2007.03.22., 2007. évfolyam, 12. szám
szerző: Lampé Ágnes forrás: 168ra
cimkék: Jobbik, március 15.
Árpádsávos zászlókat gemkapcsoznak farudakra a jobbikos szervezők. Aki nem hozott lobogót, itt kaphat. Van bőven. A kemény mag gyűrűjében várjuk, kezdődjön végre a dzsembori.
A Himnusz után konferanszié srác pattan a pulpitusra. „Szeretettel köszöntök mindenkit. Külön üdvözlöm az arpádsávos zászlókat.” Ria, ria, Hungária! „A tüntetői hév tartson ki estig, amíg a Gyurcsány-kormányt le nem mondatjuk. Felkérem Világhy Józsefet, a Horthy Miklós Történelmi Társaság elnökét, Józsi bácsit, tartsa meg gyújtó hangú beszédét.” Ováció fogadja a kackiás öregembert. Energikus, papírmentes szónok. „A független magyar királyságban születtem. Ahol állunk, a szent, drága magyar hazát semmilyen aljassággal nem lehet kihúzni alólunk. Féltőn ráborulunk minden rögre.”
Megtudjuk, magyarnak lenni bús és nehéz, de büszke gyönyörűség. Józsi bácsi különleges rétori eszközzel él. „Van egy társadalmi réteg fölöttünk, a politikusok. Amikor lenyugszik Isten éltető napsugara, az erdőben megjelennek a négylábú ordasok, és a holdra üvöltenek. Vaúúú-vaúúú. De előbújnak a kétlábú ordasok is. Ők azt vonyítják: Euuu-eúúú.” Nevetés.
Sinkovits Vitai András „költő” – aki az előző nap még egy másik Józsi bácsinak, a Torgyánnak volt versfelvezetője a Marcibányi téren – kemény. „Bármit mond egy nyúltagyú, minden a Szent Korona tulajdona. Ha ezt állítjuk, azonnal irredenták, soviniszták, trappisták, miegyebek vagyunk.” Innen már nincs feljebb.
Wittner Mária (Fidesz) enervált. A tizenkét pont korabeli és mai verzióját sorolja. „Első pont: követeljük a sajtó szabadságát. És ma? A nemzetgyalázó médiaterror azonnali felszámolását.” Egyebek mellett kívánalom még a magyar hitű miniszterelnök, a rabolt vagyon elszámoltatása, az uzsoraadó megszüntetése, a magyar tulajdonú nemzeti bank és pénzgazdálkodás. És persze: „A politikai foglyok elbocsátása. Zárójelben jegyzem meg: akiket ma csőcseléknek hívnak.” Beszéde után rajongók gyűrűjében ünnepi ötszázasokra oszt autogramot a sokat szenvedett asszony.
A műsorvezető fiú kis stand up comedyt nyom: „1848. március 15., 19 óra. A Bárdos-tévé adását látják. Kapcsoljuk Sváby Gézát. Szia, Géza, mi történik? Válasz: Áll a bál az utcán. Egy Petőfi Sándor nevű hírhedt vándorszínész alkotmány szerint kimeríti a tömeg elleni uszítás fogalmát. A tömeg a rasszista Kossuthot és Táncsicsot élteti. Feltűntek a lóversenyekről jól ismert huligánok is. A budapesti zavargásokról tudósítottunk 1848. március 15-én.” Kész a terep Vona Gábor Jobbik-elnöknek.
Fotó: Nehéz-Posony Kata
„Szebb jövőt kívánok!” Erős kezdés, bár karja azért nem lendül. Aztán a délelőtti Demszky-szónoklat körülményeire utal: „Az egyik álmom teljesült. SZDSZ-rendezvényen ennyi árpádsávos zászlót még nem láttam.” Bejelenti, útjára indítja az új radikalizmus programot, amelyet szerényen Bethlen Gábor nevével fémjelez. A fejedelem aranykort teremtett Erdélyben, jogos hát a párhuzam: „2007-ben is lesz feltámadás. Elszántak vagyunk. Ne Fodor Gáborok és Lendvai Ildikók mondják meg, mit csináljunk… A magyar jelzőt illetlenség rájuk használni. Rákosi és Kádár küldetését Gyurcsány végzi be. Ő minden bolsevik ocsmányság egy személyben, egyet jelent az elmebajjal.” Megtudjuk, Gyurcsány-spriálba kerültünk: 6 millió nyomorult országa épül 93 ezer négyzetkilométeres munkatáborban.
„Vesszen Trianon!”-nal, Szózattal és Székely himnusszal zárunk.
Maradnak még páran a téren, bajainkra világmegváltó terveket szőnek. Egy néni kezében transzparens, rajta Fletó-arc úttörőnyakkendővel, hajában piros masnival. Rajta a felirat: „Ez az, aminek látszik.” Hogy értsük: „Ez nem Elvis-imitátor, ahogy Gyurcsány nevezte Orbánt. Csak nem fért ki.” Mármint a szöveg a táblára.
Egy másik asszony könyvet dug az orrunk alá. „Az árpádsávos zászlónak semmi köze a fasisztához. Azon ott a zöld kereszt, látja?” Elszántan magyaráz. „A Szabó Albert megrendelésre csinálta annak idején a feszültséget, ma Izraelben van. A karlengetős Bácsfy Dianát is az SZDSZ szervezte be.” És a Fidesz? – érdeklődünk. „Szalonellenzék.”
Egy férfi búcsúzóul képeslapot nyom a kezünkbe: hétfájdalmú Szűz Mária.
