2007. március 10. (14. oldal)
OLVASÓ
Dzsingisz Kohn Córeszben, avagy Volt egyszer vurstli… – ez a címe Szilágyi György humorista napokban megjelent új könyvének. A Hanyas vagy? fogalommá vált szerzőjének nyelvi leleménye közismert, humorának nyelvformáló sziporkái rabul ejtik az olvasót, és visszapergetik a rohanó időt. Az író, újságíró, humorista műveiben nem először fordul a múltba, nem először keresi az örökre letűnt világ emberségét, kegyetlenségét s egyben fájdalmas humorát. Témáinak kedvenc helyszíne a Városliget, vurstlijába olyan hölgyek kerültek, mint Snóder Fáni, a delejező fenomén, Deréghy Unci, a sokat próbált színésznő, Oltáry Klaviatura, az igéző hastáncosnő, Haupttreffer Lavina, a liget rózsája vagy Cickovics Pipőke, a vattacukorárus. És társaik, az urak: Báderevics Tifti, a szuperkém, Spitzberger Samu, az életművész törpe, zsidó koplalóművészek és sokan mások. A kötet második részének élettörténetei, tragédiába forduló sorsuk jelzi, hogy Szilágyi György nemcsak a humor nagy öregje, hanem az élet sötét oldalát is elgondolkodtató módon mutatja be.
A könyvének címében szereplő Dzsingisz Kohn valóságos elemekkel megalkotott figura volt a XIX. században: a pesti tojáskereskedők réme. „…Soraimat kizárólag a fényképen látható, Córesz nevű víziló miatt vetettem papírra, mivel a szerencsétlen jószág Dzsingisz Kohnhoz képest olyan jámbor volt, mint a jelzáloggal terhelt házából kilakoltatott éti csiga” – írja a szerző. A történet folytatódik, és jótékony szerepe lesz a Córesz nevezetű vízilónak.
Szilágyi György soha nem politizált, de amit mond – nyolcvanadik évéhez közeledve -, arra oda kell figyelni. Talán nem véletlenül jegyezte ajánlásként a nekem adott könyvbe: „…könnyű olvasmány nehéz időkben”. A kötet bemutatóján nem láttam egyetlen régi kollégáját sem a Magyar Rádió Kabaréjából vagy régi színészhumoristákat, akik pedig mind Szilágyi köpenyéből bújtak elő. A Centrál Kávéházban szinte vallomásként mondta: ,,Mindenben konzervatív vagyok. Úgy viselkedem, mint egy öregember. Lelkemben béke van. Nem üldöz senki sem, én sem üldözők senkit. Nekem nincsenek identitási zavaraim, csak vérkeringési zavaraim. Zsidó vagyok, de magyar vagyok. Ezt a nyelvet tanultam, ezen nőttem fel. Itt érzem jól magam. Nincs a világnak olyan tája, ahol jobban érezném magamat, mint Magyarországon.”
Ez az üzenet, azt hiszem, mindennél többet mond a maiaknak. Egy biztos: Szilágyi György nem alkalmi hazafi. Megfogalmazta már e gondolatát 1964-ben is a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország című rádiós hangjátékában, és letette a voksát 1990-ben a valódi rendszerváltás mellett.
(Szilágyi György: Dzsingisz Kohn Córeszban, avagy Volt egyszer egy vurstli, Gabbiano Print Kft.)
