2007.03.20., 2007. évfolyam, 11. szám
szerző: Sándor Zsuzsanna forrás: 168ra
cimkék: Déri János, Horvát János, Magyar Televízió, Takács Marika, Tamási Eszter, Vitray Tamás
Idén ötvenéves az MTV. Nosztalgiázik a közszolgálat. Vitray Tamás múltidéző sorozatában kalauzolja végig a nézőt az első monoszkóptól a modern televíziózásig. Persze az új generációknak már mosolyognivaló az, ami annak idején médiakáprázat volt. Az egykori szürkés, szemcsés képek új fejezetet nyitottak kultúránkban, de mindennapi életünkben is. Közügyünkké vált Tamási Eszter mosolya vagy Zenthe Ferenc Tenkes kapitánya. Vitray Teleferéje, vetélkedője és megannyi nagy sorozat. Együtt kerestük a riportereket, és közösen fájlaltuk, ha valamelyiküket nem láthattuk többé a képernyőn.
Kattintson a képre! Vitray csak ül, és meséli a honi televíziózás fél évszázadát. Szubjektív múltidézésében ötven meghatározó tévészemélyiség rövid portréját mutatja be, régi képkockák is kísérik interjúit. Közismert képernyősökön – például Antal Imre, Baló György, Kepes András, Rózsa György, Vágó István – kívül megismerhetünk „háttérembereket” is. Vitray szerint ők tették egykor naggyá az intézményt, s nem rajtuk múlott a közszolgálati televíziózás hanyatlása.
Tévékrónika is az ötven epizód. Vitray az első adásban visszatér a kezdetekhez. 1952 májusa. Rákosi Mátyás sürgeti a Magyar Televízió Vállalat megalakulását: a szocialista országokban már mindenhol belekezdtek az új médiatechnika fejlesztésébe. Rákosi utasítására jön létre „53-ban a tévéfőosztály, eleinte a rádió épületében. Noha a párt ígéri, hogy külön székház épül az MTV-nek, végül a Szabadság téri egykori Tőzsdepalotában alakítanak ki stúdiókat, és ott helyezik el a tucatnyi tévést az ötvenes évek végén. Igaz, meg kell osztani a helyet a Metesz-szel. Kis „színes” az akkori fekete-fehér időkből: az „56-os forradalom idején valaki „önkéntesen” elfoglal egy szobát az épületben, és sokáig nem is hajlandó kiköltözni onnan.
Az első kísérleti adás a Mágnás Miska filmvígjátékkal indult „57 februárjában. Az emberek megbabonázva nézték a tévékészüléket a Budapest Nagyáruházban (később Corvin), és magyarázatot kerestek a „dobozba zárt” világra.
A párt fölismerte: a televízió a leghatásosabb propagandaeszköz. Az ötvenhat utáni első „szabad” május 1-jén a tévé egyenesben közvetítette a dolgozó nép felvonulását. Aztán „57 júliusában Matúz Józsefné főszerkesztésében elindult az MTV saját hírműsora, a Képes Híradó. (Matúzné huszonnyolc évig vezette a hírszerkesztőséget. Ezzel rekorder lett a nemzetközi hírvilágban is.) A „barakkvidámság” főfelelősei pedig a bemondók lettek. Ahogy Gálvölgyi János mondta később Takács Marikáról és Tamási Eszterről: „Ha jó estét kívántak a nézőknek, ők visszaköszöntek nekik.”
Tamási Eszter Rózsahegyi Kálmán színitanodájába járt, statisztált a Dollárpapában. A tévéseknek ott tűnt fel a csibészes, Audrey Hepburn-mosolyú lány. Behívták a Szabadság térre. A fáma szerint Eszti közölte a vizsgáztatókkal: „Ha azt hiszik, most zavarba tudnak hozni, tévednek. Rég zavarban vagyok.” Takács Marika egy vidéki ékszerbolt eladói pultját hagyta ott a képernyőért. Amikor a tévében megjelent az édesanyja varrta habos ruhában, s átéléssel tolmácsolta a legszárazabb hírt is, nem volt kétséges: ő lesz Tamási Eszter váltótársa.
Kapcsolatukról egyszer így beszélt: „A legjobb barátnők lettünk. Nem zavart, hogy az utcán folyton öszszekevertek minket. Pedig egyáltalán nem hasonlítottunk egymásra. Előfordult, hogy Eszter bezárkózott egy szobába, és fél óra múlva úgy jött ki, hogy hibátlanul fújt négy-öt oldal gépelt szöveget. Erre én képtelen voltam.”
A televíziós hőskorszak első riporterei: Vitray Tamás, Kovalik Károly, később csatlakozott hozzájuk Vértessy Sándor. Mindhárman a rádiótól igazoltak át. Amúgy Vitrayt először „58-ban hívták a tévéhez, hogy ideérkező amerikai atlétákkal interjút készítsen. S bár Vitray akkor még képernyőt sem látott, fesztelenül, lámpaláz nélkül beszélgetett a kamerák előtt. Hamarosan „mély vízbe” dobták a kezdő tévészpíkert: a margitszigeti úszó- és vízilabda-Eb-n ő közvetítette a nem éppen barátságos szovjet-magyar pólómeccset. Minden kimondott szó komoly kockázatnak számított az akkori politikai időkben.
A vasfüggöny mögötti MTV-ben, tapasztalatok híján – külföldi tanulmányutakra nem mehettek a tévések – senki sem tudta igazán, hogyan kell műsort készíteni. „Mindez hasznunkra vált. Bátran belevágtunk mindenbe” – idézi föl a folytatást is Vitray. Szellemi olimpiát rendeztek élőben, majd elindult a Ki mit tud?, a Táncdalfesztivál. Mi pedig vitatkozhattunk a szomszéddal: Harangozó Teri vagy Koncz Zsuzsa énekelt-e szebben. Kern András vagy Gálvölgyi kerüljön-e a Ki mit tud? döntőjébe. Szurkoltunk a nemzetközi karmesterverseny japán versenyzőjének, Kobajasi Kenicsirónak, aki később az Állami Filharmonikusok dirigense lett. Képzeletben együtt nyergeltünk a
Tenkes kapitányával, Rózsa Sándorral is.
A riporterek, műsorvezetők példaképpé váltak. Pedig „csak” magukat adták, nem formálta őket stylist a képernyőre. Vitray volt a bölcs anekdotamester, aki teleferél, közelképbe hoz ötszemközt is. Antal Imre zongoraművész, konferanszié, színész volt egyszemélyben. Kudlik Juli pedig a Delta tudományos hírmondója, aki szilveszteri kabaréban bohóckodott Antallal. De sokan emlékeznek Balogh Marira, aki mikrofonos érdekvédő volt, Hajdú Jánosra, aki műsora végén mindig meghajolt, emlékszünk az elegáns, komoly bemondóra, Varga Józsefre, a humoristákra Árkustól Peterdi Pálig, a vetélkedők zsűrijében oly karakteres, szórakoztató művész-tanárokra, mint Pernye András, Petrovics Emil, Rábai Miklós, Major, Szinetár és a többiek.
A képernyőn a furcsa, különc figurák is imádnivalóvá váltak. Ilyen volt Öveges professzor vagy a jól vasalt műsorvezetők közt a kissé gyűrött, lomha Abody Béla, aki páratlan könnyedséggel, humorral csevegett irodalomról, köznapi ügyetlenkedéseinkről. Persze a komoly „karakterek” szintén népszerűek voltak. Mindenütt, isten háta mögötti falvakban is tisztelettel emlegették a híradó műsorvezetőjének, Pálfy Józsefnek a nevét. S ugyanígy Polgár Dénesét, aki sokáig irányította A Hét műsorát.
Kattintson a képre! Átfűtötte a tévéláz a hűvös napokat. A bezárt országban „kisablak” nyílt a szabadságra is. Amikor Vitray először közvetített Nyugatról, a garmisch-partenkircheni műkorcsolya-bajnokságról, a flitteres, suhanó jégtáncosok láttán kicsit mi is beleszédülhettünk a „szabad világba”. Ugyanakkor a képernyőszenvedély ellen, a „családok védelmében” tévés szünnapokat rendelt el a párt. Sokáig volt sötét a monitor hétfőnként.
Persze a legendárium megőrzött „hatalmi háttértörténeteket” is. A hatvanas évek közepén Horváth Ádám rendezte azt az ünnepséget, amelyet az első színes élő adás után tartottak. Politikusokat és újságírókat hívtak meg. Latinovits Zoltán József Attilát szavalt, az Állami Népi Együttes pedig verbunkkal üdvözölte a színes korszakot. Nyers Rezső is elment az ünnepélyre, de a tévé műszaki igazgatójával beszorultak a liftbe. Állítólag mire kiszabadították őket, az igazgatónak sikerült meggyőznie Nyers Rezsőt: költöztessék ki a Meteszt az épületből, s maradjon a ház csak a tévéseké.
A hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának politikai légkörváltása új műsorokat hívott életre. Az Ablak „80-ban indult. Első tíz adását Horváth Ádám rendezte: „Az emberek mindennapi gondjaival akartunk foglalkozni, feltárni hivatali viszszaéléseket, jogi tanácsokat adni.” Az egyórás élő adás új, interaktív fejezetet nyitott a honi köztelevíziózásban. Zsibongó szerkesztőség – jogásszal, közlekedési szakértővel, meteorológussal, tévébotanikussal. Mivel senkinek sem volt előre írt szövege, Horváth a legtapasztaltabb riporterek közül keresett műsorvezetőt. Először Kovalik Károlyt kérte föl, de ő nyugdíj felé közeledve már nemigen akart nagyobb feladatot vállalni. Aztán a rendező váratlanul kórházba került. Egy nap beállított hozzá Gregor József, egy üveg pálinkával.
Nem sokkal később Kovalik egyik kollégájával látogatta meg a beteget, és egészségére az egész pálinkát bekortyolták ketten. Mire a flaska kiürült, Kovalik Károly igent mondott az Ablak műsorvezetésére.
Aztán Horvát János, az első Riporter kerestetik győztese, Wisinger István, Feledy Péter váltotta őt az Ablakban. Majd kinevezték állandó műsorvezetőnek Déri Jánost, az „ezeroldalú tévévagányt”. Csípős, ironikus közéleti tárcákat olvasott föl a kamerának, néha pedig „bepalizta” az egész országot. Az egyik adásban például papír ötvenforintost hetvenötösre „retusált”, s az „új bankóval” fizetett mindenütt a piacon. Szellemes volt, laza és bájosan szemtelen. Bár Déri korai halálát „túlélte” az Ablak, a műsorvezető humora, lendülete hiányzott a műsorból.
Horváth Ádám írta és rendezte az első teleregényt is. A gazdagréti szomszédok 1987-től mondták ki mindannyiunk aktuális bosszúságait: drágább lett a kenyér, emelték a gáz árát. A rendszerváltás után megkereste a rendezőt az Állami Vagyonügynökség vezetése: támogatnák a sorozatot, ha a privatizációt népszerűsítenék benne. Horváth elutasította őket. A következő epizódokat mégis átformálta: korrupt társaság kaparintotta meg azt az üzletet, ahol a rendíthetetlen Lenke néni is dolgozott, aki inkább egy kis csemegeboltba állt be eladónak. A szocializmus végnapjainak botladozó kisembere erkölcsi fölénye minden epizódon „átsütött”.
Ha kedd – akkor persze Stúdió, Érdi Sándorral. A főszerkesztő kezdőcsapatába hívta A Héttől Szegvári Katalint, a rádiótól Kepes Andrást és Győrffy Miklóst. Egyébként a kulturális magazin Érdi „büntetése” volt. Előzőleg ugyanis a havonta jelentkező Nézőpontot vezette, s párszor kivágta a politikai „biztosítékot”. Ehhez nem kellett sok abban az időben. Botrányt kavart, amikor málló falú iskolában forgattak, vagy az „idegenbe szakadt” karmestert, Fischer Ivánt méltatták. Az MTV-re akkora politikai nyomás nehezedett a Nézőpont miatt, hogy kénytelenek voltak megkérni Érdit: fejezze be a műsort. viszont „cserébe” elindíthatta a Stúdiót.
Az első adást Valló Péter színházi rendező készítette, többek között Hobó, Gyurkovics Tibor, Cseh Tamás szerepelt benne. Kultúrpolitikailag nem éppen „tűrt” alkotók. Aczél György főideológus őrjöngött: ő a Stúdiót a szocialista kultúra kirakatműsorának szánta. A harmadik Stúdióban Győrffy Miklós egy kislányt kérdezett a karácsonyi vásár forgatagában, aki elmondta: óvodában még szeretett rajzolni, de amióta az iskolában kockákat kell másolnia, megutálta a rajzolást. „Áthallásra” gyanakodott a hatalom, és be akarta tiltani a műsort. Pozsgay Imre akkori kultuszminiszter „nyugtatta” a stábot: „Ellenkezőjét nem kell annak mondanotok, amit gondoltok, ezt meg tudom ígérni. Hogy mindent elmondhattok, amit akartok, azt nem.” Végül maradhatott a műsor, s a „politikai jelbeszéd” fórumává is vált: amit nyilvánosan nem lehetett kimondani, azt a művészet nyelvén üzenték, „sorok között”. Érdi ma úgy fogalmaz: „Nem voltunk hősök, sem a rendszer mártírjai. Boldog csapatmunkával telt az az időszak.”
Aztán a nyolcvanas évek közepétől már kevésbé volt szükség ideológiai rébuszokra a köztévében. Elindult egy közéleti vitaműsor Hírháttér címmel. Átalakult a Híradó is, amikor irányítását „85-ben Aczél Endre átvette Matúz Józsefnétől. Az új főszerkesztő megszüntette a tévés politikai kommentárokat, mondván, nem kell ideológiai „szájbarágás”. Egyre szabadabban válogattak a közéleti témákból. Tudósítottak például arról is, ahogyan Deutsch Tamást Prágában letartóztatták. Aczélt 1989-től A Hét vezetőjévé is kinevezték. Akkoriban már lazult az MTV pártfelügyelete. Sok millióan ültek esténként a képernyők előtt, hogy végigkövessék az egypártrendszer végnapjait. Aczél Endre ma azt mondja: „A szabad közgondolkodás kialakításáért nem tudtunk annyit tenni, mint a rádiósok. A Híradó és A Hét talán bátrabb is lehetett volna. Nehéz ezt utólag mérlegelni, de a felelősség az enyém.”
A közszolgálati tévé helyzete tovább romlott a kereskedelmi csatornák indulásával. A médiaversenyben az MTV lemaradt. De leginkább épp a közszolgálatiság tűnt el a köztelevízióból. Ám múltidéző műsorával Vitray nem a jelennek akar tükröt tartani. Nem kíván konklúziókat, tanulságokat erőltetni a nézőkre. Azt mondja: csupán emlékfilmeket szeretett volna készíteni kollégáiról. Nem a kort, nem a múltat kívánta visszaidézni, hanem őket.
Vitray Tamás portrét készített – mások mellett még – Mihályfi Imréről is, aki „58-ban az első magyar tévéjátékot rendezte Gábor Andor Vacsora a Hotel Germániában című művéből. A produkciót élőben közvetítették a stúdióból, ugyanis akkoriban itthon még nem tudták rögzíteni a jeleneteket.
Kattintson a képre! A múltidéző sorozatban Vágó István is beszél, például arról: mennyire megviselte, amikor nem ő nyerte a Riporter kerestetik versenyét, s hogy Vitray tanácsára kötött ki a kvíz műfajánál. Egy epizód pedig Rózsa Györgyé, akit a Kapcsoltam tett országosan ismertté. A vetélkedőt Vitray találta ki, s egy ideig ő is vezette. Ez volt az MTV első interaktív műsora. Baráti, rokoni körök alakultak, hogy a fejtörőket megfejthessék. Vitray aztán magánéleti okok miatt átadta helyét Rózsának, aki még kilenc évig „kapcsolt”.
Szeretettel emlékeznek régi kollégái a sármőr Kovalik Károlyra és a feledhetetlen Rockenbauer Pálra, aki főleg természetjáró sorozatokat – Kukkantó, Napsugár nyomában, Másfél millió lépés… – szerkesztett, rendezett. Egyébként közösen vettek volna részt Vitrayval „67-ben a Mi világunk nemzetközi produkcióban. Körkapcsolást tervezett a BBC és a szovjet tévé több mint ötven ország között. Két riporterünk a gödöllői libatenyésztőből jelentkezett volna, hogy a híres magyar libamájat méltassák. De kitört a hatnapos izraeli háború, és a világadást lefújták. Később mégis létrejött a körkapcsolás – ez volt az első nemzetközi -, de akkor Magyarország nem vállalta a szereplést. Vitray ma sem tudja, miért döntött így a politika annak idején.
Egyébként a közteleví-ziózás „nagy öregjei” közül voltak, akik nem vállalták a beszélgetést. S akadtak, akik azért nem engedték be a kamerát a lakásukba, mert szégyellték szegényes körülményeiket.
