtt, amikor elkezdtük bemutatni az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékhelyeit
(a 44 adásból az első hármat megjelentette a Televideo, manapság jogfolytonosan a Mokép árulja), erdélyi helyszíneken barangolva a harmadik adásban meglátogattunk rengeteg települést, közöttük Dést is, Segesvárt is, és ott bemutattam olyan jellegzetes egyedi síremlékeket, ahol egy-egy jó nagy oroszlán fekszik a sírkövön.
Ilyen például Szkariatyin tábornok síremléke Segesváron. A Bem tábornok vezette magyar sereg ágyúgolyóinak egyike ölte meg az orosz főtisztet, Lüders vezérkari főnökét 1849. július 31-én. Díszes síremléke megvan ma is, bár a felirata erősen hiányos.
Jó messze, Désen van egy másik oroszlános sír, ezt az itt 1848. decemberében elesett magyar honvédek sírja fölé állították. Egy út menti kerítés mögött áll egy orvos kertjében.
De oroszlános sírkő van Esztergomban is, a város kórházába vitt sebesült, majd ott elhunyt több mint 600 magyar honvéd és csaknem 200 osztrák katona tiszteletére emelték a temetőben a tömegsír fölé.
Most újabb két ilyen oroszlános sírt szeretnék önöknek bemutatni. De haladjunk sorjában.
Mórra megyünk először, ott szívesen megmutatom, hogy szépen szaporodnak az olyan új utcanév táblák, amelyeket a helyi városvédők kívánságára kerámiából készítenek el az utóbbi években, és mindegyiken rajta van(nak) az utca korábbi neve(i) is.
A történelme során leginkább németek lakta város úgynevezett Magyar temploma, a Szent Kereszt templom mellett, egy régi malom áll. Szomorú hír, hogy a malom már harmadik vagy hányadik tulajdonosánál tart, és bár a főutcai főhomlokzatát bepucolták, az értékes épületegyüttes tovább pusztul és várja megint a tulajdonoscserét. Pedig fontos helye lenne Mór idegenforgalmának.
A Kapucinusok templomát sem mutatom be részletesen, mindössze egy emléktáblára szeretném felhívni a figyelmet.
Aki Mórral már ismerkedett valaha (a műsorban is szerepelt már, l. 126. adás), tudhatja, hogy a Lamberg grófoké volt a város közepén álló remek kastély. És azt is, hogy egy bizonyos Lamberg Ferenc Fülöp gróf osztrák altábornagy bizony rosszul járt 1848. őszén, ahogy ez Petőfi Sándor: Akasszátok föl a királyokat! című versében is szerepel.
Miután Magyarország katonai főparancsnokának nevezte ki a császár, s Budáról éppen Pestre igyekezett szeptember 28-án, meglincselték a hajóhídon. Ez az a bizonyos Lamberg, akinek „szívében kés” volt, és itt van a sírja Mórott, a kapucinusok templomában.
A város „48-as emlékművét 1874-ben avattak, s az utóbbi időben teljesen felújítottak. Örömmel számolok be erről a hírről. Jellasics megverte a Perczel Mór vezette magyar sereget a december 30-án lezajlott móri csatában. Sok halott emlékét őrzi ez az emlékmű.
De egy másik hely is van ilyen, ahol emlékezni lehet, és szándékosan mondom, hogy egy másik hely, mert három tömegsír volt a „homoki” temetőben, azonban kettőre már rátemettek(!) az eltelt évtizedekben.
Ma már a móri városvédők szorgalma és igyekezete jóvoltából lánckorlátok veszik közre azt a kopjafát, amelyik a harmadik, a még meglévő tömegsír helyét jelzik.
A temetés is üzlet! Nehogy erre is rátemessenek! Rá is van róva szépen, hogy miért állították, és az is olvasható egy kis táblán, hogy merre volt a másik kettő, mára már föllelhetetlen sírhalom.
Az oroszlános síremlék, amiért tulajdonképpen Mórra mentem forgatni ezúttal, egy dombocskán áll a katolikus temetőben. Rudolf Schaffgotsch osztrák tiszt sírja, aki szintén a móri csatában esett el. Egy Kun Béla nevű 19 éves veszprémi huszár vágta le.
A címer hiányzik az erősen rozsdásodó öntöttvas talapzatról, és szegény oroszlán is ott, ahol összeillesztették a két félből álló spiater-öntvényt, bizony szétvált. A helyi lokálpatrióták szeretnék minél hamarabb helyreállítani ezt a síremléket.
És most következzék a kőszegi temető, ahol egy „48-as honvéd, komáromi főhadnagy, később Kőszegen mérnök, Tuczentaller Lajos sírköve áll rögtön a temető bejáratánál. Ha ettől elindulunk jobbra, akkor megtaláljuk a másik oroszlános síremléket.
Nagyon hasonlít a mórihoz és a segesvárihoz is. A különbség talán az, hogy maga az oroszlán nem spiaterből készült, mint Móron, hanem öntöttvasból. De ugyanúgy két részből áll. Ezen a talapzaton megvannak azok az oldalsó címerek, amelyek Móron hiányoznak. „48. október 12-e – a dátum is jól olvasható magyar erők által üldözött Jellasics elesett horvát katonáinak síremlékén.
De a címerdísz szemből itt is hiányzik a sírról.
Egy biztos, minden ép érzékű ember helyesli, ha valahol az egykori ellenség halottainak síremlékét is rendben tartják az utókor polgárai.
És még további érdekességek Kőszegen.
A Gulner-malomról vannak korábbi felvételek is, amikor már rossz állapotban volt, de még ép.
A malom Kőszeg határában van, s már 1800-ban állt. A víz felöli épület a legrégebbi. Egy 1845-ös térképről leolvasható, hogy akkor már állt az egész U alakú épületegyüttes. Ha netán helyreállítanák valaha is a malmot, a holtágat újra üzembe kellene helyezni.
Beomlott a sarok, ahol találkozik a két épület, belülről nézve riasztó képet mutat. Az országút felöli épületrészt, a volt lakást részben visszabontották a felújítás szándékával, de építkezés közben, a lassú, akadozó helyreállítás közben a sarokrész beomlott, kezdhetik újra fölfalazni.
Egy kőszegi hölgy férjhez ment egy angliai úrhoz, és rábeszélte férjét, hogy vegyék meg ezt a malmot és újítsák föl. A házaspár hol Birmingham környékéről próbálja irányítani a munkát, hol a helyszínen serkenti az építés kivitelezőit.
Vitáik vannak a kivitelezőkkel, pénzügyi gondok is fölmerülnek, és bizony nem látni a munkálatok végét. Az egész együttes rendbe tétele egyelőre csak egy álom.
Gulner Mihály lett a tulajdonos 1893-ban, az ő monogramját őrzi a malomárok 1914-ben épített beton mellvédje. A malom vízműveit egyébként 1959-ben bontották el, és 1965-ben el is terelték a Gyöngyös patakot.
A malom, a lakásépület és a gabonaraktár mellett, közel hozzájuk, bezárva az U alakot, ugyanazon a helyrajzi számon van két istálló. A 20. század első éveiben épülhettek. Erősen romos állapotban vannak. A házaspár még nem is nagyon foglalkozik azzal, hogy mit kezdjenek vele, pedig még a lóállások is megvannak, és a faragott jászlak. Poroszsüveg boltozata egy helyen már lukas.
Csak szárnyal a képzeletem, amint elgondolom, hogy Kőszeg belvárosából újra ki lehetne ide jönni egy jót lovagolni, ha ezt helyreállítanák. Szerintem nagyon feldobnák a város idegenforgalmát, talán kéne támogatni az angliai házaspár törekvéseit.
Lófej van az istálló falán (ahogy szokott lenni másutt is, Keszthelytől Zsibóig), illetve annak maradványa, hiszen letörték a javát. Hát izguljunk együtt, kedves nézők, olvasók, hogy a remek, műemlékileg is értékes Gulner-malom előbb-utóbb visszanyerje eredeti állapotát!
Az egyik romos állapotú ház után következzék egy másik, még mindig Kőszegen!
Egy önök által már jól ismert esetet mutatok újra, a kőszegi zsinagóga ugyanis már többször szerepelt, legutóbb a 143. adásban. Ahogy ezt manapság megszokták, az ilyen régi házak egyik tulajdonos kezéből a másikba mennek. Mindenki hasznot remél valamely ingatlan megszerzéséből, majd továbbadásából. Közben magával az épülettel nem történik semmi, csak pusztul tovább.
Turisták tömegei látogatják a kőszegi zsinagógát, amelyet legutóbb árverésre bocsátottak, és a templomot nem, de a két utcafronton álló ház gazdára lelt. Új gazdái Béres Sándor és Anikó megpróbálják ezeket legalább helyreállítani, egyik részében talán lakást, a másik részében Holokauszt Emlékmúzeumot rendeznének be. Be tudtunk menni a templomba, és ki az, aki nem tud? Nincs zárható ajtaja, bárhonnan be lehet lépni, omladozó kerítésén be lehet mászni, az épület állapota kezd kétségbeejtővé válni.
Mindenütt leszakad a karzat, romlanak a festések, igazán lehangoló az állapota ennek az egyébként remekül megépített háznak. Ez is Kőszeg idegenforgalmi nevezetessége lehetne, ha helyreállítanák. A templomot ilyen állapotában megtekintő turisták nem csak Kőszeg, de az ország rossz hírét is elviszik…
Egyre gyakrabban hallani azt, hogy tulajdonképpen egy város hangulatának történelmi arculatának megőrzéséhez legyen elég megőrizni a homlokzatokat, és mögöttük lehet, lehessen új, modern házakat felhúzni. Most éppen ilyen veszély fenyeget újabb házakat a budapesti Király utcában, az egymás melletti, 25-27-29-es számú két-udvaros, kétszáz éves lakóházakat (l. a 179. adást). Én ezzel mindig vitatkozom, mert az a gyanúm, hogy nem a homlokzat fontos egyedül, hanem az a hangulat, amit egy ház tud, maga a történelem. És hogy mennyire igaz az, hogy érdemes egy régi házat felújítani, azt máris megmutatom két példán is.
Az első példa kőszegi. Martis Anna a Jurisics téri volt Szvetics főbíró házát már nagyobb részt felújította és berendezte magának. A kapott „archív” képek arról szólnak, hogy a ház állapota nem volt éppen szívderítő, sok mindent meg kellett csinálni. Például a tetőt is.
Remek a hangulata a stukkós mennyezetű az utcai szobáknak ez emeleten ebben a 16. századi részleteket is őrző 17-18. században megépült, s a 19. században is bővített épületben.
Martis Anna és Martis Béla 1995-ben vásárolták meg, a műemlékes kutatómunkát László Csaba, Mentényi Klára és Benkhardt Lilla végezte, az építésztervező P. Samu Viktória. Még a pottyantós vécét is feltárták, azt is, a konyhai kemencét is helyreállították.
Látványos a korábban nyitott loggia festett mennyezete, s látványos lesz, ha egyszer helyreállítják, az a freskós szoba, amelynek falképeit az időközben elhunyt Haraszti Margit tárta fel még tíz évvel ezelőtt.
Talán emlékeznek rá, hiszen sokszor bemutattam már hasonlót – például Gyöngyösön az Orczy-kastélyban (188. adás), vagy Veszprémben a Dubniczay-palotában (188. adás), Söjtörön a Deák-kúriában (134. adás, 145. adás), Székesfehérváron a Hiemer-házban (185. adás), vagy Gödöllőn a Hamvay-kúriában (l. a 114. adásban az Új városvédőbeszédek 514. oldalán) -, hogy mekkora gondot jelent, mikor egy épület felújítása során a falfelületen egy későbbi lefestés alól egyszer csak előkerül egy korábbi falkép.
Igaz, a képek, falfestések restaurálásával jóval drágább lesz a felújítás, de szakaszolható, s amikor elkészül, hihetetlen élményt nyújt. Erre láthatnak példát majd a műsor végén.
A külső fa-folyosót a 18. század végén, a 19. század elején toldották a hátrafelé bővített házhoz.
Kellemes a belvárosi udvar, avagy kert, s érdekesség a boltozatos kapualjból és az utcafrontról is megközelíthető, régi, s még helyreállításra váró bolthelyiség.
Gratulálok Martiséknak az eddig elvégzett munkához, s kívánok erőt és elegendő pénzt a folytatáshoz is.
A Budai Várba kalauzolom önöket az adás utolsó helyszínének bemutatásakor. Következzék tehát a másik beígért felújított régi ház. Menet közben már tudósítottam arról, hogy az egykori Fortuna Vendégfogadót felújították. (l. a 188. adást, s ott a még korábbi említéseket!) Az új neve nem Fortuna, hanem Szent György Fogadó, vendéglő és kávéház, hiszen időközben lett már másik Fortuna néven működő vendéglátó-ipari üzemegység a Várban.
Az udvaron lévő több száz éves szőlőtőke most tavasszal éppen csak elkezdett hajtani, de azt bizonyítja, hogy az építkezést úgy bonyolították le, hogy a szőlő, akár csak az udvar szép fája megmaradhatott, és élhet tovább. A ház felújítását Janotti Judit műemléki felügyelő részvételével Kremnicsán Ilona tervezte.
Megemlítem még Herling Zsuzsát a falképek, Szebényi Juditot a kerámiák, Franta Dezsőt a faanyagok restaurátorát.
Ami a Kádár-kor idején sokáig elképzelhetetlen lett volna Magyarországon, nem új, két-háromszáz szobás szálloda épült meg, hanem egy kicsi, exkluzív hotel, mindössze 26, ám hatalmas 40-100 négyzetméteres lakosztályokkal,
mindegyikben külön nappali és hálószoba van, fürdővel, berendezett konyhával. És nem darabolták fel a házat kicsi szobákra, mint ahogy az utóbbi időkben az átépítésre ítélt régi házaknál szokás, és nem osztották meg a födémet,
hogy még több emeletet helyezhessenek el benne, hanem meghagyták a nagy tereket, és igyekeztek úgy berendezni, ahogy ez ehhez a házhoz illik. Van, amin vitatkozni lehet, de arról például semmiképpen nem, hogy nagyon szellemes megoldás, hogy megtartották, ahol lehetett, a gerendázatot a mennyezeten.
Sőt, Janotti Judit előírásának megfelelően egy részen megtartották a barokk tetőszerkezetet beépítetlenül, úgy, hogy jól látható legyen. E nagy tér két oldalán egy-egy jó nagy lakosztályt helyeztek el a tetőtérben. Ez a gerendákkal tagolt tér ezeknek az előszobája, közösségi tere lett. A körgang, pontosabban félkör-gang is megmaradt, ahol volt, az udvaron.
A falra festett kosfej az 1966-ban itt elhelyezett Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum működése alatt és után is megmaradt.
A feltárás után megindult a helyreállítás és a rekonstrukció. Ettől persze drágább lett a szállodaépítés, de a tulajdonos Kft. és ügyvezetője, Stofa György rendesen beleszeretett a házba, s vállalta, előteremtette a plusz költségeket.
A termekben lévő kályhák igazi barokk kályhák, nem rekonstrukciók. A Bazilika mellé elköltöztetett múzeum (új helyéről beszámoltam a 188. adásban) tulajdonában vannak. A szálloda gazdája vállalta, hogy helyreállíttatja a kályhákat, ha a múzeum hagyja, hogy itt maradjanak. Szerintem jó megegyezés született. A hangulathoz, az épülethez, valamint a vendéglátó helyiségekhez illik a WC-blokk.
1972-ben találták meg a gótikus ülőfülkéket, feltárásuk szenzációszámba ment. A legszebb talán a most megnyílt kávéház festése, ahol fantasztikus fák nőnek, és paradicsommadarak röpködnek, meg mindenféle lepkék a falakon.
Egy ilyen paradicsommadár lett a vendéglátóhely jelképe is, egy kékmadár. Reméljük, sikeresen működik majd az új-régi budai fogadó és példát ad másoknak is, hogy nemcsak értékeket lebontva, hanem a már meglévő, történelmi épületeket megtartva, azokat felújítva is lehet új értéket teremteni!
***
Kérem támogassák adójuk 1%-ának e célra rendelésével a városvédő civil szervezetek munkáját!Város és faluvédők Szövetsége (Hungaria Nostra):19003647-1-43Budapesti Városvédő Egyesület:19729224-1-42
