Hetente jelentkező sorozatunkban olyan egyesületek rövid történetével ismertetjük meg olvasóinkat, amelyek ugyan nem tartoznak a sztárklubok közé, azaz nem nyertek sok bajnokságot, kontinentális kupákat, viszont ennek ellenére több klasszist adtak a futballvilágnak, ismert játékosok viselték a mezét. Következik az argentin CA Banfield.
Sohasem volt bajnok a kisváros csapata
Ezúttal a Club Atlético Banfield kevés sikert, ám annál több nagyszerű játékost felvonultató történelmével ismerkedhetnek meg. Banfield Buenos Airestől 14 kilométerre délre fekvő kisváros, azaz tulajdonképpen a 12 millió lakosú metropolisz része. Nevét Edward Banfieldről, az egyik ottani angol vasútépítő cég vezetőjéről kapta. Az 1896-ban alapított Club Atlético az egyik legnépszerűbb klubnak számít Buenos Aires déli részén, annak ellenére, hogy a zöld-fehérek soha nem nyertek argentin bajnokságot.
Az El Taladrónak (Fúró) becézett egylet legnagyobb sikere az amatőr érában a Copa de Honor Municipalidad de Buenos Aires elhódítása volt 1920-ban. Hosszú ideig be kellett érniük ezzel a munícióval a banfieldi szurkolóknak, hiszen a másodosztály (Primera B Nacional) bajnoki címeit (1939, 1946) leszámítva a következő 30 évben semmilyen trófeát nem nyert a klub. Ehhez legközelebb 1951-ben járt, amikor bajnoki döntőt játszott a Racing Clubbal, ám a semleges pályán játszott két döntőn született egyetlen találat a Racing bajnoki címét jelentette.
Ki gondolta akkor, hogy hasonló magasságig csak közel 50 esztendő múlva jut el a Banfield? Márpedig így történt, a vasutascsapat legközelebb 2003-ban állhatott dobogóra, amikor az apertura harmadik helyén zárt, majd ezt is felülmúlta a 2005-ös clausurában, ahol a Vélez Sarsfield mögött a második helyet szerezte meg. Utóbbi sikereknek köszönhetően a Banfield a nemzetközi porondra is kiléphetett, de a 2004-05-ös idényben a Libertadores-kupa negyeddöntőjében a River Plate, a Sudamericana-kupa első fordulójában pedig az Arsenal jobbnak bizonyult nála.
Zanetti és Cruz már Argentínában csapattársak voltak
Nem is kezdhetnénk nagyobb névvel a Banfieldben megfordult sztárok felsorolását, mint José Francisco Sanfilippóval. Az argentin bajnokság „örökgóllövőlistáján” ötödik helyén (330/226) álló támadó pályafutása vége felé, 1966-67-ben játszott a Banfieldben. A San Lorenzóban 260 bajnoki mérkőzésen 200, a Boca Juniors mezében 20 összecsapáson hét találatot jegyzett klasszis Uruguayból tért haza, majd a 1968-tól még három évet lehúzott Brazíliában is. A válogatottal Copa Américát is nyert Sanfilippo ötször volt az argentin bajnokság gólkirálya.
Három évvel Sanfilippo távozása után mutatkozott be a Banfieldben egy akkor 20 esztendős kapus, Ricardo La Volpe. A klub saját nevelésű játékosa 1975-ig védett az El Taladróban, majd a San Lorenzóhoz szerződött, ahonnan Mexikóba vezetett az útja. A közép-amerikai országban is fejezte be játékospályafutását, majd edzőként kezdett el dolgozni. Közel tucatnyi mexikói klub szakmai munkáját irányította, érdemei elismeréseként szövetségi kapitánynak is felkérték, a tavalyi világbajnokságon ő dirigálta a válogatottat. A torna után a Boca Juniorshoz írt alá, ahonnan a vezető pozícióból elbukott bajnokság után menesztették, jelenleg a Vélez Sarsfield mestere.
A Banfield 1993-ban egy aprótermetű játékost szerződtetett a Talleres Remedios de Escaladától. A korábban az Independiente korosztályos csapataiban edződött Javier Zanetti napjainkban már valóságos legenda Argentínában és második hazájában, Olaszországban. A Pupi becenevű védő mindössze két évet játszott a zöld-fehéreknél, ám ezen rövid idő alatt is nagy kedvenc lett a Florencio Sola-stadionban. A rendkívül gyors, technikás, csupaszív játékosért már 1994-ben bejelentkezett a River Plate és a Boca Juniors is, ám ő akkor még maradt, esztendővel később azonban már elfogadta az FC Internazionale ajánlatát. A milánói klub és Zanetti azóta egyet jelentenek, szerepéről, olaszországi megítéléséről mindent elmond Massimo Moratti kijelentése, „Hamarabb megválnék a klubtól, mint Javiertől”. Az Inter-szurkolók által csak Il Capitanónak szólított védő több mint 500 mérkőzést játszott a neroazzurri mezben, miközben az argentin válogatottat 103 mérkőzésen erősítette.
Julio Cruz lépcsőfokai: Banfield, River, Feyenoord, Bologna, Inter
Az FC Internazionale jelenlegi keretéből a kilencvenes évek közepén Zanetti mellett Julio Cruz is a Banfield labdarúgója volt, így a két játékos 2003 óta ismét csapattárs. Az El Jardinerónak (Kertész) becézett támadó 1994 márciusában mutatkozott be az argentin élvonalban, ahol fél évvel később a Boca Juniors ellen szerezte első gólját. A magas, jól fejelő támadóra 1996-ban csapott le a River Plate (3,4 millió dollárt fizetett érte), Cruznak a „milliomosoknál” az AC Parmához távozott Hernán Crespót kellett pótolnia. Nem is csinálta rosszul (30 mérkőzés, 18 gól), hiszen 1997 nyarán már ő is Európába költözött, a holland Feyenoordhoz írt alá. Mivel Rotterdamban három szezon alatt 44 gólt szerzett, így prognosztizálható volt, hogy rövidesen erősebb bajnokságban folytatódik a karrierje. Így is lett, bolognai kitérővel 2003-ban szerződött az Interhez, ahol hiába szerepel(t) az elmúlt években Christian Vieri, Adriano, Hernán Crespo vagy Zlatan Ibrahimovic, az állandó cserének tartott Cruz így is jó volt 31 bajnoki és 10 nemzetközi kupagólra.
A kilencvenes évek közepén két nyár alatt búcsút mondott a Banfieldnek Cruz, valamint az 1996-os olimpián az ezüstérmes argentin válogatottban Zanetti mellett szerepelt Pablo Paz is, így az El Taladro hívei sejtették, hogy sikertelenebb évek következnek. A szerény költségvetésből gazdálkozó klub irányítói továbbra is alacsonyabb osztályokban keresték a méltó utódokat, így meglepetést okozott, hogy 1997-ben Uruguayból igazoltak játékost. Mauro Camoranesi azonban – akkor még – hazatért, hiszen az Argentínában született játékos idegenlégiósként futballozott a szomszéd országban. A korábban Mexikóban is megfordult középpályás gyorsan meghatározó játékos lett a zöld-fehéreknél, 38 mérkőzésen 16 gólt szerzett, amely teljesítmény esztendő múltán már újabb külföldi szerződéshez segítette. Camoranesi 1998-ban tehát visszatért a közép-amerikai országba, a Cruz Azulból 2000-ben a Hellas Verona hozta Európába, 2002 óta Juventus FC labdarúgója. Torinóban is kíválóan teljesít, nem véletlen, hogy az olaszok gyorsan honosították Maurót, aki tagja volt a tavaly nyáron világbajnoki címet szerzett squadra azzurrának is.
A tehetségre gyorsan lecsapnak az európai élklubok
A 2000-es évek első felében ismét egy nagyon tehetséges, szép jövő előtt álló társaság verbuválódott a Florencio Sola-stadionban. 1999-ben a Sportivo Pergminótól szerezte meg a Banfield Daniel Bilost. A horvát ősöktől származó nyurga csatár 19 évesen került a klubhoz, ahol hat esztendőn keresztül futballozott. A remekül fejelő támadóra 2005-ben a Boca Juniors csapott le, majd Bilos – akit a világbajnokság előtt a horvátok is szívesen láttak volna válogatottjukban – tavaly egymillió fontért a francia AS Saint-Etienne-hez szerződött. Az időközben az argentin nemzeti csapatban is szerepelt csatár nem tudott gyökeret verni a galloknál, jelenleg a mexikói Club Américánál futballozik.
Az 1984-ben született Mariano Barbosa 2002-ben mutatkozott be a Banfield első csapatában. Egy évvel később, többek között Gonzalo Rodríguez, Javier Mascherano, Fernando Cavenaghi mellett tagja volt az U20-as világbajnokságon legjobb négy közé jutott válogatottnak. A tehetséges kapus mindössze három évet védett hazájában, 2005 óta a spanyol Villarreal CF hálóőre.
Szintén nem sokat látták argentin stadionokban Renato Civellit sem, az 1983. október 14-én született védő ugyanis már szintén Európában futballozik. A 193 centiméter magas hátvéd 62 mérkőzésen futballozott a Banfieldben, mielőtt aláírt volna a francia Olympique Marseille-hez.
Rodrigo Palaciót 12 millió fontért nem adták a Barcának
Barbosához és Civellihez hasonlóan Banfield-nevelés Gabriel Paletta is. A mindössze 21 éves védőt az egyik legtehetségesebb argentin hátvédnek tartják, a korosztályos válogatottal (soraiban Ezequiel Garayjal, Pablo Zabaletával, José Sosával, Fernando Gagóval, Lionel Messivel, Sergio Agüeróval) U20-világbajnok volt 2005-ben. A hollandiai tornán figyeltek fel rá a Liverpool FC megfigyelői, az angol BL-győztes klub 2006. július 4-én kétmillió fontot utalt át a Banfieldnek Paletta játékjogáért cserébe. „From Banfield to Anfield” – adták hírül a transzfert az angol lapok.
Előbbiekkel ellentétben Rodrigo Palacio nem a klub nevelése, 21 esztendősen a Huracán de Tres Arroyostól szerződtette a zöld-fehér klub. Ő sem játszott azonban sokat az El Taladrónál, 2005-ben a Boca Juniors szolgálatába állt. A „genovaiaknál” rövid idő alatt az egyik legnagyobb otthon szereplő argentin futballsztárrá nőtte ki magát, már 2005 márciusában bemutatkozhatott a válogatottban. Kétszeres Recopa Sudamericana-győztes, kétszeres bajnok, 2006-ban vb-résztvevő. A támadóért sorban állnak az európai élklubok, de Mauricio Macri elnök az FC Barcelona 12 millió fontos ajánlatára is nemet mondott. Nem ok nélkül, Palacio értéke ugyanis egyre csak nő, csakúgy mint elismertsége. Az elmúlt esztendőben az uruguayi El País hagyományos szavazásán – a chilei Matías Fernández mögött – őt választották Dél-Amerika második legjobb játékosának.
Hírességek, sztárok
Akikre mindig büszkék lesznek a Banfieldnél:
José Francisco Sanfilippo (1935. május 4.)
Ricardo La Volpe (1952. február 6.)
Javier Zanetti (1973. augusztus 10.)
Julio Cruz (1974. október 10.)
Mauro Camoranesi (1976. október 4.)
Daniel Bilos (1980. szeptember 3.)
Rodrigo Palacio (1982. február 5.)
Pályafutásuk során szintén viselték a Banfield mezét:
Néstor Craviotto (1996-99; Copa América-győztes)
Pablo Paz (1994-96; az argentin válogatottal szerepel az 1996-os olimpián és az 1998-as világbajnokságon is)
Roberto Colautti (2002-03; játszott a Boca Juniorsban, jelenleg Izraelben futballozik, mi több már be is mutatkozott „új hazája” válogatottjában)
Mariano Barbosa (2002-05; a spanyol Villarreal CF kapusa)
Renato Civelli (2003-06, az Olympique Marseille játékosa)
Gabriel Paletta (2004-06; a BL-győztes Liverpool FC légiósa).
Kis klubok, ahonnan nagy játékosok indultak:ComoPlatenseHertha ZehlendorfRio BrancoGo Ahead EaglesEstrela Amadora
(FOCIVILÁG)
