Egy kemény fagy lehetett az utolsó csapás, mely végleg kivégezte evolóciós kuzinjainkat, a Neandervölgyieket – állítja egy új kutatás
Az emberősökről a tudomány úgy hiszi, körülbelül 35 ezer évvel ezelőtt haltak ki Európa legtöbb részén. A Dél-Ibériáról előkerült leletek vizsgálata azt sugallja, hogy a Neandervölgyiek utolsó populációját talán 24 ezer évvel ezelőtt a hideg gyűrte le. A Gibraltári Múzeum és Spanyolország kutatása szerint egy klímaváltozás valószínűleg aszályt hozott, ezzel további nyomást fejtett ki a még életben maradt emberősökre, mivel így jelentősen csökkent az édesvíz-ellátás és a táplálékul szolgáló állatok is kihaltak.
A Baleár-szigetek közelében, a tengerfenékből kinyert üledékek azt mutatják, hogy az átlagos tengerfelszíni hőmérséklet 8 fokra zuhant. Napjaink tengerfelszíni hőmérséklete ugyanezen régióban 14-20 fok között ingadozik. Sőt mi több, a tengerben nagy mennyiségű homok halmozódott fel, a tengerbe ömlő folyóvíz mennyisége szintén csökkent. A Neandervölgyiek a fosszilis leletekben körülbelül 350 ezer évvel ezelőtt jelentek meg, fénykorukban ezen zömök, erőteljes vadászok igen széles körben elterjedtek, Angliától Nyugat-Ibériáig, Dél-Izraeltől Kelet-Üzbegisztánig.
Saját fajunk, a Homo sapiens Afrikában született és váltotta fel a Neandervölgyieket Európában mintegy 40 ezer évvel ezelőtt.Az utolsó Jégkorszak alatt az Ibériai-félsziget nyújtott menedéket a Neandervölgyieknek, ahol az emberősök néhány ezer évig még fennmaradtak, miközben Európa egyéb részein kihaltak. Ezen élőlények – Homo neanderthalensis – a korábbi jégkorszakokat elszigetelt helyeken élték túl és terjedtek ismét el, amikor a feltételek azt lehetővé tették. Ám az utolsó jégkorszak az adatok szerint számos gyors és súlyos változást okozott a klímában, mely 30 ezer évvel ezelőtt érte el csúcspontját.
Dél-Ibéria a jelek szerint menedéket nyújtott a legrosszabb változások elől. Ám körülbelül 24 ezer évvel ezelőtt a feltételek ott is elfajultak. „Ezen esemény volt a legrosszabb, melyet a régió 250 ezer év alatt megtapasztalt” – mondja Clive Finlayson, és Francisco Jimenez-Espejo kutatók.
Finlayson szerint a változás bár igen rövid volt, mégis súlyosnak tekinthető, az olyan szívósabb organizmusok, mint az olajfák és a tölgyek túlélték, ám a Neandervölgyiek igen törékeny és eleve nyomás alatt álló populációja – és talán a fauna egyéb elemei sem – nem élte túl.
A fagyos időszak oka valószínűleg a Milankovitch-féle éghajlati ingadozás volt. (Az elmélet a változó Nap-Föld távolságot, a Föld forgástengelyének ingását és annak szögét veszi alapul, melyek meghatározzák a Földre jutó napsugárzás mennyiségét. A forgástengely pályával bezárt szöge határozza meg az évszakok közti különbség mértékét.) Ám a Rhone-völgyön végigszáguldó, fagyos sarki levegő és az északra haladó, szaharai légtömegek ritka kombinációja a jelek szerint segíthetett lehűteni a mediterrán térség ezen részét, mely hozzájárult a súlyos környezeti feltételek kialakulásához.
A gibraltári Gorham-barlangja bizonyítékot nyújt arra, hogy mintegy 24 ezer évvel ezelőtt Neandervölgyiek csoportjai lakták azt. Ám azt követően a kutatók nem találtak bizonyítékot az ősemberek jelenlétére. Ugyanakkor egy új, igen érdekes előrelépés történt, a kutatócsapat egy másik helyszínt is talált Délkelet-Spanyolországban, mely további bizonyítékokat szolgáltat a Neandervölgyiek utolsó túlélőinek jelenlétére.
A Geobios magazinban közzétett tanulmányban, Jose Carrion spanyol kutató és csapata, a Carihuela-barlang talajrétegeiből kinyert polleneket elemezte, hogy meghatározza, az elmúlt 15 ezer évben mennyit változott a vegetáció a régióban. Ezen vizsgálat során radiokarbon és uránium-tórium datálás segítségével meg tudták határozni a barlangból származó üledékek korát is. Kiderült, hogy a Neandervölgyieknek tulajdonított kőeszközöket tartalmazó üledékek életkora 45 ezer évtől 21 ezer évig terjed.
A radiokarbon elemzés „nyers” és nem pontosan felel meg a naptári dátumoknak. A kutatók emiatt nem tudták közvetlenül összevetni ezen adatokat a gibraltáriakkal, melyeket már a naptár szerint kalibráltak. Neandervölgyi csontok is előkerültek az üledékekből, többek között egy férfi koponyájának töredéke, mely lehet, hogy nem is olyan nagyon régi. Carrion azonban egyelőre nem szándékozik következtetéseket levonni az eddig feltárt bizonyítékokból.
Spanyol régészek 1979 és 1992 között végezték el a Carihuela-barlang részletes vizsgálatát. Ám a barlang jelenleg zárva van, mivel az állami és a helyi hatóságok között vita robbant ki a az ásatásai jogokról. „Az elmúlt 50 évben különböző ásatások során kerültek elő az emberi csontok. Az ezek közötti kapcsolatot és az általam feltárt életkorokat nagyon óvatosan kell kezelni” – mondja Carrion.
A professzor hozzátette, hogy a barlang bizonyos részein lévő üledékek összekeveredhettek, így az idősebb csontok elvegyülhettek a fiatalabbakkal. A kutató szerint a Carihuelában ismét ásatásokat kellene végezni, hogy a lelőhely körüli bizonyos vitás kérdéseket végre meg lehessen oldani.
hirado.hu/BBC
