A technológiai elit köreiben kötelező olvasmánynak számító Red Herring magazin a legújabb áldozata a szigorú gazdasági klímának.
Az RHC Media azután döntött lap megszüntetése mellett, hogy nem sikerült a magazinra vevőt találniuk, közölte a kiadó vezérigazgatója, Chris Dobbrow. Ezek szerint az előfizetőkhöz két hete eljutott márciusi szám bizonyult a lap búcsúszámának, pedig a lap kelendő – ezt bizonyítja a 275 ezres példányszám is – és „még most is fantasztikus márkanév”, fogalmazott Dobbrow. Az RHC, amely tavaly alakult, miután a Broadview Capital befektető cég megvette a lapot, most heteken belül likvidálni kívánja összes vagyonát.
A Red Herring megszűnése azt jelenti, hogy a magazin stábjából megmaradt utolsó 31 ember is utcára került. A lapot 1993-ban alapították, és különös befolyásra tett szert a „90-es évek legvégére jellemző dotcom konjunktúra idején, hiszen olvasói leginkább kockázatitőke-befektetők voltak. A lap reklámbevételei az 1999-es 21 millió dollárról 2000-ben 87 millióra duzzadtak, hogy tavaly 15 millióra zsugorodjanak. A terjeszkedésre készülő tulajdonosok ekkor villámgyorsan hátraarcot csináltak – a stáb zömét elküldték, és a méregdrága szerkesztőségből jóval kisebbe költöztek. Aztán a 2001 szeptemberi terrortámadás, majd a kirobbant könyvelési botrányok „végképp betették a kaput”, mondja Tony Perkins, a lap alapítója és kolumnistája. „A Red Herring egy kis hajó volt, amely igyekezett elnavigálni ebben a korszakos viharban”, fogalmazott Perkins, aki maga is pénteken tudta meg a rossz hírt, amikor leadta szokásos vezércikkét az immár soha meg nem jelenő áprilisi számba.
A megszűnéssel a Red Herring is követi két korábbi riválisát, az Upside-ot és az Industry Standardet, amelyek az elmúlt két évben szűntek meg. A ma még megjelenő nagy hi-tech magazinok médiaóriások kezében vannak – a Business 2.0 az AOLTW-é, a Wired a Conde Nast kiadóé, a Fast Company pedig a Bertselsmann tulajdonában lévő Gruner + Jahré. Ez pedig azt mutatja, hogy ebben a világban a függetlenek képtelenek a felszínen maradni.
Süle Gábor
