Beszélgetés a műfordítóval, Giorgio Pressburgerrel, és az íróval, Esterházy Péterrel.
– Vége a rabszolgaságnak, legalább is Giorgio Pressburger számára, mert azt hiszem, most szembesült igazán, azzal, hogy a műfordítás nem egyéb, mint rabszolgaság, még akkor is, ha az ember Esterházy Pétert fordít. Miért vállalta ezt a nem kis művet átvitt értelemben is, meg a szó konkrét értelmében is?
Giorgio Pressburger:
– Nagyon fontosnak találtam az irodalom számára és a két ország közötti kultúra számára. A második pedig azért, mert én nem csak a könyvet nagyon-nagyon szeretem, hanem a szerzőjét is.
– Ennek a könyvnek minden sora történelmet idéz a magyar olvasónak, de az olasz olvasók mit fognak ebben a könyvben látni, akiknek nem idéz majd föl az agyában egy hosszú asszociációs sort?
Esterházy Péter:
– Bizonyos közelséget, vagy cinkosságot, azt mindig csak a saját olvasó kapja meg, de ez minden könyvvel így van. Az igaz, hogy egy arisztokrata család eukonform, egy arisztokrata, meg egy zsidó család is, úgy értve, hogy nem áll meg a család az országon belül. Egy paraszt család mondjuk, az a falunál véget ér, az nem rosszabb, csak az egy másfajta létezési mód.
Giorgio Pressburger:
– A könyvben más is van és az kicsit egzotikusnak fog látszani, de nem úgy, mintha két különböző országról lenne szó, hanem mintha egy újfajta irodalomról lenne szó. Ezt a megközelítést ilyen pontosan eddig még nem találtam meg az európai irodalomban. Tehát meghatározni, hogy mit jelent az, hogy valaki fiú és valaki apa és hogy ez a játék hogy folyik évezredek óta az emberiségben és hogy folyik az európai történelemben.
– Esterházy Péter Németországban nagyon ismert, Olaszországban most megjelenik a Harmonia Celestis, úgy tudom, április negyedikén lesz majd az ottani, hivatalos nagy bemutató. Mit vár?
Esterházy Péter:
– Minden könyvnél van egy nagyon nagy drukk, amikor lefordítják valamilyen idegen nyelvre, éppen azért, mert nem lehet tudni, milyen lesz a fogadtatás. Én ugyan nagyon örültem, amikor Giorgio ezt elvállalta, mert az nagyon ritka, hogy abban a szerencsében van az embernek része, hogy író fordítja, de semmit nem tudunk a dologról. Persze, ott közben most megtörtént, hogy így mondjam, megtörtént Márai, az például egy érdekes, az egy más helyzet, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt.
– Azért Máraira sincs igazán magyarázat, legalább is számomra. Rómában, pont a Feltrinelli könyvesboltban nézelődtem alig egy hónappal ezelőtt, jó érzés volt látni, hogy tényleg ott volt a Márai-oszlop, szépen lefogyva. Tehát vitték az olaszok, mint a cukrot, pedig már jópár éve reneszánsza van. Kint volt Kertész Imre Sorstalansága, mint friss Nobel-díjas és már ki volt plakatírozva a Harmonia Celestis, tehát az ember tényleg úgy húzhatta ki magát magyarként Rómában, ahogy talán még, legalább is könyvszerető ember soha nem tudta, mert ennyi magyar szerzőt egy nagy könyvesboltban nem láttam, de az örök titok marad számomra, hogy mitől lesz egy magyar könyv Olaszországban siker?
Giorgio Pressburger:
– Ezt meg lehet kérdezni az olasz könyvekről is, hogy mitől lesz siker. Én magamban körülbelül kitaláltam, hogy a Márainak miért volt ekkora sikere Olaszországban 10-15 éven keresztül. Az irodalom női irodalom volt, tehát a szerzők nők és az olvasók is, legnagyobb része nő volt és hirtelen felbukkant egy férfiakról szóló és férfiaknak írt könyv és ennek szerintem a 40 éves, 50 éves férfiak nagyon örültek és mind megvásárolták.
Esterházy Péter:
– Igen, akkor már csak azt kell megkérdezni, hogy Spanyolországban, Norvégiában, Németországban és Hollandiában miért van nagy sikere Márainak.
Giorgio Pressburger:
– Olaszországban kezdődött, tehát onnan, hogy így mondjam gyűrűzött kifelé Európába, tehát az olaszok fedezték fel valami rejtélyes véletlen folytán.
Esterházy Péter:
– Rendben, akkor a nők miatt van, jól van.
Giorgio Pressburger:
– De ez csak egy feltételezés. Szerencsés esetben, próbáljuk megtippelni, hogy mit fognak az olaszok a Harmonia Celestisben találni.
Esterházy Péter:
– Már az is jó, ha észreveszik. Ha észreveszik, akkor már teljesen mindegy, hogy miért, azért, mert csak férfiak vannak benne, vagy mert csak apa van benne, vagy bármi jó nekem, vagy ha a könyvben lévő kutya ábrázolásokat találják izgalmasnak. Olyan sok könyv jelenik meg és olyan kevés az esélye bármilyen könyvnek, olasz könyvnek Olaszországban, magyar könyvnek Olaszországban, magyar könyvnek magyarul. Ha észreveszik, az már diadal.
Giorgio Pressburger:
– Egy angol író, most nem jut eszembe, hogy ki volt, azt mondta, hogy írni, az egy mesterség, de irodalmi könyvet írni, az egy luxus és ez egy luxus.
Dorogi Katalin
