Több tízezren élnek Magyarországon szőlészetből, borászatból, de csak úgy maradhatnak versenyképesek, ha úgy alakítják át a gazdaságukat, borászatukat, mint ahogy tette Kiss Attila is Tápiószentmártonban.
Kiss Attila: Elhatároztam, hogy minőségi szőlőt fogunk telepíteni, minőségi bort fogunk előállítani. Egy 200 méter tengerszínt feletti magasságon elhelyezkedő fennsíkon vannak az ültetvények, mivel minőséget akarunk előállítani, én növeltem a tőkeszámot ötezerre, tehát a hagyományos 350-szer 1,20, 3 méterszer 1.20, 3 méterszer egy méter helyett 2 méterszer 1 méterre telepítettem, hiszen uniós ajánlás, hogy legalább 4500 tőke legyen az új telepítésekben, az egyes borvidékeken ötezer a minimális, mondjuk Franciaországban, sőt egyes helyeken mondjuk a 6 ezer, 6 ezer 500 tőke alatti ültetvényeket ki kell mondjuk 20 éven belül vágni. Ez mind arra való törekvés, hogy az egységes terhelést csökkentsék, egy tőkén minél kevesebb fürtöt állítsunk elő, így nagyobb minőségben fog ez a bor készülni.
Béla Pál: A palackozó sor jelez egyfajta minőséget.
Kiss Attila: Így igaz, az ültetvényeim 97 óta telepített ültetvények, már termőre fordultak, ehhez tavaly egy teljesen új feldolgozót
állítottunk üzembe, a leszedett szőlő, ami törődés mentesen
műanyag ládába került be, természetesen mosott műanyag ládákba került be, a borászati üzemben egy saválló fogadó garatba kerül, a hűtött cefrevezetéken keresztül egy számítógép vezérlésű tankprésbe kerül, onnan egy mustaknába, egy csöves hőcserélőn keresztül pedig az erjesztő tartályokba. Természetesen minden technika, minden eszköz saválló anyagból készült, a hőcseréről lehűtött borok bekerülnek az erjesztő tartályba, ez nyolc, egyenként 250 hektoliteres, hűthető tartály, ami irányított erjesztést tesz lehetővé. Egy ipari pc irányítja, 14 fokon tudom a fehér borokat erjeszteni, a vöröseket pedig természetesen azon a hőfokon, amit megszab a borász, nálam általában 26-30 fokon erjednek. Ezek a borok utána bekerülnek az érlelő pincébe, készre kezeltük, megérleltük. A sor végére kellett mindenképpen ez a vadonatúj palackozó gépsor, hogy megfelelő minőségben, megfelelő kiszerelésben a fogyasztók elé tudjuk tárni.
Béla Pál: Nem csak azt nézte meg Európában, hogy növelni kell a tőszámokat, hanem azt is, hogy milyen fajták a mérvadók.
Kiss Attila: Nagyon nehéz eldönteni, és a mai napig a szakma véleménye megoszlik róla, hogy világfajtákat, vagy hungaricumokat kell-e telepíteni. Egy közép utat próbáltam megtalálni, hiszen egy szőlőt 30-40 évre telepít le az ember. Elsősorban kékfrankost, chardonnay-t és cabernes sauvignont ültettünk, szürke barát lesz a következő lépés és utána hungaricumokat fogok telepíteni, a következő lépésben tőkefejes műveléssel kadarkát fogok betelepíteni.
Béla Pál: A kadarka is hungaricum?
Kiss Attila: Annak nevezzük, igaz, hogy a törökök elől menekülő rácok hozták be Magyarországra, de nagyon régen volt, magyarosítottuk ezt a fajtát. Ez egy nagyon könnyű, de fűszeres bort ad.
Béla Pál: De ezt nem lehet géppel megművelni.
Kiss Attila: Úgy kell a támrendszert kialakítani, hogy lehetőség szerint minél kisebb kézimunka igényes legyen, de ha kadarkát akar valaki telepíteni, nem lehet magasra tenni, hiszen a földhöz kötött, földhöz ragadt, részben a környék termelőit szeretném beintegrálni, hiszen a szőlőtermelőnek meg kell élnie.
(elhangzott a Falurádió 2003. március 5-i műsorában)
