2007.03.20., 2007. évfolyam, 11. szám
szerző: Ungvári Tamás forrás: 168ra
cimke: vélemény
Az egykori Monarchia Galícia nevű tartományában szép számmal jelentek meg jiddis nyelvű lapok. A szegény zsidók nemigen tudták, kitől féljenek jobban, a lengyelektől, az osztrákoktól, az ukránoktól vagy az oroszoktól. Az egyik lapszerkesztő döntött végül, s az oroszokat szidta napestig. Egy-egy ostorcsapással osztotta ki a kormányt, sőt olykor a minden oroszok urát is, a Cárt. Egy-egy keményen odamondogató cikke után a kezét dörzsölte az atyafi. „Der Czar wird sich kratzen.” Ettől aztán vakarózhat a cár.
Így járok mostanság én is. Kormánytisztviselőket ostoroznék, de illúzió azt hinnem, eredménnyel. Bármit mondanék, senki sem fog vakarózni. De azért én mondom a magamét.
Egy kormány arculatát a diplomáciai kar élesen rajzolja ki. Itt van például a volt francia miniszterelnök, Raymond Barre és a párizsi magyar diplomácia esete.
Barre felesége magyar, így a volt francia miniszterelnök komoly szerepet vállalt a budapesti Operabarát Egyesületben, s elnöke a Párizsi Magyar Intézet baráti körének.
A nyolcvanhárom esztendős Raymond Barre az utóbbi időben feltűnő s antiszemitának nevezhető kijelentéseket tett. A párizsi Kopernikusz utcai zsinagóga merénylőit azzal ítélte el, hogy zsidók helyett ártatlan járókelőkre sújtottak le. Ebből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy Raymond Barre a zsidó áldozatokat nem tartja franciának, talán sajnálandó embernek sem. A háborús bűnös Maurice Papont, kormányának egykori tagját még ma is védi.
Barre nyilatkozatait a francia sajtó, beleértve a mértékadó Le Monde-ot, elítéli. A Népszabadság brüsszeli tudósítója azonban nyomra futott, és a Párizsi Magyar Intézetet képviselő nagykövetet, valamint az intézet igazgatóját kérdezte, mi a véleményük az ügyről. (Népszabadság, márc. 6.) Az intézetigazgató azzal rázta le a tudósítót: „Nem feladata, hogy francia belpolitikai nyilatkozatokat véleményezzen.”
Ám egy magyar-francia baráti társaság elnökének nyilatkozata nem francia belügy, ha a társaság elnevezésének minden tagját értelmezzük. Ez éppúgy magyar, mint francia társaság, az elnöke szólal meg gyakorta, akinek politikai radikalizmusa árnyékot vethet a társaság működésére.
A tudósító nem véleményezést kért, hanem állásfoglalást. A gyáva, kitérő válaszra a párizsi magyar nagykövet rátett egy lapáttal. Véleménye szerint „az egykori kormányfő mondatai csak egy történeti vita keretében értelmezhetők”.
Én azt hittem, hogy ezt a történeti vitát éppen a történelem döntötte el különlegesen látványos és félreérthetetlen erővel, például a nürnbergi perben. A kormány képviseletében Nikicser László nagykövet nem nyithat vitát az antiszemitizmus jogosságáról. „Úgy vélem, Barre továbbra is segítségére lehet Magyarországnak – tette hozzá Nikicser.”
Melyik Magyarországnak, nagykövet úr? Az útlezáróknak, az árpádsávosoknak, a közrend megbontóinak, a labdarúgó-stadionok üvöltő kemény magjának, igen.
