2007.03.19., 2007. évfolyam, 11. szám
szerző: Jolsvai András forrás: 168ra
cimkék: ajánló, Hajnal Gabriella, kiállítás
A meghívó mellé egy kis curriculum vitae is járt ezúttal: ahogy egy afféle életmű-kiállításon illik is. Az afféle meg két okból került ebbe a mondatba. Részben, mert Hajnal Gabriella műveinek jelentős része – sőt: jelentős műveinek jelentős része – nagyméretű murális alkotás, amelyet nem lehet csak úgy becipelni valamely múzeumba. (Sehogy se lehet becipelni, hogy egészen pontosak legyünk.)
Ilyenkor tehát nincs mást mit tennünk, mint az élménybe bekomponálni kicsit a hiányt is. A másik ok meg az, hogy az életmű-kiállításokat szerencsés korokban idős embereknek rendezik. Hajnal Gabi azonban nem az. A kora meg az ezüst haja szerint persze igen, de nézzék csak meg a szemét! Az egy életvidám, fiatal alkotó szeme, olyan emberé, aki nem győz rácsodálkozni az élet megannyi szépségére, olyan emberé, aki kíváncsi a világra, aki mindent tudni akar a szépség természetéről, aki még sok-sok új munkával akar megajándékozni bennünket.
És nézzék meg a munkáit: persze aki nagyon akar, találhat az életműben egyfajta „fejlődést” vagy mit, de pontosabb, ha úgy mondhatjuk, nyomon követheti a folyamatot, ahogy a művész megtalálta önmagát. Na de öregedésnek aztán semmi, de semmi jele: sőt, a „kései” képek színvilága, szerkezete, textúrája mintha az örök élet, az örök fiatalság, az örök szépség üzenetét hordozná. Gobelinben ennyi életszeretet, mint amennyit Hajnal Gabi képei üzennek, nem láttam még sosem.
Az életmű-kiállítás mindenesetre egyfajta számvetésre, visszatekintésre, identitáskeresésre is sarkallta a művészt: zsidósága, magyarsága, cipszersége, embersége és művészi tehetsége vállalására. Annak a megfejthetetlen folyamatnak a megfejtésére, hogy művészi gondolatainkban, mozdulatainkban hogyan üzennek őseink génjei. A Zsidó Múzeum gazdag kiállítása azt üzeni nekünk: Hajnal Gabriella műveiben mintha az öröktől való, elpusztíthatatlan szépségvágy öltene folyton változó, mégis állandó testet.
(Megtekinthető: 2007. március 2. – 2007. április 22., Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár)
