A mások élete című német Stasi-alkotás lett a legjobb külföldi film · Magyar jelöltjeink üres kézzel távozhattak
2007. február 27. (14. oldal)
Muray Gábor
Nem nyertünk. M. Tóth Géza Oscar nélkül maradt, sajnos nem követhette Jankovicsot és Rófuszt a sorban, akár Zsigmond Vilmos, a Fekete Dália operatőre – a budapesti Merlin Színház hajnalig tartó élő gála-közvetítésének végét már csak unatkozó kamaszok várták meg. Ők még láthatták a pesti hóesésben, amikor Martin Scorsese kiütötte Alejandro Gonzáles Innáritut. Csurrant-cseppent Kelet-Európának is azért valami: a legjobb külföldi film A mások élete lett, a Stasi szépen bemutatkozott Hollywoodnak.
Állunk a dohányfüstben, a kivetítőn Ellen Degeneres magyarázza vehemensen, hogy homoszexuálisok nélkül Oscar-gála sem létezne, és ott a Merlin kávézójában alig várjuk, hogy a leszbikusságával demonstráló színésznő által levezényelt Oscar-gálán feltűnjön M. Tóth Géza. De még végig kell pásztázni az összes felvonuló hölgy ruhakölteményét, még bele kell kukkantani a vörös szőnyeg szélén lefékező limuzinokba és dekoltázsokba, még meg kell tudni, hogy Nicole Kidman öregedett-e és Jack Nicholson napszemüvegében milyen színű a lencse, mielőtt a Kodak Színházban végre osztani kezdenék az arra hivatottak az aranyszobrokat.
Az idehaza bámészkodó tömegben csak néhány filmest látok, egyébként a Merlin törzsközönsége tobzódik a koncertterem és a pult között, a zsivaj azonban hamar elhal, a Maestro Party elnevezésű szeánsz csúcspontja mindjárt a gála elején bekövetkezik: a legjobb rövid animációs film kategória borítékját bontják, még a cigaretta sercegését is meghallani, és nesze. A kanadai Torill Kove nyer a The Danish Poettel (A dán költő), M. Tóth Géza nem kapja meg a várt Oscart; nagy öröm persze már a jelölés is az egész hazai animációnak, de ez itt senkit sem vigasztal, ebben a nyomorult pesti kocsmalétben, ebben a cseh új hullámos, Menzeles magyar valóságban hirtelen nagyon irritálni kezd Hollywood pacsuliszaga. Arra gondolok, most megveregetném M. Tóth vállát, ahogy a szintén Oscarra jelölt, A család kicsi kincse című filmvígjáték végén a kaliforniai giccsparádéból kiábrándult családfő veregeti meg szépségverseny-vesztes kislánya vállát, mintegy jelezve, hogy nem oda való.
A család kincsi kincsét egyébként a legjobb eredeti forgatókönyvnek és a legjobb mellékszereplőnek (Alan Arkin) járó Oscarral is kitüntették, nem gondoltam volna, hogy ez a kedves, de felejthető filmecske bármit is hazavihet, mint ahogy azt sem, hogy a Bábel lesz a Dreamgirls mellett az est vesztese. Az Oscar persze rég nem mérvadó, de azért Alejandro González Innáritu többet érdemelt volna – Scorsese meg kevesebbet. Végül csak a legjobb eredeti filmzene aranyszobrát nyerte el a Bábel, a zeneszerző Gustavo Santaolallának a tavalyi után ez már a második Oscarja, amit azért a szépen pengő arab lantért nem is sajnálhatunk tőle, zenéjével ő vitt szívszaggató bánatot Innáritu drámájába. A nyolc jelöléssel érkező Dreamgirls vigaszdíját egy mellékszereplő, Jennifer Hudson vihette el – szegény Eddie Murphy most már végképp lemondhat az Oscarról. Zsigmond Dezső helyett Guillermo Navarro nyerte az operatőri díjat, sajnos ez sem sikerült, bár Zsigmond közelebb van a tűzhöz, mint M. Tóth Géza.
A hongkongi megasiker, a Szigorúan piszkos ügyek amerikai remake-je lett a filmakadémia kedvence, Scorsesenek végre volt egy szép estéje: öt eredménytelen jelölés után megkapta a legjobb rendezés díját, A tégla lett a legjobb film is (a nagy Oscar), és Oscart ért a forgatókönyvírói adaptációs munka a filmben. A faun labirintusa című fantasztikus thriller, Guillermo Del Toro munkája három díjat kapott, igaz, két technikai díj mellett csak a sminkekért jutalmazták, ami nem nagy dicsőség – bár itt, a kozmetikusok Mekkájában minden olyan más…
Aztán a politika. Terminátor kormányzó birodalmában a filmesek szeretnek a másik oldalon fényképezkedni, különösen Al Gore mellett, aki a – globális felmelegedés elleni kampányáról szóló – Kellemetlen igazság című imázsfilmben bölcselkedve Davis Guggenheim rendezőnek Oscart is hozott. Sokszor mutatta a kamera, színtiszta PR.
Schwarzit más is emlegette: Florian Henckel von Donnersmarck német filmrendező A mások élete című alkotása nyerte a legjobb külföldi film Oscar-díját, a díj átvételekor Schwarzeneggernek mondott köszönetet: „Megtanított arra, hogy töröljem a szótáramból azt a kifejezést, hogy nem megy.” Aztán a kortárs történelmet is díjazták: Helen Mirren lett a legjobb női főszereplő II. Erzsébetként A királynőben, Forest Whitaker pedig az egykori véreskezű ugandai diktátorként a legjobb férfi főszereplő Az utolsó skót királyban.
A rövid játékfilmek közül pedig az izraeli-palesztin konfliktust szatirikus formában bemutató The West Bank Story (Ciszjordániai történet) végzett az élen; a Táncoló talpak lett a legjobb nagy animációs film. A tiszteletbeli életmű Oscar-díjat Ennio Morricone kapta: azért az megható volt, amikor Clint Eastwood a western hőskorára emlékezve átadta a filmzenésznek a szobrot. Az est mégsem múlt el magyarok nélkül, hogyan is múlhatott volna, a Giuseppe Tornatore által Oscar-díjas alkotásokból készített filmösszeállításban feltűnt Szabó István Mephistójának egyik jelenete. A Merlinben néhányan koccintottak is. Ennyi volt…
A gála legalább négyórásra nyúlt, amit a világ innenső oldalán csak a legelkötelezettebbek és a kizökkenthetetlen kocsmapulttámasztók vártak meg, mire odaát az óceán mögé bukott a nap, a Merlin előtti kiskörúton az éjszakai buszokat felváltották az első villamosok. És messze vagyunk Hollywoodtól, nagyon messze, szerencsénkre.
